Keskeny, kigyózó òsvényen szàlltunk alà a meredek lejt6n, s mintegy
varàzsiitésre valósàgos dombvidékké alakult àt a padló-simasàgu kavics-
sivatag, a mint a folyóvolgy meredek partfalait a vizmosàsok òsszeszabdaltàk,
s a csalóka képet hozzà ilio módon zàrta le a tàvoli hegylàncz magas bérczfala.
A vòlgy iidezòld; osrégi, festoi alaku turangàk valósàgos erdóvé surusòdnek
òssze, s a fàk tòrzsei kòzòtt, mint valósàgos pisztràngos patak surranik el
a Temirlik, hogy alàbb tajtékzó vizeséssel zuhanjon alà egy vadregényès
vórós porflr sziklacsoportozaton, a melynek falai kòzé vad, festói, habàr
nem nagyon mély szurdokot vàjt.
Màr tòbbszòr làttam hasonló mély és ilyen kòzvetetlenill lemélyitett
vòlgyszakadékot, de még ilyen ellentéteset, ilyen - I mondhatnàm — meglepó'en
nagyszeruet még sohasem. Ilyen helyen gyózódik meg az ember igazàn
a viz óriàsi erodàló erejéròl, s tudja valóban megbecsulni a cseppek mun-
kàjàt, a melyek esós vidéken a hegyi tòrmelékbòl egész halomrendszereket
vàjnak ki.
A turanga-erdó kozelében néhàny pompàs, jéghideg vizu forràs uditeti
fel benntinket, s aztàn az idilli kis hely àllatvilàgàra forditottuk figyelmiinket.
A kavics-sivatag faunàja természetesen nagyon szegényes, s az itt-ott
làtott nagyobb alakok is valószinuleg csak ideiglenes làtogatói voltak; igy
néhàny kara-kujruk, tuzok (Otìs Macqueeni), tovàbbà a Turkesztànban
mindeniittlàtható fehérfarku-òlyv (Buteo ferox). Annàl inkàbb hemzsegnek
azonban a kavios-sivatagon a gyikok, és pedig sajàtsàgos éles hatàrolàsu
eloszlàssal, a mire nézve semmiféle magyaràzatom sincs. A Csarim jobb
partjàn ugyanis, egészen a Temirlik folyóig, a Phrynocephalus helioscopus
csinos fajàt talàljuk valóban tomeges szàmban, mig a Temirliken tùl, làtszólag
teljesen hasonló térszinen, az igazi Lacerta-féle Eremias variabilis az ural-
kodó. A gyikoknak ez a nagy szàma gazdag rovarvilàgra enged kovetkez-
tetni, àmbàr az itt mindenutt felesszàmu szocskéken és néhàny Tenebrionida-
féle bogàron kiviil semmi kiilònósen jelentóset nem talàltunk.
Sokkal gazdagabb volt természetesen a nóvénydus folyóvolgy àllat-
vilàga, s kiilònósen tàrsam zsàkmànyolt gazdag entomologiai gyujteményt.
Madarak nagy szàmban repkedtek az àgak kòzòtt, s ezek kòziil kiilònósen
vaiami sàrgarigó-féle érdekelt, a melynek hivó szava gyakran hangzott a
lombok alól, de sohasem sikeriilt megpillantanom. Valószinuleg Oriolus
kundoo volt. A vòlgylapàly nedves rétjein a fiirj pittypalattyolt, s a haris
recsegtette egyhangu nótàjàt, a „két-kést-“et; alkonyatkor megszólalt a kecske-
fejok doromboló szava, a melyek csendes, bagolyszeru repiiléssel keringtek
tanya-tiiziink kòrtil, mig az ugartyuk (Oedicnemus crepitans) sivitó, kisér-
teties hangja mindenfelól hallatszott a puszta pereméròl.
Azonkiviil még a Temirlik maga is tele volt halakkal, és pedig az
igazi kòzépàzsiai dyptichus genus fajaival, a melyek életmódjuk és tartóz-
kodàsuk tekintetében tòkéletesen helyettesitik a mi pisztràngunkat.
