bepólyàztuk tartalék-csapànokba és nemezdarabok kòzé s feltettiik a kopo-
nyàkkal, csontvàzakkal és bórókkel ugyancsak jól megterhelt teve hàtàra.
Dzsoldas vigan rugtatott utànunk, s a karavàn lassù lépésben megindult a
szyrten àt, kelet felé. Egész a Silun folyóig kòvettem a karavànt, mi kòzben
az itteni magas pusztàkon nagy szàmban tanyàzó apro fogolyra (Perdix
daurica) vadàszgattunk, azutàn Attei, T emir és Oeuz-bek kiséretében a Szary-
dzsaszyn-tau lejtói felé tértunk ki vadjuh-vadàszatra. A hullàmos siksàgon
lovagòlva, egyszerre két lovast pillantottunk meg nagy tàvolsàgban. Persze,
hogy azonnal a S zitnyikov latta barantadzsiknak tartottuk óket s rògtòn
vadàszatot rendezttink reàjok. Mar az utolsó éjjeleken a tanya mellett, szigoru
órizet alatt tartottuk àllatainkat, mert nem éppen bàtorsàgos tudat az, hogy
lókótók tanyàznak a tàbor kòrill, apmikor az egész expediczió léte, jóvolta
a teherhordó és hàtas jószàg épségétól ftlgg. A mikor a lovasok megpillan-
tottak benniinket, persze ok is azonnal vàgtatni kezdtek, de volt idónk, hogy
minden utat elzàrjunk elólòk, s derekas verseny utàn Oruz-bek beérte óket
annyira, hogy felismerhette óket. Két békés kazak volt a Kokdzser aulból.
Természetesen 6k is rablóknak néztek benniinket s a tulnyomó szàm riasztotta
meg óket. A kózós félreértés persze a legbékésebben oldódott meg.
Bek-tas és Kartaigan ez volt a két kazak neve -— azért ràndultak
ki, hogy keressék vaiami 20 lónak a nyomàt, a melyet az utóbbi kazak
néhany nap elótt elvesztett, s. melyet valószinuleg elloptak tóle. Ezt a kiràn-
dulàst egyszersmind kis vadàszattal is òsszekótòtték, miért is Bek-tas magà-
val hozta berkiit-jét (szirti-sas), Kaetaigan pedig valósàgos òzónviz elótti ber-
dankàjat; a mely drótokkal és rézpàntokkal ósszefoltozva, valóban veszélye-
sebb volt a vadàszra, mint a vadra nézve.
Elbeszéltiik az embereknek S zitnykov talàlkozasàt a hàrom kirgizzel,
s meg voltak. gyózódve, hogy ezek az 6 barantadzsiaik lehetnek. A talàlt
nyomokkal megelégedve, a két kazak elkisért benniinket, s mindenekelótt
elhatàroztuk, hogy elószó||is rókàra fogunk vadàszni a. szirti-sassal. A róka
ugyan a szyrteken mindennapi, s eddig még nem mult el nap, . hogy né làt-
tunk voltna, de éppen ma, mintha elboszorkànyoztàk volna/óket, egész nap
lovagoltunk keresztiihkasul hiàba, s ezzel elmulasztottuk azt a kedvezó alkal^
mat, hogy személyesén vegyek részt a berkuttal vaiò rókavadàszatban, a
kirgiz sólyomvadàszat legszebb, legizgatóbb nemében. Vadjuhot ugyan làttunk
eleget, de Bek-tas erre nem merte sasàt reàboesàtani. A sólyomvadàszat idé-
nyének kezdetén voltunk, S igy a madàr még nem volt benn a gyakorlatban,
de a kazak ; azt àllitotta, hogy a mùlt télen tobb arkàrt ejtett el ugyanezzel
a sassai, a mit a tòbbi kirgiz is : megerósitett.
A Silun-basi mellett hajtàst rendeztunk vadjuhokra, s T emr el is ejtett
egy óreg arkàrt, azutàn szétoszoltunk alkonyattal, hogy ktilónvàlva cser-
készszilnk, de, bar mindnyàjan sok vadat làttunk, eredményteleniil jàrtunk.
Oruz-bek kiséretében késó éjjel, buvòs holdfé.nyben lovagoltam lefelé a
A lm à s y : Vàndor-utam Àzsia szivébe. 29