szilârd szôvésükkel tünnek ki, de ügy lâtszik, nagyon hasznâljâk az egy-
mâsba olVadô (chinée) mintâzatot, a mi szinezés tekintetében igen hatâsos
ugyan, de eurôpai értelemben nem igen felel meg gyakorlati czéloknak.
A kimzés nagy szerepet jâtszik Turkesztânban, sôt ügy lâtszik, hogy
a nyugati vârosokban, Taskentben és Szamarkandban, az orosz okkupâcziô
ôta még inkâbb. Leginkâbb selyemmel himeznek, kevesebbet pamuttal. Meg-
emlitem együttal, hogy Kelet iparânak sajâtsâgos fejlôdése és munkafelosztâsa
különösen itt és az idevâgô iparâgak terén jut kifejezésre. A nyers anyagot
meg keil szôni, festeni és ki kell késziteni, mielôtt himzés alâ kerülne, s ez
ép annyi külön dolgozô munkâs keze között fordul meg. Az a hâzi-ipar, a
mely a teljesen nyers anyagot egészen hasznâlatra kész âllapotba juttatja,
még az egészen kezdetleges kôrülmények kôzt élô kirgizek kôzt is majdnem
teljesen hiânyzik. Bizonyos fonâksâgokrôl, a melyek ebbôl keletkeznek,
késôbb még lesz szô.
Csak a nomâdok kôzt foglalkoznak himzéssel a nôk, mig a szârt nôk,
ügy lâtszik, inkâbb csak idôtôltésbô'l himeznek, s az iparszerü munka majdnem
kizârôlag a férfiak dolga.
A mi a technikât illeti, az ügynevezett Mmzö-dobon valp munka az
uralkodô, s ilyen môdon tarka selyemmel a legvâltozatosabb dolgokat âllitjâk
elô : vânkosokat, nyeregtakarôkat, takarôkat, törülkozöket t és ôvkendôket, de
azonkivül bôrtâskàkat, sipkâkaj, pveket stb. stb. A keret, a melyet a szârt himzôk
hasznâlnak erre a czélra, egyszerü fakarika, a mely sajât rugalmassâgâval
fesziti ki a szôvetet. Nincsen âllvânya, hanem balkézzel tartjâk a térdükôn.
Mâr maga a dobmunka is a himzésnek legkevésbbé becses môdja, de
még azonfelül ennek értékét a szârtok izlése egy cseppet sem képes nôvelni.
Ogyes tervet alig lehet lâtni, hanem tôbbnyire a konvenczionâlis „keleti“
motivumokat, rozettâkbôl, iromba arabeszkekbôl és irâsjegyekbôl ôsszetett
flgurâkat szerkesztenek, a melyekrôl lesir az izlêstelenség. Végül aztân
még ezt az izléstelen munkât nagyon elôségitették az oroszok, a kiknek
megfoghatatlanul tetszik a dolog, s olyan kereslet induit meg, hogy egészen
fellendült ez az ipar. Asztalteritôk, bütorâthuzatok, Vânkosok, hâzi czipôk
és takarôk, fekete, vörös vagy zôld posztôra most aztân tomegesen készültek, s
ennek megfelelöeri persze az ârû minôsége is silânyabb lett, sôt még „eurôpai“
motivumok is kerültek a diszitmények kôzé. A sülyedô müipart aztân meg-
koronâzta az , anilin-festék, a mely behatott a turkesztâni bazârokba is.
Most aztân az ember lépten-nyomon ezt a hitvâny portékât lâtja, a melyért
még az a helyszinén kért csekély âr is sok. Sot még hatalmas kivitel is
van ebbôl a kétes becsü ârübôl, mert még Eurôpât is elârasztottâk vele, s
kedves olvasônv is bizonyâra lâtott mâr valami keleti kuriozitâs-kereskedésben
amolyan fekete posztôbôl készült himzett tâlczakendôket, a melyekrôl csak ügy
rikit az anilin-festék, s a melyeket csak egy franczia mondâssal lehet igazân
jellemezni: „bête à pleurer !“