mi vadászok az erdóben koboroltunk, addig a dzsigitek és preparátorok pon-
tosan elöre megállapított helyre kôltôztették át a tanyát, úgy, hogy mikor à
hegyekröl ismét leszálltunk, barátságosan köszöntött bennünket a jól beren-
dezett „vadászkastély“ ; — felejthetetlen, pompas élet volt ez itt a gyönyöm
öszi idôben.
Az erdôkben igen sok vad tanyázik és állatviláguk nagyon érdekes.
Különösen eddig nem észlelt madara'k, igazi erdei lakók, mint Troglodytes,
Certhia, Regtdus-fajok ragadták meg flgyelmemet. A vadállomány, különösen a
mi az özeket és a nyírfajdot illeti, a legjobban ápolt európai vadászterületeknek
sem vált volna szégyenére. Szerencsém volt' több szép bakot elejteni, habár
sajnos, egy sem volt közöttük oly remek példány, mint a melyet a Kapkak-
völgyben elhibáztam. Embereim mindenre rápuskáztak, de szerencsére, nem
sokat találtak. Különösen S zitnyikov ért el remek rekordot, ,s örökös mente-
getódzésével : „csap-kelgen“ (nagyon gyorsan jött) végül az egész karaván
gúnyjának czéltáblája lett. A tanyán sem hiányzott a pecsenye, s nemcsak
a magunk konyháján sütöttünk kitünö özkubardakot friss burgonyával, hanem
még a szomszédos aulok kazakjainak is jutott ; sôt még a naryn-koli kozàkok
parancsnokának is küldtem egy pompás bakot ajàndékba, részben korrekt,
katonás magaviselete iránt érzett hálám elismeréseül, de fôképen azért, hçigy
az ucsasztkovyt megbosszantsam.
A kôrnyék kazakjaival idöközben ismét jobb viszonyba kerültünk, à
mi különösen onnan származott, hogy ez az ôrokké ëhes riépség a mi hüs-
feleslegünket nem akarta elszalasztani. Pecsenyéinkérf sok tejet, airant es
kumiszt hoztak, a mennyi csak tetszett, embereink pedig valóságos csere-
kereskedést folytattak, a mennyiben ételekért és más eszkozôkért taraniïs-1
cseréltek, a melybôl a szyrti kirándulás ôta nagy készletet hordtunk magunk-
kal. A taramis vékony zsineg, a mely a nagyobb -ëmlôsàllatok fjszalagjai-;
ból egészen különös eljárással készül, s valóban elszakíthatatlanul szilárd,
s azért a nomád nök nagyon szeretik. Azok az inkötegek, a melyek ktiiö-
nösen a hatalmas szarvak hordozására szolgálnak a kuldzsák nyakában,
úgy látszik, különösen jó taramist szolgáltatnak, és így embereink igen jó
üzleteket csináltak a kazakokkal, 'mert a nök mindég tanyánk körül ólál-
kodtak, hogy egy-egy darabot elkoldúljanak.
A míg így napjaink a Tekkesz-vidéken kellemesen és eredményesen
folytak, egyszersmind sajnosan csalódtunk is, mert éppen az a vad, a melyet
leginkább szerettünk volna Naryn-kol erdeiben elejteni, a ruaralszarvas (Cervus
eustephanus v. maral) annyira nem mutatkozott, hogy nem is vadásztam már
rá. Ez a vad pedig az amerikai vapitihez áll közel, mint nemének valódi óriása.1
Másként Cervus canadensis asiaticus, vagyis ázsiai vapiti néven is nevezik, a mi1
azonkivül, hogy ízléstelen ellentmondást tartalmazj még azért sem jogosult, mert a vapiti és
a maral ugyanazonossága még nem áll minden kétségen feliil !
A XIX. század kozepén még a rötvad oly böven tanyázott a Tien-san
erdeiben, hogy pl. S zeverczov még minden nehézség nélkül gyüjthetett beiöle
néhány példányt. Ma azonban már annyira megfogyott, hogy csak az Ücs-
merhe mellett, a transzili Ala-tau keleti végén, meg Naryn-kol vidékén lehet
még megtalálni.
A Ming-tör szyrten, a Mokacsi-völgyben, meg a Kuru-szai mellett még
találtam elhányt agancsokat, s At te i ezeknek láttára elmesélte, hogy még
30 vagy 40 évvel ezelött meglehetösen sok rötvad élt az erdötlen szyrteken
s ö még mint fiatai gyerek, vadászott is rájuk. Ezeken a különben teljesen
mállott, porhanyó agaricsokon nem találtam meg az. igazi maral ismertetö
jeleit, úgy, hogy az a gondolatom támadt, hogy talán annak idején a Bara-
szingha-szarvas (Cervus Wallickii) terjedt el idáig, az o életviszonyainak teljesen
megfelelö havasi vidékekre. Ezt ma már határozottan állítani nem
lehet, mert a Száry-dzsasz szyrtek utolsó szarvasa évtizedekkel ezelött elköl-
tözött már az örök vadászterületekre.
A Sz.emirjecsenszkben még ma is élo rötvadat illetöleg bizonyos, hogy
az a Cervus eustephanus fajhoz tartozik, de még van egy másik, az európai
rot szarvashoz kozelálló faj is. Az Amu-darja mellett kétségtelenül ott él a
mi Cervus elaphus fajunknak eröteljesebb változata, s a Tarim-meden-
czéból leirt „Jarkand-szarvas“ is minden jellemvonásában nagyon hasonlít
ehhez.1 Toménytelen sok eiyetett agancsot láttam vadászoknál meg a bazá-
rokban, a melyek nemcsak, hogy tetemesen gyengébbek voltak, mint a
maraléi, hanem még olyan jeleket is láttam rajtok, a melyek arra engednek
következtetni, hogy nemcsak a Cervus elaphus él itt; hanem esetleg a Cervus
xánlhopygus, amannak khinai válfaja is eljuthatott ide a Tien-san keleti
részére. De határozottan ki kell/jelentenem, hogy ezeket a véleményeimet
csak a legnagyobb fentartással írom le, mert a helyszinén tanulmányozott
anyag nagyon is szegényes volt ahhoz, hogy ilyen kényes kérdést ennek
álapján el lehetne dönteni.
Kétségtelen, hogy a Tien-san szarvasainak föalakja a vapitihez hasonló
maral. Minden bazárban toménytelen agancsot lehet látni, 30—40 kocsiból
álló egész karavánok szp.llítják.nyugat felé, s a taskenti és szamarkandi nyer-
gesek százával és százával tartják raktáron, mert a szárt nyergek némely
diszítményét és betétjeit kizárólag szarvas-agancsból szokták készíteni. Az agan-
csok egy része ugyan nagy valószinüség szerint a khinai Altaiból származik,
de azért Kuldzsa és a keleti Tien-san vidéke is tekintélyes behozatalt szolgáltat,
a mint azt különösen a Szemirjecs kormányzóság 1900. évi.évkonyvének a
Kuldzsával folytatott forgalmi statisztikája mutatja, mert e szerint (15. oldal)
az 1898. évi maral szarv-behozatal nem kevesebb, mint 3032 pud (18,500 kgr.)
volt, és egy pudnak az ára 45—48 rabel. Száz és száz ilyen agancsot néztem
1 Cervus kashmirianus yarkandensis.