A sólymár mélyen lenyujtott kezéról a sólyom egész alacsonyan száll
el, alig egy lábnyira a fold felett, s ezzel elvágja a szemrevett madár elól
a biztos menedékhelyet, a foldet. Azonban a mint az mind magasabbra
emelkedik, a sólyom is végtelen kónnyedséggel száll utána felfelé, arra
tórekedve, hogy foléje kerüljon s onnan meredeken lecsapjon rá. Most tehát
gyonyorü versenyrópülés kezdódik a két madár kózt a levegóben. A sólyom
egyetlen egy áldozatot szemelt ki, a melyet szívós makacssággal üldózóll,
nem torodve tóbbi társának károgó seregével; konnyed kórókben próbálnak
egymás folé kerekedni, dé a sólyomnak sikerül ez, s félig bevont szár-
nyakkal, mint -a kilott nyíl, csap le áldozatára. A varjú azonban rendkívül
vigyázott ellenfelére s a dóntó pillanatban gyors lebbenéssel tért ki oldalt,.
úgy, Hogy a sólyom hajszálnyira mellette elsuhanva, a mélységbe.száguld.
Ezt a pillanatot felhasználva, a varjú hirtelen a magasba emelkedik, míg a.
sólyom az elhibézott lecsapás miatt sok teret veszítve, kétiy telen nagy
kórókben felemelkedni. Ez már sikerül is nek|'ímert egy magasságba kerül.
a varjúval s éppen nagyot akar magán lókni, hogy, mint a papirsárkány?
emelkedjék foléje s csapjon le ismét rá, de ekkor a varjúnak megint- sikerül
elmenekülnie, mert ebben a pillanatban behúzza szárnyait s mint darab kó,.
úgy esik le a foldre. A sólyom pillanat alatt átérti a cselt, fékez, hogy szintn
zúgnak a szárnyai, aztán megfordul s a kóvetkezo pillanatban már utána
zuhan a varjúnak, de, .úgy .látszik, a varjú számítva ellertségének hevesú
ségére, már megint kiterjesztett számyakkal vesz egérutat s diadalmas káro-
gással a mellette zuhanó sólyom fólé emelkedik, mindig magasabbra.
Most azután mind a ketten emelkednek mind feljebb és feljebb, míg
végre, mint kis pontok látszanak az égen lebegni s a nagy távolság miatt
nem lehet a küzdelem részleteit látni; de mint a rakéták, úgy zúg már
megint mind a kettó lefelé, szárnyaikat behúzva, csak evezStollaikkal kor-
mányozva. Elül van a varjú, a mely, mint a kódarab, majdnem vertikálisari
zuhanik lefelé, mogótte a sólyom, a mely minduntalan rárohan, de áldozá-
tának zeg-zugos kitérései miatt nem talál. Villámsebességgel tór le az égbóí
a foldre ez avadul küzdo pár, sajátságos, zeg-zugos vonalban, a mi a küzdelem
elmultával, a mikor már rég más jelenetek bontakoztak ki, még
sokkal kuszáltabbnak * tetszik.
A roham azonban túlerSs volt, a sólyom helyzete túlelóhyos: a varjú
számára már csak egyetlen mód van a menekülésre! Ellenfelének karmaí
kózótt el, a foldre veti magát olyan éróvel, hogy elSrenyujtott lába még
nem tarthatja fel a lókést, hanem két-három bukfenczet vet, mint a meg-
lott nyúl; de megmenekült, mert a sólyom, tudva, hogy milyen vesze-
delemmel jár reá nézve az ilyen ütkozés a kemény fóldhóz: a meglapult
varjú felett arasznyi magasságban suhanik el, mint a kilott nyíl, aztán a
nyert rópító erót sokkal gracziózusabban felhasználva, néhány ólnyire odébb'
ismét a magasba emelkedik s most konnyedén kering az áldozat felett, singerlo
csipkedésekkel kényszeríti ismét a magasba
szállni. Bár a gyenge varjú hosileg védelmezi magát,
mert a sólyom tühegyes karmainak minden
dofésére dühos vagdalkozással felel, de soká
nem bírja ki ezeket a villámgyors lecsapá-
sokat, a melyek mind sürübben kóvetkeznek,
rnajd errol, majd amarról az oldalról, s mind
a két küzdo néhány tolla már a levegóben úszik •
a. varjú azonban nagyoni jól tudja, hogy egy
csapás, a mit nem tud kivédeni, végzetes lehet
reá nézve. Fólhagy tehát a passziv elleñ-
állással s egy kedvezS pillanatot felhasználva,
a magasba szokik, hogy újra a légi
küzdelem eshetoségeire számítson. Újra
kezdódik a viaskodás,, utánozhatatlan
grácziával, meglepo ügyességgel, hogy
az ember szeme n é ^ tud betelni annak
a felülmulhatatlanul mesteri hatalomnak
látásával, a mivel ez a két légi lakó eleme
felett uralkodik.
Természetes, hogy gyakorlott, kiiz-
delemhez szokott sólyomnak csak játék
a varjút megfogni s néhány lecsapással a
küzdelem véget é rt; &ári'»-unk azonban
idomítása óta most volt eloszor igazi harezban, s az ó aránylag csekély biz-
tossága szerzette nekünk a légi párbajnak ezt a szép látványát, a mi külonben
csak hatalmas és jójTepülS madarakkal szembeh szokott megesni, mint pl.
hattyúval, vadluddal, tuzokkal vagy daruval. Lehetetlen leírni mindazt a mesé-
sen fürge és érSteljes fordulatot, kitérést vagy megfontolt ravaszságot, a mivel
a két-küzdó'. játszotta komoly játékát S komolynak kell mondani, mert életrol
vagy halálról volt szó, s mindkét küzdS legjobb tehetségét kivánta meg. De szép
volt, rendkívül szép volt, látni az eróteljes küzdelmet, a melyben egyforma
erokkel, egyforma eszkozokkel vett részt mindegyik küzdo becsületesen, nyiltan!
A varjúvadászat nem húzódott messze, úgy, hogy legnagyobbrészt csendesen
álltunk, vagy kónynyedén jóttünk-mentünk erre, amarra, hogy a drámához
kozel maradjunk.
A küzdelem vége dicstelen, de nagyon érdekes volt. A vidék meglehetósen
élénk volt és sok nomád aul népesítette be az út kórnyékét. A szorongatott
varjú ezt a kórülményt felhasználta, mert a sólyom egyik rohama elól kitérve
egyenesen az egyik kirgiz-jurt tátongó füstnyílásába surrant és ott eltünt.
A jurtbeliek ugyan megint kihajtották, de az okos állat nem ment volna
el tobbé a világért sem a jurt tetejéról, s így a solymár végre visszahívta