168. kép. Indulás a sólymászatra.
XVII. FEJEZET.
VÁROSI É L E T PRZSEVALSZKBAN; SÓLYMÁSZAT ÉS
VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN.
KTOBER 3-án ÖRUz-BEK-kel kilovagóltam az Isszyk-kul partjára,
S tum m er dr.-hoz, a ki a Koj-Száry Óbol mellett, idillí szép helyen,
dzserganak-bozót között, a parton állított feí sátoftanyát s innen
kutatta át a tó keleti végét. Sajnos, rossz cspnakjával nem Iehetett
bejutni a tó közepe felé, s most sajnáltuk igazán, hogy elmaradt félizerelé-
sünkbol az aczélcsónak, a melyet magunkkal akartunk hozni, s a mely most
kitiino szolgálatokat tehetett volna. Sajátságos,-hogy nines a tó mellett egyetlen
tisztességes- hajóács sem, a ki legalább olyan kitiino orosz lodkákat tudna
készíteni, mint a milyeneket a Fekete-tengeren használnak jó vitorlázattal.
Az Isszyk-kulra, annak nagy kiterjedése és hirtelen kitörni szokott szélviharjai
miatt, csakis jó járómüvek valók, de ezek helyett a halászok meg a dácsák
nyaralói megelégednek azokkal a nyomorúságos faedényekkel, igazi duse-
gubkái-kal, lélekvesztokkel, a melyek idétlenek, nehezek,s a melyeket csak
evezqvel lehet hajtani. A legkisebb hullámzás felfordítja, minden tajtékzó
hullám belecsap, s mivel nines gerinCze, a leggyengébb szél is nyomorúsá-
gosan elveri.
A vidék halászai ugyan vakmeró'en neki indulnak ezekkel a kádakkal
hosszabb utaknak is, de ez veszélyés játék és senkinek sem tanácslom.
Nagyon érdekes volna a tó mélységeit végigmérni, de ehhez okvétetlenül
szilárd, erós hajó keil, a mit a tó leendo tanulmányozóinak okvetetlenül
magukkal kell hozniok.
Az ido megint gyalázatos rosszra fordult, s végeszakadatlan esózés
borítolta szürke homályba az egész vidéket, azért mindjárt másnap mind a
ketten visszatértünk Przsevalszkba, hogy ott jobb idot várjunk be. S tum m er dr.
K u c z en k o tanárral postakocsin a tó dèli oldalára utazott Szlivkina faluba,
míg én Przsevalszkban október 8-ára kirándulást készítettem elo s csakugyan
8-án Koj-Száry-ban (sarga birka) ismét találkoztunk.
Egész házi népemet, T e m i r - í , 0Ruz-BEK-et, KosZTKÁ-t magammal hoztam,
meg Przsevalszkból egy oroszt, névleg ALCZov-ot, továbbá három, megnevez-
hetetlen fajú, talán kopó és vizsla keresztezéséból származott kutyát, hogy
velük a dzserganak (Hyppophae rhamnoides) bozótot felhajtsuk.- P á v e l és
S z i t n y i k o v nem voltak tobbé szolgálatunkban. P á v e l ZsDÁNOv-on idoszakos
iszákossága újra kitört s ezzel egytitt nemesak a benszülötteket kezdte min-
denféle módon megsrófolni, hanem még gazdáját ís szemtelenül megcsalta
és meglopta. A gyógyszerész. és K u c z e n k o figyelmeztetésére gondosan vigyá-
zott rá S tu m m e r , de végre is kénytelen volt elkergetni, a mi még aránylag
enyhe biintetés volt, : mert mégérdemelte volna a vén gazember, hogy a
hatóság kezébé juttassuk.
Ézt a hírt a szyrtekról való hazatérésünk után hallottuk, s ez idötöl fogva
S zitn yiko v sem vaiami jól érezte magát közöttünk. Meg vagyok róla gyözödve,
hogy P á v e l gaztetteihez semmi kózé sem volt,, sot azokat éppúgy elítélte, mint
mi magunk, mindazáltal oly váratlanul és olyan brutálisan mondta fel minden
alapos ok nélkül a szolgálatot, hogy egész haraggal váltunk el egymástól. Kelle-
metlen volt ez a válás, mert ezt olyan hosszas együttlét után barátságosabbnak
képzeltem; bár lusta és kissé nagyszájú volt, nem mondhatom rossz embernek,
s annyira meg voltam vele elégedve, hogy bizonyosan számíthatott volna egy
kjs külön honoráriumra, ha hüségesen kitart velünkk.
Szegény E l l y - b a i boldog volt, hogy így fordult a dolog, mert vele
nagyon keményen bánt a két kozák. A mikor megszabadult e kínzó-szelle-
mektól, kezdett egy kicsit fellélegzeni, de mivel szolgálatát azért pontosan
és jókedvüen teljesítette, az egyszerü ló-orzó'ból lassanként S tu m m e r dr. inasává
lépett eló, a mire nagyon büszke volt.
Három napig vadászgattunk a tó partján, részben fáczánra a majd-
nem áthatolhatatlan dzserganak-bozótban, részben tuzokra a pusztákon,
végül pedig a mocsaras tóparton s a puszták pocsolyáiban mindinkább sza-
porodó vízimadarakra. Ezeken a kirándulásokon megismertem a tó keleti
paríjának egészen egyszerü szerkezetét. A Dzsergalan volgymedenczéje,
mint a Tien-san minden más medenezéje, a Csárym, Karkara, Narynkol,
sót a Száry-dzsasz völgye is, mint löszszel fedett síkság húzódik egészen
a tó partjáig, a hol meredek szakadékkal hirtelen esik le a tó szinére.
Különbözö okokból sok helyen a tófenék szárazra jutott s a víztükor vissza-
vonult, úgy, hogy a löszfalak lábai elott gyakran nagy kiterjedésü száraz
oblöket lehet találni, a melyeket vagy a dzserganak tüskés bozótja lep el.