A vârostôl északnyugatra levô egyik sôsforrâst megtekintettük. A forrâs
vize igen alacsony hômérsékletü, erôsen kénhidrogénes, és kellemetlen sôs,
âsvânyos ize van. Ezt a forrâst, ügy lâtszik, sem sônyerésre, sem fürdésre
nem hasznâljâk, s a kôrnyék kazakjai csupa megvetéssel nyilatkoznak a
„büdôs vizrôl“. Mikdzben alacsony, kuszâlt halomvidéken at, ehhez a forrâshoz
lovagoltunk, megprôbâltunk halâszni a Karkara folyôcska néhâny mellék-
vizében ; itt is bebizonyosodott, hogy mindezek a hegyi vizek tele vannak
halakkal, mert rôvid idô alatt jôkora zsâkmdny került hâlônkba (külônôsen
Diptychtis-félék, és Cobitidâk a Diplophysa és Nemachilus-nemekbôl).
A mi a tôbbi faunât illeti, itt talâlkoztunk elôszôr a hegység és a
mély sik, a steppe, az erdô és a mocsâr âllatvilâgânak azzal a csodâlatos
keveredésével, a mely olyari jellemzô a Tien-san hegyi steppéire nézve, s
melyet az ember bizonyâra csakis ezen a geoldgiailag ki nem fejlôdôtt,. s
ellentétekben olyan rendkivül gazdag magas fôldeken talâlhat. .
Eppen, mint a nôvényzet, ügy a fauna is a lâtszôlag legellentétesebb
fajokbôl van ôsszetéve. A medencze siksâgân mindenfelé nagy csapatokban
élnek a mezei poczkok (Arvicola spec.), de kôzvetetlenül hâzunk mellett fogtunk
füttyqs tôrpe-nyulat is (Lagomys spec.), tehât igazi hégylakôt. A rovarok és
pôkok kozôtt talâlkoznak igazi alfôldi alakok, mint nagy farhaspokok, kôzôm
séges mylabridâk és histeridàk, de talâlkoznak futôk. és cicindelâkis, a mely
utôbbiak kôzôtt külônôsen egy faj tünt fel, a melyet késôbb az igazi magas hegy-
ségekben, bizonyâra 2000 méterrel magasabban, szintén nagyszâmban talâltam.
Azonban, mint mindig, ügy itt is az én kedveltjeim, a madarak szolgâltak
legjobb tâjékozâsul, hogy az ember gyorsan alkothasson magânak jellemzô
képet az életfeltételek vâltozatossâgârôl és az annak megfelelo ^âllatvilâgrôl.
Âmbâr-5—6000 lâb- magassâgban van a püszta, mégis-ugyanazok'a
madârfajok népesitik be, mint'az alfôldet; fü rje k bujkâlnak a füben, kalandra
pacsirtak és csinos rokonaik, a kis csonka-ujjü pacsirtâk repkednek denevér-
szerü repüléssel, vagy hangosan csattogva éneküket, fel a magasba.'a puszta
kopâr részein pedig egyes tüzokob sétâlgatnak fel s alâ. Karkara kirgiz nyel-
ven annjnt jelent, mint darti, s ôszszel, a mikor elmulik a vâsâri zaj, âllitôlag
egész sereg darü és tuzok népesiti be az emberhangtalan pusztasâgot. Ezekhez
a madârtipusokhoz tartozik a nehézkes barât-keselyü, a mely az erdô kôzelségét
jelzi, mig a hasonlôképen gyakori havasi keselyü (Gyps himalayanus) a hôhatâr
kôzelébôl, megkôzelithetetlen sziklafészkeibôl rândul le az alfoldre, hogy lakmâ^
rozzék a nomâd aulok kôrnyezetének düsan teritett asztalân,.s hogy a kirgizek
kiéhezett kutyâival marakodjék az elhullott âllatok utâlatos maradvânyai felett.
- A szirti sa s1 és a szakâllas k e s e ly ü ^ S az elsôk â melyeket utunk
kôzben lâttunk — igazi lakôi a magas hegységnek s még sem ritkâk a
1 A Tien-sanban inint fészkelô madár kizáfólag a hegyi alak, az Aquila fulva typica fordul
elo, mig a s zirti sas (a. f. chrysaetus) csak vándorlás kôzben, nagyon gyéren érinti a területet.
bazárok korül, a hol azonban a kányák, sasok és olyvek igazi pusztai gyü-
levész népsége sokat bosszantja oket. A folyó mellett fészkelnek kis tanyàk-
ban.a neveto siràly és a széki csér (Sterna fluviatilis), de az európai-szibiriai
alfoldeknek ezekhez a képviselóihez járul aztán az indiai-àzsiai magas hegyi
régióknak egyik érdekes faja, a szép Ibidorhyncha Struthersi, a mely korül-
belül akkora, mint vaiami galamb, s melynek elegànsan hajlitott, karminvòros
ibiszcsore rendkívüli diszére vàlik.
Az erdei gótyàk (Ciconia nigra), mint meleg halomvidékek lakói, nem
nagyon illenek a íávolról idecsillogó havasokhóz, de épen ezeknek a szom-
szédsága adja magyarázatát néhány határozottan északi faj elófordulásának,
a melyekból itt felemiitem a réti fiilesbagólyt (Asio accipitrinus), a mely
gyakori lakója a mocsaras parti ,,ssás“-oknak (forràs-mocsaraknak), valamint
a sarki bujàrt (Eudyte$: a r c t i c u s ez utóbbiból egész csapatot B az ore-
geket a flókákkal — làttam a folyón: valószinulég, a Terszkei-tau valamelyik
tengerszemében kòltottek.
De- elég^. 'péjdàkból ! Nem akarom az olvasót órnithologiai specziàlis
tanulmányokkal untatni, de mégsem kerülhetem: el, hogy, rá ne utaljak arra,
mennyire fontos a kutatóra, külonosen a vàndorlò zoológusra nézve a madàr-
formàk alapos isrnerete : az avifauna feltüno és sokat mozgolódó képviseldi
rendkívül konnyen figyelhetok meg, és így csakhamar eláruJják a flgyelmes
szemléld- elott a vidék helyi viszonyainak külonféle alakulasait, a nélkül,
hpgy. külon err& a 'czélra idotrabló vizsgálódásokba kellene bocsdtkoznia.
indultunk Karkaràból, s a Eis-Karkara (Kicsik-Karkara) puszta
volgyét kòvetve, kozeledtünk a hires
Szan-tas hágó felé, a melyet S zemjo-
nov éS Szeverczov leírásai alapján
már- jól ismerünk;
A Szan-tas tulajdonképen nem
hágó, hanem csak a Kegen-Karliara
magas pusztanak folytatásá, a mely
fokozatosan emelkedve, nyúlik be a
Tra'nszilii-alà-tau és a Terszkei-ala-tan
yégei. kozé, s ott vólgyi vízválasztd
alakjábaíi küloníti el a Tjub és a
Karkara vizeit, tehát ezzel együtt az
Isszyk-kul medenczéjét az I li és a
Balchas-tó vízréndszereitfil. Ala'csony,
részben erdds hegyek kerítik ezt a
puszta volgyet, a tnelynek felszinét
ugyanolyan konglomerátos tórmelék
fedi, mint magát a Kegen-Karkara sík-
ságot. Az út emelkedése olyan jelen- 91. kép. Baksï (kazak kuruzsló dervis) Karkarában.