tälis, sötet esikot, de eppen ilyen elesen van elhatarolva a lejtök keleti 6s
nyugati elhajlasa szerint is az erdöseg, ügy, hogy pi., ha valahol parvonalos
hegygerinczek nyulnak E.—D. iranyban,* akkor azoknak egyik oldala mindig
erdös, a mäsik pedig fätlan, s härom különbözö helyröl tekintve, härom
teljesen különbözö täjkep tärul fel a szemlelö elött.
Keletröl tekintve, ügy lätjuk, hogy az. egesz' hegyrendszert egyetlen,
összefüggö erdöseg boritja, a- fövölgytöl kezdve egeszen az erdö felsö hataraig:
Ha azonban merölegesen tekintünk a fögerincz iränyära eszaknyugat vagy
if felöl, akkor a szdles erdös hegyhätak felett az eszaki oldalak erdö-
segei között a nyugat feie tekintö lejtök zöld retsegei tünnek fei. Legeredetibb
azonban a kilätäs delnyugat .felöl, mert innen az ember csak a kopär hegyoldalakat
Orientalva :
N
V E
j h
|i i
a Khàn-Tengri-tól
nyugatra ;
latja, mig arröl
sejtelme sem lehet, hogy
nagy terjedelmü erdöse-
gek fedik az ellenkezö
oldalakat, ha csak velet-
lenül a gerinczek felett ki
nem bukkanik az utolsö
fasor sötet vonala; mert
a milyen eles az erdö
hatära a völgy ölen, ep oly
elesen vegzödik a hegy-
gerinczen is~ ügy, hogy az
utolsö szälfäk fenn ällnak
epen a gerinczen. Mivel
minden siksägot erösefi
megsiit a Nap,azert a. sze-
lesebb völgyfeneken csak
a Kh än-Tengri • töl
keletre.
9 9 . kép. Az erdóségek e l o s z l ä s ä n a k térképvàzlata.
akkor van erdöseg, ha valamikep megfelelöen be. van ärnyekolva.
A mellekelt schematikus väzlat az erdöeloszläs ezen sajätsägos alaku-
läsänak magyaräzatät kiserli meg.a
Hasonlö, ha nem is ilyen elesen kifejezett különbseg mutatkozik a
napsütes hatäsa alatt a II. es IV. z'öna különfelekepen fordult lejtöi között,
1 Az oldalgerincznek ezen elrendezese .valosdggal jellemzö a Tien-san hegyrendszerere,
megfelelöen a fögerincz iränyänak, es pedig különösen jellemzö amaz erodalt dombvidekre
nezve, mely az erdös videk zömet kepezi, nagyreszt harmadkori retegekböl all, es, szeles
övkent simulva a regibb közetböl Allo hegyseg läbahoz, annak sajatsagosan kialakult elö-
hegyseget alkotja,
2 Hangsnlyoznom keil, hogy a rajz meröben schematikus es nem kesziilt valamely
helyszini vazlatom nyomän. A valösagban a tipusos erdö-elöhegyseg alakulasa rendkivül
szabalyos, E.—D. iranyban pärvonalosan haladö gerinczekböl A116. A vazlatban könnyebb meg-
erthetes czeljaböl es a sokszorositasra valö teliintetböl, nemileg valtoztatni kellett ezen egy-
szera, tulszabalyosnak latszö kepen.
mert a mig az àrnyékos oldalon gyakran iidébb, bujàbb nòvényzetet làtunk,
addig a napos oldal élesen elvàlasztva az eldbbitdl, tulnyomóan steppe-jellegu
novényzettel van fedve. A kirgiz nyelvnek van alkahnas kifejezése erre az
igy keletkezett sajàtsàgos tàjékra, t. i. az ilyen vidéket ugy nevezi, hogy
kogàlà (kok-ala, zold-foltos, zòlden tarka), a mely kifejezést ép ugy alkalmazzàk
a fuves foltokkal tarkàzott sziklàs térszinre, mint az olyan hullàmosan fùves
hegyoldalàkra, a melyeken a térszin legkisebb egyenetlenségei is azonnal fel-
tiinnek a napos és az àrnyékos oldalak nòvényzetének kulònbozd szinével.
E szembeotlo szinkulonbòzetek a térszin egyenetlenségeit oly vilàgosan jelzik,
mintha az a domborzat feltuntetése vegeti mesterségesen volna szinezve.
Ennek a két zónànak jellemzd nóvényzetét még kevésbbé engedi kifej-
lodni a Nap sugàrzàsa azokban a volgyekben, a melyek valósàggal siksàggà
szélesednek ki, s a hol a Nap sugarai teljes intenzitàsukkal képesek melegi-
teni. Az ilyen volgysikok mint a megfeleld hegylànczok szinklinàlis volgyei
gyakoriak, s az . ilyeneket a hideg télszaki viharok ellen megvédelmezik
az északi hegylànczok, olyannyira, hogy .rajtuk a téli iddszak enyhébbnek
làtszik, mint az alacsony, de nyilt fekvésu alfdld pusztàin, Az ilyen széles
vòlgysikokon tehàt (Karkara-Kegen-iftedencze, ;àz’ Jsszyk-kul medenczéje,
a felsd Tekkesz-volgyj a Szàry-dzsaszyn-volgy az erdózóna felett stb.) a pusztai
alakulat sokkal, 1000 méterrel magasabbra nyulik fel. a hegyek kozé, mint
az az illeto magassàgnak megfeleló izotermàkból kovetkeznék. Eppen igy
tolódik el a IV. és az V. zòna nòvényzetének jellege is, ugy, hogy a belsò
Tien-san magas, 3000 méter fòlé emelkedò plateauin még pompàs havasi
legelòket, s6t még némileg a step'pe-novényzetre emlékeztet6alakokat(Festuca-
félék meg a Stipa tobb iàja) jis talàlhatunk. Mivel ezeken a teriileteken télen
àt hó nem esik, a nomàd kirgizek téli legelòiil szoktàk hasznalni. Mar a
Karkara-siksàg leiràsàban utaltam azokra a làtszólagos anomàliàkra, a melyek
e viszonyok révén a floràban és faunàban '^||vànulnak, s még csak egy
példàra hivatkozom, a melyre éppen Dzselàn felé vaiò lovaglàsom kòzben
akadtam, s a melynek leiràsa egyszersmind alkalmul szolgàlhat arra, hogy —
ezeknek a Tien-san ismeretére nézve oly fontos kiilònbségeknek az ecsete-
telése u tà n ^H ismét felvegyem elbeszélésem fonalàt.
Przsevalszkból az ut Dzselàn felé egyenesen dèli irànyban keresztiil
vezet a vàrost kòrnyezò kultivàlt foldeken azokhoz a kopàr, homokkò és
konglomeràt dombokhoz, a rhelyek széles òvként az egész Terszkei-tau aljàt
szegélyezik. Ezeknek a halmoknak a làbànàl huzódnak végig az àrkok, a
melyek a muvelés alà fogott teruletekre a sztikséges vizmennyiséget vezetik.
Az arikok mentén, valamint az àltaluk àtnedvesitett talaju teriileteken itt is,
mint mindenhol Àzsiàban, a novényzet sokkal dusabb, mint a szomszedos,
szàrazan fekvò részeken.
Itt azonban, kòzvetetlentil a buzafòldek szomszédsàgàban, az àtnedve-
sedett arik-szélek mentén, a halmok észak felé nézò lejtoit valósàgos pàzsittal