rettât osztogattunk. Habâr a kazakok és kirgizek nem isznak rendesen teât,
azért a gazdagabbaknak mégis van mindig belôle, hoiott a czukor, pedig ezt
is szeretik, csak kivetelesen talâlhatô nâluk. Azért nagyon jô néven veszik,
ha az idegen türe czukrot osztogat, s minél nagyobb darabokban kinâlja,
annal jobb. Minthogy .a vendégek a târsasâg fôszemélyei, természetes, hogy
velük szemben mindenféle elôzékenÿséget tanusitanak, s egyes falatoknak
személyes âtnyujtâsât nagy megtiszteltetésnek tartjâk. Ha az ember czukrot,
vagy czigarettât osztogat, jol teszi, ha a jelenlevô legidôsebb asszonyoknâl
kezdi, legalâbb a kazakok kôzt, a hol a hâziasszonyok nagyobb tiszteletben
részesülnek, mint a kirgizek kôzt, a kik, ügy lâtszik, külsôségek 'dolgâban
kevesebbet tôrôdnek az asszonyokkal.
Ha az ember ilyen ôreg, rânczosképü anyôkânak (kimper) jôkora
darab czukrot adott, akkor az elôszôr leharap belôle egy darabot, a tôbbit
pedig elosztogatja a mindig jelen lenni szokott temérdek aprö gyerek kôzôtt.
Akârmilyen mogorvânak lâtszik is, a jômodomak ezt a jelét mégis, igen jô
néven veszi, s megnyerjiik vele jôakaratât; az pedig, bar a nôk a nomâdok
kôzt lâtszôlag elnyomott, majdnem rabszolgaszerü életet élnek, mégis sokat
ér, mert belsô dolgokban a. noknek korlâtlan és egyeduralkodéi hatalmuk
van, tehât czélszerü velük jô lâbon âllni.
Hâzigazdânk tekintélyes külsejü, : csinos férflü volt. Gsalâdjân kivül
még ugyahazon jurtban laktak elaggott szülei is, 86 éves apja és 83 éves
anyja. Meglehetösen ôsszeaszottak voltak, s keveset lâtszottak törödni a lâtoga-
tâssal, de azért hüségesen ittâk a teat, miközben az ôreg asszôny elaggott
férjét meginditô médon dédelgette. Kérdésemre hâzigazdânk elmondta, hogy
szülei még nagyon egészséges és erôteljes emberek, a kik pompâsan lova-
golnak, s minden nagyobb nehézség nélkül vesznek részt az Ili-alfoldrôl a
hegyekbe valô visszavonulâson. . .
Azzal töltöttük a vârakozâs idejét, hogy hâzigazdâinknak megmutattuk
S tum m e r d r. ; aczetilén-lâmpâjât, a mi külônôsen a miatt aratott kôztetszést,
mert égô anyaga lâtszôlag vizbôl van. Aztân. megnéztük a jurt bélsô
berendezését, mert ez akkor nekünk még meglehetösen üjsâg volt.
A kazakok müvészi érzéke még kevesebb, mint a kirgizeké; mégkevesebb
örömet talâlnak a diszitményekben, mint ezek, s a müvészi czélokat szolgâlô
hâziipar nâluk majdnem teljesen hiânyzik. A férfiak, s ezt nem tudom eléggé hang-
sülyozni, egyâltalâban semmit sem dolgoznak, a nôket pedig ügy elfoglalja a
lâbasjôszâg, az élelmezés, a nemezkészités, a szôvés-fonâs, meg a gyerekdaj-
kâlâs, hogy azoknak bizony alig marad idejük még diszitmények készitésére is.
Annak a kevés ékességnek, a mit hâztartâsukban fel lehet fedezni,
ha csakugyan autochton, s nem az oroszoktôl vagy szârtoktôl vették ât,
igen ôsi szârmazâsünak kell lennie, a mit csak az âdei-ïiQli, a megszokâsnak
és a hagyomânynak lehet kôszënni, a mely az egyszer elfogadottat meg-
rôgziti s nemzedékrôl-nemzedékre szârmaztatja:
A m ik é p p e n a ju r t la s s ù é s fo k o z a to s fej-
16dés e re dm é n y e , m ig a m a i to k é le te s a la k jà b a n
v á lto z a tla n u l m e gm a ra d t s á llan d ó la k á s -tip u s s á lett,
a z o n k é p e n a z a n é h á n y d is z tà rg y , à 'm e ly v a lam ik o r
ta lá n m ü v é s z e ti s z ü k s é g le t k ie lé g íté sé re ju to tt b e
a n om á d o k h á z ta r tá s á b a , m a e n n e k m á r c s a k a
s z o k á s tó l s z e n te s íte tt, e lm a r a d h a ta tla n a lk a tré sz e ,
a m e ly n e k lé te lé t c s a k a h a g y om á n y é s a meg-
s z o k á s m a g y a rá zZ a meg .
A nomádoknak ezekre a kezdetleges és szo-
kássá vált müipari dolgaira még egy külon fejezet-
ben víssza fogok tèrni, itt csak azt említem meg,
hogy a naryni nagy jurtban sem fedeztünk fel
az ismert csín, tarka nemeztakarókon és néhány
himzésen kívül semmit, a mi a benlakók müvészi
érzékét árulta volna él. A himzéseket, két kis
sajátkészítményü, jelentéktelen kézi kendót, meg-
vettem a tulajdonosnótÜl. Nem szívesen vált meg
tülük, nem azért, mintha vaiami nagyon ragaszkodott
volna hozzájuk, hanem, a mínt. most már ennek
a gyermekes vándornépnek behatóbb megismerése
ptán biztos vagyok benne, mero lustaságból. Ezek-
nek az' embereknek éppen csak annyiuk van, a
rnennyire a vidéki szokásnak,rangjuknak és vagyon-
állapptuknak megfeleloen, éppen szükségük van.
Egy darabnak az ^jvesztése azzal a kotelezettséggel
jár, hogy azt újjli kell pótolni, s a „rendkívüli“
munka gondolata,*“ a mely azonnal felmerül, ha
valak{ valamit konnyelmüen árúba bocsát, képes az
embereket visszatartani, hogy még a legértéktele-
nebb tárgytól is megváljanak, mert ez nekik, a reá
fordított munkának megfelelü világításban, óriási
érték gyanánt tünik fel.
Házigazdáinkkal ekképen foglalkozva, a mi
P a g u d jin tolmácsolása mellett meglehetüsen lassan
ment, kezdett az ido a meleg jurtban hosszúnak
tetszeni, a melyben igen foloslegesen még hatalmas
szakszaulgalyakból rakott tüz is lobogott (ez a
legkitünfibb fütoanyagok egyike, a mit valaha
ismertem). Végr-e meguntam a dolgot s kiküldtem
P a g u d jin - í, hogy nézze megl mi lesz már a tovább-
utazással. Pár percz múlva azzal tért vissza a kozák,