lâbukon. A kerekded halmok ôssze-vissza vannak szabdalva szâraz vizmosa-
sokkal, oldalaikat pedig gômbôlyü kavics fedi, néha tobb méter âtmérôjü
gbrgetegekkel vâltakozva. Nagyon valôszinünek lâtszik, hogy ezt az anyagot
rég eltünt jégârak szâllitottâk le, keresztül a mâsodlagos gerinczeken, egye-
nesen a fôgerincz tômegeirôl egészen ide, a hegyek lâbâhoz.
Azonban csakhamar belép az ember a hegyoldalak szâlban allô kôzetei
kozé (legnagyobbrészt mész, itt-ott pala) s ezzel együtt az erdôk régiôjâba.1
Innen kezdve aztân folyton vâltoznak a képek. Majd enyhébbek a lejtôk,
s a vôlgy szélesebb, a mikor a kelet felé nézô lejtôn sürü fenyves nyülik
le egészen a zügô, tajtékzô patak partjâra, mig a mâsik oldalon enyhe,
bârsonyos gyepszônyeg festi üdezôldre a lejtôt. Majd ôsszeszükül a vôlgy,
szakadékos lesz, s akkor még fenekét is ellepi az erdô, mindkét parton fel-
küszva a kopasz sziklâk tâtongô rései kôzt a hozzâférhetetlen, vad szikla-
bérczekig. A lovaglô üt majd a patak vôlgyét kôveti, majd felkapaszkodik
a vôlgy oldalân a tôrmeléklejtôkre és sziklafokokra, mig lent a mélységben
a kristâlytiszta patak kékes-zôld vize szôkellik a. legômbôlyôdôtt, hôfehér
mârvânytômbôkôn, vagy a ledôlt faôriâsok korhadt tetemein ât.
Az ütnak jôkora része sürü, csendes erdôn vezet keresztül; majdnem
a tôvükig âgakkal boritott, ôriâsi, ôsrégi tôrzsek a cziprushoz hasonlôan
emelkednek egymâs mellett, s a lovast illatos, hüs ârnyék veszi kôrül
meseszerü bâjjal, a napégette pusztâk fényôzône utân. Egyszerre üj, végtelen
kedves kép târul fel az utas elôtt: kiszélesedik a vôlgy, s teljesem/vizszintes,
smaragdzôld rét terül el elô.ttünk, a melyen az elôbb még vadul Éfehanó
patak egészen megszelidülve, szâmtalan kanyarulattal kényelmesen, lomhân
kigyôzik végig. Sôtét erdôk koszorüzzâk ezt az idillikus részletet, -rnig mesz-
szebb a hâttérben vadul âgaskodnak a merész palagerinczek fekete, çsipkés
bâstyâi, még hâtrâbb pedig a granit enyhébb, nyugodtabb, tômegesebb formai
fürôdnek hôval és jégmezôkkel vâltakozva a derült ég meleg kékjében.
Ilyen helyet tôbbet is talâlhatunk a Karakol vôlgyében, s âltalâban
jellemzôk a Tien-san volgyeire nézve. Mindenütt ott keletkeznek, a hol vaiami
hegyomlâs, vagy régi morèna felduzzasztja a patakot kis tôvâ. A tôrme-
lék aztân feltôlti ezeket a tavakat, a kanyargôs folyôcska szépen elteregeti
a magâval hozott anyagot, ügy, hogy a tô helyén lassankint vizszintes siksâg2
keletkezik, a melyre mâr az ârviz sem igen csap ki. Lassan-lassan azutân
az egészet ellepi a havasi rét-flora csodâlatosan szép smaragdzôld szônyege.
A Karakol felsô vôlgyében van ilyen tô, fejlôdésének legutolsô stâdiumâban,
melyet a mellékelt fénynyomatü kép mutât be.
1 Ezen leirâs az Isszyk-kul-medencze déli hatârlâaczaira jellemzô. Tovâbb kelet felé, a Dzsergalan
és Tekkesz-volgyekben, éppen a konglomeràt-elôhegység diszlik dûs erdôségek palâstjâval.
