1865-ben, Aulié-Ata és Csimkent elfoglalàsa utàq, az ujonnan szerzett
teriileteket „Turkesztàni tartomànyok“ néven foglaltàk ossze, s 1867-ben
Taskent eleste utàn, a turkesztàni fókorindnyzósàgot. alapitottàk, a mely
Szir-Darja és Szemirjécsenszk kormànyzósàgokból àllott.
1882-ben az eddigi „Nyugat-Szibirìa“ keriilet helyén Omszk katonai
keriiletet alapitottàk, a melyhez Akmolinszk, Szemipalatinszk és 'Szemirje-
csenszk, mint pusztai kormànyzósàgok icsatoltattak, és pedig ugy,: hogy ez az
utóbb|megn6vekedett azzai a teriilettel, a mely Kuldzsa àtadàsa utàn maradt az
oroszok kezében. A legujabb idòben, 1900-ban, ujra megsziintették eztl a
felosztàst, és Szemirjécsenszk kormànyzósàgot ismét a turkesztàni fókormàny-
zosàgba osztottàk, a mikor ugyanide keriilt a transzkaspi teriilet is.
A tartomànyt kormànyzó igazgatja, a ki kdzyetetlenul a taskenti fókor-
mànyzó ala van rendelve, s a kinek székhelye a tartomàny .fovàrosa, Vjernyi
Allàsànàl fogva a kormànyzó egyszersmind doatamanja a szemirjécsenszki
kozàk-seregnek, de azonkivtil a kormànyzósàg teriiletén" levò ósszes cèapa-
toknak parancsnoka is, ugy, hogy hivatalos hatalma nagyon kiterjedtsjés
korlàtlan, de a mellett valóban fàradsàgosnak és gondterhesnek §òndhafó.
Jelenleg- ezt a àllàst J o n o f f E. M ihAly vezérórnagy viseli, a kinek nevéteaz
orosz Pamir-expediczió idejében Európàban is sokat emlegették.
A tartomàny kòzigazgatàsa természetesen, mint- mindentitt Turkesz-
tànban, katonai, és a hadiigyminiszterium vezetése alati van. Hat keriiletre
oszlik (Vjernyi, Kopàl, Pispek, Przsevalszk, LepszinsZk és Dzsarkent), a melyek-
nek élén egy-egy keriileti fònók (Ujezdnij-hacsàlnik) all.
Szemirjécsbèn csak hat vàros van, a fennebb. emlitett hat keriileti
fóvàros, de ezek koziil csak a 24,000 lakosu Vjernyi-nelz van nagyobb
jelentòsége ; a tòbbinek alig van tòbb, mint 8 -1 0 ,0 0 0 lakója. Azonban ¡a
népességre vonatkozó szàmadatok csak nagyon hozzàvetcilegesek, mert az
orosz lakóssàg, mind a parasztok, mind a kozàkok szàma gyors és folvtonos
nòvekedésben van, a bensziilótt népèsségét pedig megszamlàlni teljesen
lehetetlen, hanem csakis becslés alapjàn lehet a szàmukat megàllapitani.
Altalàban a tartomàny lakóinak szàmàt egy millióra becsulik, de ennek ia
lakossàgnak az eredete nagyon vegyes. A népesség eloszlàsànak kérdésébe
mélyebben nem megyek bele, csak a kózigazgatàs eloszlàsàról kozSk ròvid
statisztikàt, a mely jó képet nyujt a majdnem 400,000 km3, teriilet betele-
pitettségének àllapotàról.
Az emlitett 6 vàroson kiviil, a melynek lakói kozt az orosz eredetuek
jelentekeny szàmban vannak, talàlunk még a tartomànyban 36 fòldmives-
falvat és 23 kozàk-telepitvényt. Ezzel àz 59 orosz helységgel szemben àll
64 tarandzsi-falu, 3 dungàn-kòzség és a letelepiilt kirgizeknek 2 tanyàja. Tisztàn
szàrt telep nincs Szemirjécsben, de a helyett minden faluban, még az- orosz
falvakban is megtalàljuk óket, kisebb- nagyobb szàmban, mint kézmuveseket
és kereskedóket.
