alkalmazkodni, mert a losz-szakadékokkal és a csókák, gyurgyókák és a
zöld kányák fészekodúival meg. voltak elégedve, s költöhelynek választották
a végtelen, puszta steppét.
Némi változatosságot hozott a lovaglás egyhangúságába az a rövid
látogatás, a melyet egy kazak batir, P avel Z sdanov egyik barátjánál végez-
tünk rövid idöre. A batir szó körülbelül annyit jelent, mint „vitéz“1, s meg-
tisztelö czímzés, a melyet a kozbeszédben ugyancsak, mint egyszerü czímzést
használnak, de jogosan és hivatalosan csak olyan egyének viselhetnek, a
kik valamely vitézi cselekedettel tényleg jogot szereztek rá. Mivel azonban
a kirgizek felfógása szerint vaiami szerencsésen végrehajtott birka- vagy
lórablás már hostettszámba megy, azért a batir manapság nem más, mint
vaiami elvetemedett lobötö, a ki az orosz kozigazgatás felügyeletét kijátszva,
sikerrel hajtott végre néhány ilyen müveletet.
„Vitézló“ voltának jeléül a batir jurtjára lándzsaszerü botöt tüzött ki,
egy csomó gyapjuval ékesítve; régebben a batirok ilyen jelvény gyanánt
igazi lándzsát, a kazakok kedvencz fegyverét használták,, ma azonban meg-
elégednek olyan jelvénynyel. a mely kevésbbé hivja fel az orosz hatósàg
flgyelmét.
Mialatt P avel „barátjával“, a ravasz tekintetü, v.ézna kis kazakkatl élénk
beszélgetésbe elegyedett, csak úgy lóhátról ittunk egy pohàr airant, a melyet
a batir leánya kinált elénk. Ez a csinos arczú leány mintegy 18 éves lehetett,
s szép, telt formàit a rongyos öltözet nem hogy elfedte volna, hanem még
inkább feltünové tette. A jurt és lakói olyan piszkosàk és rongypsak voltak,
hogy nem igen tehették vonzóvá a keleti rabló-romant¡kának ezt a kis fészkét;
még maga a kedves házikisasszony sem keltett nagy vonzalmat, akàrmilyen
csinos volt is az arcza, mert igazán nem àrtott volna, ha. rongyos Mjnpk-énék
résein hajmeresztö vakmeróséggel elovillanó teste kissé megismerkedett
volna a szappannal és meleg vlzzel.
A mint tovább lovagoltunk, P avel nevetve mesélte, hogy barátjá igazán
nagy zsivàny, s évekkel ezelött néhány csakugyan vakmerö baranta-1 (rabló-
támadást) intézett a hegyek közt lakó kara-kirgizek eilen. Azota nagy tekin-
télynek örvend társai között, s büszkén viseli a különben meglehetösen ritkává
lett bañr czimet.
Balta-bai falucskának dungán és tarandzsi lakossága van. Sajnos, nem
tarandzsi házban .szálltunk meg, hanem a dungán kerván-szeráj udvarán, a
mely minden utazónak nyitva áll, de a melyberi egyszersmind egész sereg
kutya tanyázik, a miért az udvar valósággal nyüzsög a bolháktól. Mind-
azáltal a 11 órai lovaglás után jól aludtunk, söt mi, lovasok, valamivel
tovább is a rendesnél, mert elhatároztuk,. hogy. a lassù kocsikaravánt elöre
1 A szónak magyarban is megvan a nyoma a i>átor és betyár ' kifejezésekben. A kir-
gízség közt ma divo forgalma a „batirK-nak úgyszólván teljesen azonos a mi ,,betyár“-unkkal.
küldjük, s csak a legszükségesebb holmit visz-
szük magunkkal egy teherhordo âllaton, a
melyet erre a czélra béreltünk.
Reggel kivâlasztottunk egyet a szokâsos
teherhordo bikâk kôzül, de nem messze Balta-
baitôl Smirnov ür vjernyii kerületi biztos tâborât
talâltuk, a ki Türgen kazak-kôzség volosztnoj-
vâlasztâsât vezette. Azonnal kiadta a parancsot,
hogy jô teherhordo lovât adjanak, a mely mégis
sokkal gyorsabban mozog, mint a nehézkes
szarvasmarha, Ezeket a teherhordo âllatokat
azutân gyorsan vâltogattuk, a nélkü.1, hogy a
tôbb ôrai hasznâlatért csak egy kopeket is fizet-
tünk volna. Az emberek egyâltalâban nem akar-
tak semmit sem elfogadni az âllatokért, a mi
annal feltünôbb volt, mert minden alkalommal az
«Hat gazdâja is kénytelen volt velünk együtt
megtenni az egész utat, hogy visszakapja lovât.
De természetes, hogy vilâgosan lehetett lâtni,
miszerint ezt a félreértés folytân tâmadt for-
. spont-kotelezettséget az emberek nem szivesen
teljesitik. A többi közt az egyik lôvâltâs alkal- wp- “«•
mâval igen komikus, de tanulsâgos eset tôrtént.
Közvetetlenül Kara-Turuk falucska elött néhâny csala-bazak-nak1 van
kis tanyâja, a kik letelepült, földmivelö kazakok. Éppen talâlkoztunk a helység
ak-szakaljâval, s P avel üj teherhordo âllatot követelt tôle. Erre persze egészen
tekintélyes kazak lovas-târsasâg verödött össze, s azonnal szétlcüldtek néhâny
embert lovât elôhajszolni: Meglehetôs hosszadalmas vârakozâsi utân.Jâttuk,
hogy valami sovâny, kopott gebét egyszerüen kifognak egy vesszô-boronâbôl
a szomszédos földeken, azutân a helység dzsigitjei galopban vezetik hozzânk,
mig a 16 gazdâja gyalogosan és ugyancsak megrökönyödve fut utâna. Minden-
esetre valami szegény ördög lehetett, mert különben; nem futott volna gyalog a
lova.yatân, hanem lett volna künn et mezôn hâtaslova is, a melylyel most
utolérhette volna ôket.
P avel azonnal âtlâtta a dolgok âllâsât, s a mint embereink fel akartâk
csatolni a két könnyu jachiant2 a nyomorùsâgos gebére, mig tulajdonosa
megrettenve âllt a hâttérben.. s egyetlen szoval sem mert ellentmondam,
közömbösen kérdezte, hogy nem lehet-e jobb lovât talâlni az egész aulban?
Persze egyhangulag tagadô volt a vâlasz, bocsânatkérések mellett. Ekkor
1 Szóról-szóra „fél-kazak“ .
3 Szàrt bôrlâda, a melyet párosan akasztanak a lovakra.