el egymàstól az egyes helyeken, mint az elöbbi, meglehetösen egyöntetü
csoport tàrgyai.
Elöször is a szücsökröl és a prémdrùsokról emlékezziink meg, mert
ezek ärui ältaläban egyformàbbak az egész'területen. Az ärü legnagyobb
tömege persze a bäräny-bör, mint ältaläban a juh Kozép-Azsianak legfontosabb
hàziàllata. Turkesztän népeìnek téli bundäja majdnem kizàrólag a vastag-
farkü juh fehér vagy barnäs gyapjüjäbol van, s ügy a kicserzett börök, mint a
kész bundäk (ton), a melyeket minden szövetäthuzat nélkiil, esak egyszerüen
borével kifelé forditva viselnek, a szücsök àràkészletének legnagyobb részét
teszik. Az ligynevezett asztrachàn-prémeket is mindenütt läthatni, különbözö
minösegben : kelet felé hosszüszorü és hullàmos, toväbb nyugatra rövidszörü,
sürün gyapjas, becsesebb fajtat.
Ennek a juhfajnak hazàja tudvalevoleg Kara-kul, bucharai tartomàny, a
honnan a prém nevét is vette. A jó minoségù, vagyis az egyenletes és szép,
fényes prémek ott a helyszinén is drägäk s vaiami 60^-80 rubelbe1 keriilnek,
de efféle elsörangü ärüt itthon älig lehet lätni. Az egyszerübb, hosszù utazó-
köpenyhez vaiò minòséget az elkészités dijàval és a hozzavalóval egyiitt meg
lehet mär kapni 30 rubelért is Przsevalszkban, de ennek itthon tisztàn nyers-
anyag-értéke is megvolna 200 korona.
Olyan igazi dràga prémeket, mint a milyeneket Szibiriàban lehet lätni,
ne keressiink a Turkesztàni bazàrokban. Van azonban néhany olyan prémféle,
a mely az utasnak azonnal szemet szür s väsärläsra csäbitja. Azonnal feltünik
egy selyemfényu, hosszù gyapjas, finoman bodros bäränybör, egy hófehér,
pehelykönnyü és rendkivül puha kecskeszorme, a mely mind a kettö Kas-
gariàból szärmazik s igen mérsékelt àron (7—-8 rubelért) kapható. Róka- és
nyest-prémeket, meg farkas-bundäkat mindenütt lehet kapni. Azok a nagy,
posztóból késziilt chalatok, a melyek a rókàk läbänak feketén és vörösen
tarkäzott bundäjäval vannak bélelve, valóban pompäsan festenek, de legaläbb
80—100 rubelbe kerülnek. A keleti bazàrokban, a hol a vadäszat a kornyé-
ken még kedvezöbb, sohasem hiänyzik a medve, hiüz, sÖt a hegyi-pärducz
(barsz, Felis irbis) bundäja sem. A nagyobb bazàrokban, mint pl. Taskentben
és Szamarkandban, néha még a turkesztàni tigris szép, hosszüszorü bundäjät
is läthatni. A vadjuh bundäjät sehol sem lättam, valoszinüleg torékeny szöre
miatt nem äruljäk ; e helyett a tau-icske (köszäli-kecske) gyapjas, selyemfényu
bundäja kitünö és sokat hasznàlt, de, sajnos, nem nagyon tartós prémàru.
Egyik bazàrból sem hiänyzik azonban a vidra-bör (kunduz), a melyet
minden idevaló nép szenvedélyesen szeret hordani, a dungànok és kirgizek ép
ügy, mint a szàrtok és turkmenek. A ki azonban a bazàrokban làtható hatalmas
készlet vidra-börböl most arra kovetkeztetnè, hogy a vidra igen nagy mennyi-
1 Hàrom, chalat-béléshez kiszabott, illetoleg több börbol összevart darabot kell ez
alatt érteniink.
ségben fordul elö Turkesztànban, az ugyancsak nagyot csalódnék. Ezek a börök
valószinüleg keleti Khinából valók, mert a Csù folyótól keletre fekvö területen,
legjobb tudomásom szerint, a vidra még teljesen hiänyzik. A feltünöen szép,
sotét szinü, sürü szörü bundäk, tekintettel arra, hogy milyen messziröl szällitjäk
öket, nem éppen drägäk, mert darabonként 18—25 rubelért lehet venni.
Sokkal kevésbbé egyforma a tulajdonképeni rutta-nemü, a melyhez a
választott keret értelmében úgy a kész ruhàkat, mint a szöveteket hozzá
számítom.
A dungànok és részben a tarandzsik kiilonféle selyemszöveteit, meg
szépen hímzett selyemruhàit itt nem tekintem. Ezek teljesen khinai ízlésüek,
söt majdnem kizàrólag khinai iparczikkek is, a melyeket csak specziàlisan a
dungànok kedvéért hoznak be Kuldzsa és Kasgar bazárjaiból.
Itt. csakis a szàrtok és az iparilag tölük függö kirgiz-törzsek ruháza-
táról szólhatok. Ez a ruházat szabására nézve meglehetösen egyforma ugyan
mindenütt, de szinére és szovetére nézve annál inkább eltér. Szabálynak
lehet tekinteni, hogy Bocharában és Szamarkandban s részben még Fergha-
nában is. élénk szinü, világos szöveteket viselnek, a melyeknek tulipiros
tarkasägät mär elsö szamarkandi látogatásom alkalmával említettem, míg
„Timur. kapuján“ túl, Taskentben, Szemirjecsben és Kasgariában egyszinü,
sotét, fekete, vörösbarna, vagy sotétkék szövetek a mindennapiak. Az orosz
textilipar eros versenytársa ilyenféle, kozonséges használatú kelmékkel a belföldi
pamut-, gyapjú- és teveször-szöveteknek, de kevésbbé versenyezhet a fino-
mabb minoségekben, a melyek félselyem, selyem, bársony és brokátárúk.
A sima posztó, a melyet a benszülöttek egyáltalában nem készítenek,
csak igen lassan hatol be s csak nehezen hódítja meg a piaczot.
Taskentben, vagy tovább keletre a turista föleg akkor látogat el a ruha-
bazárba, a mikor pompás, vastagon pamuttal bélelt csapant, vagy besment
akar vásárolni, a melyek közül különösen az utóbbi lovagláshoz kitünö, mert
hosszú szárnyaival eltakarja a lovas térdeit, hosszú, bo ujjaival pedig a kezét, s
tokéletesen védelmezi a hideg s az esö eilen. Ezeken az egyszerü, bama
vagy kék szinükkel nagyon is köznapiasaknak tetszö öltözetdarabokon kívül
alig talál itt az utas vaiami érdekeset, kivéve talán néhány darab tarka-
barka, kalandos alakú nói ruhafélét, a melyen azonnal fel lehet ismerni a
szárt iparczikket.
Egészen másként áll a dolog Szamarkandban, a hol a tarka-mintás
kelmék az uralkodók, s ezek neincsak a gazdagoknak valók, ünnepi ruhául,
hanem általános keletüek. Itt igazán élvezet a boltokban felhalmozott pompás
kabátokat, a temérdek kelmét áttekinteni. Óriási választék van itt a leg-
különbözöbb árakkal, az egyszerü pamutszövettöl, vagy a tojás-fehérjével
keményíto módjára kifényesített félselyemtol kezdve, egészen a legnehezebb
szárt bársonyig s a legbecsesebb arany- és ezüst-brokátokig. Az egyes szöveteket
nem részletezem, mert ezeket már jól leírta pl. Moser és S chwarz,