, A HÉT FOLYAM ORSZÁGÁBAN 97
- A népesség zomét mindenesetre a nomádok teszik, es pedig elso sorban
H 144 kozségben (voloszt) élo Urgizek, mintegy 1240 aul-lal, à mi koriil-
^Keltil 40—50,000 sàtort és kerekszàmban 250,000 lelket jelent.
A halmiikkSk, a kiknek szàma 1880-ban még mintegy 25,000 volt,
^fcltiintek a tartomànyból, a mióta Khinàban visszaàllitottàk a Kuldzsa-kertiletet.
^ t s a k az Isszyk-kul mellett, Przseva^zk kòzelében él egy félig nomàd tórzs, az
^Egynevezett szàrt-kalmak, a mely mintegy 3000 lélekból àll és mohammedàn
|X a llà sù . A nomádokkal kórülbelül egyenló szàmban laknak a keriiletben a
Hiarandzsik. Màr 1880-ban mintegy 180,000-re becsülték a szàmukat, de azóta
Bényegesen megszaporodtak, mert Kuldzsa visszaadàsa utàn ezrével vàndoroltak
Hrisszà orosz teriiletre, s az Ili volgyében telepedtek le. Dzsarkentben 44,
B ijern y i keriiletben 20 faluja .vari ennek a szorgalmas foldmives népnek,
Hroztiik ,,f6városuk“, | | nem régen alapított Dzsangi-sahr QJjvàxosj. Ha ennek
tórzsnek lélekszàmàt negyed millióra becsiiljük, ùgy hiszem, kozel jàrunk
H a z igiizsàghoz.
Szemirjéps tartomàny valóban egyike Belso-Àzsia legszebb és legvonzóbb
Bvidékeinek. Kiterjedése arànylag kicsiny ugyan, (a 41° és a 47° ész. szé-
Hességek kóz6tt)jf|de azért a legvàltozatosabb térszini formàt talàlkoznak itt.
■Mig északról a Balchas és az Ala-kul tóvidékének mélyedése (2- 300 niéter-
Hnyiré a tenger szine felett) hatàrolja a tartomànyt, addig keleteh; és
piélen a dzungàriai Ala-tau hófedte bérczeinek gerinczvonala, meg az égbe
■ìyuló Tien-san hatàroljàk, a mely utóbbinak legmagasabb csúcsát mintegy
■7000 m. magasságúra becsül’ik. Ezek a rendkívüli ellentétek természetesen
nagyon vàltozatossa tfszik a tàjképeket, valamint a nóvény- és àllatvilàgot
■s. Néprajzi tekintetben is nagyon érdekes ez a iridék, mert tai-kàn óssze-
■vissza kevert néptòrzsek lakjàk, s végiil tórténelme is kiilònòsen jelentékeny
■rnùltra.’:tekint;|^issza, mert az Ili vólgye volt1'a z a kijàrat, a melyén àt a
lltitokzatos Belso-Àzsia vàndor-népei hòmpólyògtek ki az alfoldre, s górdiiltek
llki nyugaf felél%i
Konnyen értheto tehát, hogy alig vártam, hogy az amúgy is testtel-
líélekkel megúnt tarantàszt ott hagyhassam, s végiil, a mire .olyan régen
■vàgyódtam, kozvetetleniwlépjek érintkezésbe a természettel és a néppel azon
l a területen, a melyet kutatásaink számára jelóltünk ki.
A mint emlitéttem, a jemscsikeknek igért „foùri“ borravalók megtették
lliatàsukat, mert két kocsim hatalmas porfelhóbe burkolva valósàggal repiilt
l a szép sima, kemény ùton. Vjernyi elótt az ùt utolsó szakasza unalmas
nidéken vezetett át, t, i. azokon a loszszel fedett, nagy kiterjedésü tormelék-
■kùpokon, a melyek minden belsó-àzsiai hegyvidéket szegélyeznek, s a melyeket
Ia folyók mélyen ósszeszabdalnak. Ezek az arànylag elég méfedek lejtójü
I teriiletek helyettesitik itt az európai hegyeket rendesen kornyezó dombvidéket.
I p a az út ùgy, mint itt Vjernyi elótt, pàrvonalosan vezet a hegylànczczal,
I ps merólegesen a tòrmeléklejtóket ósszeszabdaló folyókra, akkor az egész
I Almásy : Vándor-utam Àzsia szivébe. 7