Jiinius 29-én àtkelttink a Temirlik-hàgón, a mely màsodrangu viz-
vàlasztó a Temirlik és ennek mellékfolyója, a Kegen kòzòtt, s ezzel elsó
izben hatoltunk be az igazi Tien-san lànczok kòzé. Az ut nem vaiami külö-
nòsen érdekes, mert Megnagyobbrészt szük, folytonosan emelkedò vòlgy-
szakadékban vezet felfelé, a melybòl csak kevés kilàtàs nyilik a Kuuluk-tau
(,,àrmànyos“ vagy „furfangos“ heg3>-ség) és a Temìrlik-tau lànczaira, a melyek
a hàgó nyergében egymàssal érintkeznek. Mind a két làncz erdós, màr t. i,,
a hogy a Tien-san lànczai erdosek szoktak lenni, azaz, a lenyùló redók
északi és keleti lejtóin a Picea Schrenckiana fenyò-féle pagonyai huzódnak
meg, a melyek itt, a sivatagos kòrnyezet kozelében, nagyon gyérek és kis
kiterjedésflek. A hàgóra vezetò ut elhagyja a Temirlik folyót, a mely keletròl
hatalmas tòbòrból tòr elò, s egy mellékpatak mentén, majdnem pontosan
dèli irànyban haladva, jut be az efóbb emlitett, teljesen erdotlen szakadék-
vòlgybe. A vòlgy bejàrata elòtt rendkivül szegény és elziillòtt csala-kazak
(fél-kazak, fòldmivelo kirgiz-kazak) tanyàt talàltunk. Néhàny toprongyos és
hihetetlentil elhanyagölt kiilsejü alak elkisért benniinket, szokàs szerint, jó
darabon a vòlgyòn felfelé.
A milyen kevéssé volt vonzó .a tàjék, annyira érdekelt annak faunàjàból
kiilònósen két alak. Az egyik vaiami sòtét-palàsziirke galamb,1 a .ihely elég
gyakori volt, a màsik pedig a tien-sani marmota (Arctomys longicauda),
a melynek kis kolóniàiyal itt talàlkoztunk elòszòr a gerincz alatt,
Eredetileg ugyan az volt a szàndékunk, hogy dèli pihenonket a hàgó
magaslatàn fogjuk megtartani, de vezetónk, egy òreg, dòrmògos muzsik, a
ki màr jtòbbszòr megtette az utat Karkaràba, erró'l semmit sem akart tudni,;
passziv ellenàllàsàval csakugyan arra kényszeritett benniinket, hogy még a
hàgón innen üssük fel, tanyànkat, éppen a tulajdonképeni hàgó-gerincz
làbànàl, a mit menet kòzben azzai indokolt meg egészen szàraz hangon,
hogy a hàgóig ugyan csak hàrom verszt az ut, de az utolsó verszt rette-
netes hosszü lj;Az òreg különben is kimerithetetlen és egészen sajàtsàgos
makacssàgot tanusitott, a mi miatt lassanként mindnyàjan annyira haragudtunk
rà, hogy karavànunk „szolgälati nyelvében“, mely az orosz és csagatàj nyelv
csodàlatos keverékéból àllott, a „dzsaman sztarik“ (a gonosz aggastyàn) nevet
kapta. Ez àlkalommal is kellemetleniilmegnehezitette az 6 makacssàga a hàgón
vaiò, amügy is fàradsàgos àtkelést, mert delelés ideje alatt az ég beborult, s
éppen a 300 m. magas, rendkivül meredek gerinczen vaiò àtkelés alkalmàval
gyors egymàsutànban két erös zivatar tört ki, ügy, hogy alaposan megàztunk.
A z iv a ta ro k k ö z ti s z ü n e te t m in d a z o n à lta l fel tu d tam h a s z n à ln i a rra ,
h o g y a h à g ó m a g a s s à g à t h ip sz om e te rre l m e g h a tà ro z z am , a m ih e z S tummer dr.
1 Ezt a galambot Przsevalszk mellett ismét nagy szàmban talàltam. Ùgy làtszik, hogy a
Columba livìa unicolor A. et Chr. Brehm fajjal identikus, a mely Nubiàban vadon él, de a,
melyet a romàniai Dobrudsa félig sivatagos hegyei között is megtalàltam.