3 Ezen, nagyrészt mocsaras, posvânyos vôlgysikokat tóròk, és abbél âtvéve, orosz nyelven
is «szna»-nak hivjâk. A magyar «sar» szébanr ugyancsak ennek a torôk «szâz»-nak ugoros
àtalakitâsât talaljuk.
Kora reggel, a mikorra az éjjeli fagy kovetkeztében a jégárak olvadó vizei
nem szivárognak a völgybe alá, a tó nyirkos, flnom iszappal fedett rét-
nek látszik. A nyári nap folyamán azonban felgyülemlik a viz, s a délutáni
órákban már talán méternyi magasságban borítja a rétet, valóságos kis
tengerszemet alkotva, melynek lefolyásán kéresztül hatalmas vízeséssel zuhog
alá°a tejszinü, jéghideg glecservíznek feleslege. Három vagy négy ilyen^ helyen
folyik keresztül a Karakol patak, mindenütt lerakva a fino.m glecser-iszapot,
míg végre vize teljesen elveszti tejes homályosságát, s alsó folyásának pompas,
kristálytiszta, kékes-zold szinét veszi fel. A tó kitoltódésének elórehaladása
szerint tobbé vagy kevésbbé mocsarasak ezek a völgysikok, a szerint, a mint
a mindennapi nyári árvíz ellepi oket, vagy nem. Minden egyes ilyen medencze
után azonban meredek lépcsón zuhan alá a patak, a tó hajdani gátjain
keresztül. A z egyik-másik ilyen hely valóban leírhatatlanul szép. A patak
rendetlenül egymásra zuhant szikladarabok osszevisszaságán szilajon száguld
aíá, medrében keresztúl-kasul feküsznek a ledöntött fatörzsek, a melyeket
taz ár sódrott magával ; köröskörül a komor fenyves sürü kerete sotétlik,
fglette mind vadabbul, mind vakmeróbben tornyosul a sziklák vilaga, mig
leghátul a hófedte ormok ragyognak: olyan igazi alpesi vadon ez, a melynél
r e g é n y e s é b b e t , fenségesebbet nem is .képzelhetünk, s a melynek még különös
oíijat kölcsönöz az egész vidék szüzieé> érintetlensége.
Igaz, hogy a nomádok keresztül járnak ezeken a völgyeken, hogy
nyári legélóikhez jussanak, de azért alig lehet észrevenni a lovaglp osvényt,
mert annak nyomait itf csakhamar elfedi az; Sseredetiségében pompázó termeszet
szabad fejlodése. A hol a faóriások egyike kidöl, az ott marad, míg el nem kor-
had, vagy a míg az ár el nem ragadja; haleszakad a patak partja, akkor az
¿svény miessze felkerül a hegyoldalra; ha a völgy egyik oldalan sziklaomlás
szakad le a víz partjáig, akkor az Ssvény átgázol a patakon, s a masik .oldalon-
keretí-nyómot: szóval, itt a terméseet a korlátlan úr, s az ember nyomorult
alkotása, az igénytelen kís osvény, mintegy; félszegen, aggódva kerüli ki a
helyet, a hol a vad uralkodó zabolátlanul szabadjára ereszti rettentö eróit.
Hét ióra hosszat- lovagoltunk a völgyön felfelé, s ez alatt a hosszú idö
alatt nem fáradtam el a természet pompájának élvezetében. Ez elsó alka-
lorumal valóban mélyen hatott rám ez a látvány, mert még ma is élénken
emlékszem az - útnak;. minden részletére, a tájkép minden zugára. De bár
késobb ismételten megjártam ugyanezt a völgyet, S: bár bóven volt alkalmam
a Tien-san más ilyen, világtól elzárkózott erdös.-völgyeinek bámulatosan
hasonló jellegét felismerni, sohasem vesztette el hatását reám nézve
ez a bü-bájos óstermészet, sohasem zárkózhattam el annak vadregényessége
eiöl, s azért ezeket a .Csendes, erdös yölgyeket-: bátran állíthatom a legszebb,
a leghíresebb alpesi tájképek sorába.
Csendes lovaglás közben szabadon szárnyaltak gondolataim, s onkeny-
telenül is az ju to tt, eszembe, hogy miképen festene a Karakol völgye, ha