jenek, màsrészt, hogy a kiränduläs zoologiai czéljànak is megfelelhessek.
Mivel azOttuk-tas màr a Tarim-medencze vizrendszeréhez tartozik, rendkivül
érdekelt ennek a pataknak alsóbbrendu faunàja. Valósàgos lelkesedéssel
bongészgettem tehàt a patak jéghideg és rohanó sebes vizében, ugyancsak
megörülve, hógy abban nemcsak sok, hanem minden valószinuség szerint
több fajból vaiò planàriàt, apro, puhatestü, igénytelen kiilseju férget talàltam.
Természetes, hogy az aul férfìtagjai ebben a munkàmban segitségemre
voltak, de persze csóvàltàk a fejiìket, meri nem igen értették, hogy mi a
csodànak kell nekem az a sok haszontalan kurt (féreg) ? Lassankint azonbàn
belemelegedtek, s a mikor abbanhagytam a planàriàk gyujtését s elkezdtem
szocskét, bogarat, lepkét és cziczkànyt hajszolni, 6k is testtel-lélekkel neki-
làttak ennek a különös sportnak. Délutàn TEMiR-rel kiràndultunk a Berkut-szur
(Sas-viz) völgybe, a mely éppen az aullal szemben torkollik be az Ottuk-tas-
völgybe. -öt^-nyomokat * kerestünk, de a szörnyen màllott- s a legdurvàbb
tormelékkel fedett lejtökön semmi effélét nem talàltunk s megelégedttink
azzai, hogy néhàny marmotàt lóttiink, a melyböl itt, ógy, mint az egész
szyrten, rengeteg mennyiséget lehet talàlnL. Estére a jurtban persze 'ismét
szönyegre került a Szàry-dzsasz àttòrésének kérdése. „Szu csong iken, dzsol
dzsok!“ „Mivel a viz igen nagy, nincs ü t“, ez volt az egyhangü, örökös
vàlasz, a mit, mint üjoncz ezeii a vidéken, ekkor, megvallom, még mindig
némi kételylyel fógadtam. Habàr volt màr fogalmam arról, hogy hóolvadàs
idején a nagyobb hegyi patakokon vaiò àtgàzolàs egyàltalàban ki van zàrva,
még sem tudtam elképzelni, hogy teljes lehetetlenség legyen,, olyan nagy
folyó partjain, mint a Szàry-dzsasz, akàrcsak gyalog is elórehatolni. Minden
okoskodäsnäl többet ér a pròba, s azért kiadtam az öreg ArrEi-nek a ren-
deletet, högy -a legrövidebb üton vezessen a Küljü-szu és a Szàry-dzsasz
egyesiiléséhez.
Augusztus 16-àn reggel, mindjàrt hat óra utàn fei is kerekedtiink erre
az ütra. En rriagam, mint rendesen, KoszTKÀ-val, ATTEi-jel és O ru z -b e k -kel
elore lovagoltam, mig a többiek a tevéket kisérték. Utunk vaiami 10 verszt-
nyire az Ottuk-tas balpartjàn vezetett, délnyugati irànyban, a baloldalon.
emelkedo, jàrhatatlan sziklafalak làbainàl felhalmozódott kopär, durva tör-
melék tetején.
A jobbparti völgyoldalt sziklàs gyep-lejtòk alkotjàk, ä melyek làbànàl
szàmos forràs-làp huzódik le egészen a patak medréig. Két nem éppen
jelentéktelen hegyi patak, a imelyeknek fehéres-sziirke vize elàrulja glecser-
eredetiiket, torkollik két pärvonalos völgybol az Ottukba. Az egyiknek Momyn-
tör (pompäs, tekintélyes kar) a neve, a màsiké Kacska-tör (s'ziirke kar). A tör
szó tokéletes szinonimàja az alapi har kifejezésnek, de azonkivül még igy
* Ez a kirgiz neve minden hasadt-pataju vadnak ; a szót két szótaggal kell kiejteni,
majdnem kijik-nek.
nevezik tàgabb értelemben a szakadékos àtjàrókat és fóleg a magas kar-
vòlgyekbol eredó patakokat is.
Mintegy màsfél versztnyire a Kacska-tòr betorkolàsàn alul, az addig
keskeny, szuk volgy szép, medenczeszeru rétséggé tàgul ki, a melyet XJcs-
ialla-beit (a h à ro ^ ifju sirja) néven neveznek. A t te i meg is mutatta a hàrom
disztelen, begyepesedett sirhalmot, s elbeszélte, hogy ezen a helyen egy aulnak
hàrom fiatai tagja egy napon halt meg, s egyszerre lett elhelyezve utolsó
hajlékàba.
Mikor volt ez ? „Kim bileide, Bai ? . . . zemaninda ! Ki tudnà azt uram ?
réges-régen ! “
Igy szàllnak ezen emberek tradicziói nemzedékròl-nemzedékre ; minden
mellékes kòriilmény a feledés homàlyàba vész, de maga az esemény magva
megmarad hagyomànyhak : nem esoda hàt, ha a fantàzia lassan-lassan hozzà-
szovi szeszélyes viràgait, s az egyszeru eseményt aprànkint a monda tarka
bokrétàjàvà nòveli.
A kompr, sziklaòvezte' hely ugyancsak illett vaiami rege szinteréul, s
magamat is rajtakaptam, a mint a nyert ròvid felvilàgositàsokhoz képzeletben
hozzàszòttem mindazt, a mi ez eseménynyel egytitt jàrhatott, szines, eleven
képpé alàkitva a szàraz valósàgot. Netti igy szulemlikie meg a mondàk, a
mesék, a regék javarésze ? . . .
Ucs-balla-beit mellett az Ottuk éles kanyarulattal délkeletnek fordul s
szuk, szurdokszeru vòlgybe lépBazonban mi ezt nem kovettiik, hanem, àt-
menve a patakon, nyugot felé tartottunk, hogy egy sekélyvizu patak mentén
a jobboldali vòlgylejtòre felmàszszunk. Kérdésemre ismét azt felelték, hogy
„szu csong“, a viz nagy, s ezért az Ottuk vòlgye ebben az évszakban jàrhatatlan.
A patakot, a melynek mentén egy darabig felfelé." lovagoltunk,
Torpu-szu néven nevezik, arról. av. szyrt-teruletròl, a melyból ered, s a
mely a Torpu nevet viseli.
Délnyugati irànyban, meredek, kòves, ' kevés gyeppel fedett szakadé-
kokat kovetve, kigyózó vonalban emelkedtunk fel a Torpu-szyrtre, a melynek
plateaujàra végre egy agyagos, finom kavicscsal kevert, eliszaposodott
tòrmelék-fal megmàszàsa utàn jutottunk. Ez a képzódmény igen jellemzò a
Tien-san esokben szegény vidékeire. Késcibb jobban megismerkedtem vele:
finom hegyi màlladékból àll, a melyet telit ugyan a csapadékok nedvessége,
a nélkiil azonban, hogy azt a hegyoldalakról lemoshatnà, alàszàllithatnà.
Kedvezò, lankàsabb helyeken igy valósàgos foldomlàsok alakjàban tor-
lódik fel, s lehetové teszi a szyrt-plateauk kiilonben jàrhatatlan sziklaperemein
vaiò feljutàst.
Mindeddig még nem volt alkalmam tiszta képet szerezni arról.. az
alakulatról, a melyet a kirgizek szyrt néven neveznek, mert, a mint emli-
tettem, azok a szuk volgyek, a melyekben a Turgen-hàgó àtlépése óta
eddig kóboroltunk, csakis a rendes magas-hegyvidéki volgyek szokott jelle