hógy feladàtat az arànylag kis részleten teljesithetné s azt megvédelmezhetné,
fòleg azzai, hogy a kezelés alatt levò részletet hosszu évekre kivonnà a
legeltetés alól.
A mindinkàbb nòvekedò telepiilés, az orosz falusi nép, a bevàndorló
tarandzsik és dungànok bekòltòzkòdése, meg a csala-kirgizek és kazakok
folyton nòvekedò telepedése mind tobb és tobb legelòt von el a nomàdoktól.
A szyrteken azelòtt csak a vadjuhok tanyàztak, de a pàsztorok mindinkàbb
arra kényszerultek, hogy maguk is felhasznàljàk. E mellett nq 1 a nomàdok
szàma is, és igy valósàgos életkérdéssé vàlt ràjuk nézve a legelòhiàny. Ez
a dolog nagy veszély az erdòkre nézve, mert az erdóben vaiò legeltetés
évròl-évre nò. A jól zàrt, tiszta-alju erdòket azonban konnyen. érthetòen
keriili a nomàd, s ilyen: ònmagàt védelmezò'erdòk elòàllitàsa volna az erdé-
szetnek legfontosàbb és egyediil czélravezetò teendòje.
Hogy a tarvàgàsnak milyen jó eredményei voinànak, azt killònbòzò
leégett, vagy szélvihartól ledòntòtt erdórészleteken làttam. A Tien-san-
ban igen gyakran lehet egész erdòrészleteket teljesen elhalva talàlni. Kez-
detben az ember nem érti ezt a katasztrófàt, s csak késòbb làtja, hogy
ezek égett helyek. A Picea Schrenckiana, mint mar ernlitettem, nagyon kevég ;
gyantàt tartalmaz, s igy nagyon rossz tiizelòanyag. A, tuz . tehàt fòképen
az ilio olajokkal telt tuleveleket, a flnomabb gallyakat, ajieg a fa hatahnasan
hasadozott kérgét emészti meg, mig a tòrzsek maguk a legrosszabb esetben
gyengén megszenesednek, de kiilonben làtszólag érintetlenul maradnak; aztàn
lassan elvesznek, elhalavànyodnak s végiil csak a làtszólag minden ok nélkiil
elpusztult erdò fehér tórzseinek kisérteties és szomoru làtvànya marad meg.
A klima és a talajminòség miatt amugy is szétvàlasztott erdòrészletek kozòtt
aztàn izolàltan marad az igy tònkretett részlet, hogy annàl érthetetlenebb
rejtély gyanànt ttinjék fel. Mint mondàm, mindig az erdòégés okozta ezeket
a pusztìtàsokat, mert a kàrtékony rovarok nem maradnànak ilyen élesen
megjelòlt hatàrok kozòtt.
Màr most azohon a teriileteken, a snelyeket a nomàdok megkimeltek,
kiadós jìatalos fejlódik, a mely, ha a pusztult csik keskenyebb, ugy teljesen
elfedi az irtàs helyét, mig ha nagyobb a folt, akkor. a szélektòl làtszik
befelé nyomulni.
Hasonló az eset a viharpusztitotta helyeken is, a melyek szintén nem
tartoznak a ritkasàgok kòzé, de itt a kòriilmények természetesen sokkal
kedvezòtlenebbek, mint amott. Az Ak-bulak balpartjàn làttam kiilònòsen
érdekes viharpusztitàst. Ott majdnem pontosan észak-déli irànyban tòmény-
telen, egymashoz csalódàsig hàsonló dombhàt huzódik le a hegységròl, a
melyek pontosan, a 99. àbràn làtható rajz szqrint, keleti oldalukon erdòvel,
nyugati lejtòjiikòn pedig réti novényzettel vannak fedve. Ezen a térszinen
szàguldott végig vaiami igazi tornàdó, s 500—600 méter széles utat vàgott
kòrulbelul 10—12 ilyen domblànczon keresztiil. Jobbra, balra az erdò érintetlen
s a legszebb zàrulàssal és fejlòdéssel fedi a lejtòket, a szél
nyomàn azonban olyan a kép, mintha gondos kezek hosszu csikot
vàgtak volna ki, teljesen éles hatàrral, egyenes irànyban. A tornàdó
forgó, òrvénylò mozgàsa miatt a fatörzsek keresztül-kasul hentereg-
nek egymàson, s felàlló àgaikkal embernek és lónak egyarànt,
áthághatatlanul útját állják.
Itt is, a lehetò legkedvezötlenebb korülmények között látni
lehet, hogy az egymàsra dölt törzsek osszevisszaságában. új^ erö-
teljes flatalos növekszik.
Hogy a Tien-sanban- az erdök magról olyan kevéssé szapo-
rodnak, annak egyik fontos oka az is, hogy a Picea Schrenckiana
arànylag nagyon kevés tobozt hoz, s ezeknek a felfelé irányuló,
gyéren elhelyezett tobozoknak termései is csak igen kis perczent-
ben jutnak rendeltetésük helyére, s ebben a föbünösök, sajnos,
157, kép.
Kalmükk
éppen kedveltjeim, a madarak, A keresztcsörüek, a Carpodacus-félék,
h a tar 6r.
sòt még a nehézkes ázsiai meggyvágó (Coecothraustes s peculige-
rns) is szívesen torkoskodnak a fenyö tobozából, de a legnagyobb pusztítást a
havasi szajkó (Nucifraga caryocathactes) okozza, a mely rendkívül gyakori
kòltòmadàr a Tien-sanban. Tuczatonként kergetòzik a Csar- karga (folios
varjú), mint a hogy a kirgizek nevezik, mindenütt az erdökben, s valóban
arczátlanul pusztítja, a fenyqket, mert a tobozokat letöri, vaiami védett heljne
hurczolja, s ott szétszedve, a magokat nagy delicziával falja fel.
Miután ezt a mükodését majdnem kizárólag a sürü ágak árnyékában
a földön yégzi, azért még azok a magok is elvesznek az erdòfejlòdésre
nézve, a melyeket. a madár nem eszik meg, hanem a tobozok felnyitásakor
belölük kiszór. Rendkívül nagy' gyakoriságánál fogva a fenyòrigót a tien-
sani erdök komoly ellenségének tartom, s pusztítása valóban kívánatos volna.
A Tien-san erdoállománya nemcsak : jogos büszkesége a turkesztáni
erdógondnokságnak, hanem a fában szegény Ázsia szivében oly érték is,. a
minek fentartása és hasznosítása az orosz kozigazgatásnak nagyon is
érdeke. Ez a kortflmény mentsen ki kedves olvasóm elott, hogy az ezt
illetö kérdésekkel talán behatóbban is foglalkoztam, mint a hogy azt a könyv
kerete megengedné, de rendkívül orvendenék, ha az itt kifejtett nézeteim az
érdekelt körök figyelmét magukra vonnák, s ezzel némileg hozzájárulhatnék
Turkesztán egyik rendkívül becses és virágzó jövö elé tekintó gazdasági
ágának felvirágoztatásához.
* *
Öt napig kalandoztunk Naryn-kol vidékének gyönyörü erdeiben. 16-án
és 17-én az Ak-bulak-völgyben, 18-án és 19-én a Bajan-kol-völgyben tanyáz-
tunk, míg 20-án a Kapkak-völgyben állítottuk fel jurtjainkat. Vadászkirándu-
lásainkat mindig úgy rendeztük, mint à Dzsergalàn-vòlgyben, vagyis a míg