V. FEJEZET.
U TAZÀS LADIKON AZ ILI DE LTÄ JA FE L É .
falu alatt az Ui mintegy 4 ^ 5 versztnyi hosszüsâgban még mindig
kelet-nyugati irânyban folyik, steppék között. A bal part telj'esen
sik, s különösen a kis Keszkelen folyôcska torkolatânâl nâdàs-ôv
szegélyezi, holott a jobb parton vöros porfir-sziklak jelzik az
ârmedret, s ezekfelett ürömmel beriött halmok emelkednek mind magasabb
és magasabb fenslkké. A siksâg mögött nyugaton halomsor nyulik a folyamig.
A halmok kö'zül különösen egy hâromélü, hegyes csücs tünik fei, a mely
messze vidékrôl tâjékoztatâsul szolgâl.
Ezeknek a domboknak a lâbânâl a folyô tôszerüen kiszélesedik, s a
kôzepén két bozôtos sziget emelkedik. Itt a folyô majdnem derékszôg alatt
ÉNy felé kanyarodik, hogy a Mojun-kum és a Batpak dombvidékek' kôzti
nyilâsba behatoljôn, a melyet csak mintegy 45 versztnyi Ait utân, a Mala],i
szarï domblânczolat végén hagy el.
A tâjkép itt nagyon barâtsâgos ; a folyô alsôbb részét nem lehet
lâtni, s igy a kiszélesedés tônak tetszik, a melybe a fqlyô csendesen bele-
ömlik s a melyet a vâltozatos, gyepes pusztai halmok barâtsâgosan pveznek
körül. A két kis szigetet a folyô kôzepén a legüdébb, majdnem trôpusi
nôvényzet borltja, s szük, nâdasokkal szegélyezett csendesvizü folyam-âg
vâlasztja el, a melyet a fâk koronâi majdnem teljesen betakarnak. I logy az
élet se hiânyozzék errôl a szép képrôl, temérdek gôdény uszkâl a csendes,
iszapos-sârga -habokon, azutân meg egész csapat réczë, különösen az üstökös
récze (Fuligula rufina) -ës kékcsôrü kacsa (Erismetura levtcocephala) igazi
âzsiai fajai, rebben fel a ladik' elôtfc
Ebbôl a tôszerü kiszélesedésbôl a folyô szük, szakadékos sziklaszorosba
lép, s zügva tör utat a két plateau kôzti szakadékon. Mint valami kapu, ügy
nyilnak szét a sziklâk, s a folyô heves kanyarulatok kôzt folyik a mind-
inkâbb magasodô meredek partok kôzt.
Eteinte a halmok alacsonyak, s a kôzonséges pusztai nôvényzet fedi
ôket, de lassankint mind magasabbra és magasabbra emelkednek, s a kopâr
szikla válik uralkodóvá a festöi falak között.
Mély szakadékok nyulnak ki a folyôra ; némelyik ezek kôzül ■ kis
kóbálványnyal (^O&o/vammegjelölve, jelül a pàsztoroknakj a mikor a legelö-
rôl itatóra hajtjâk a barmot, vagy vissza. Más ilyen sziklarészek elôtt
lapos tormelékkúpok és delták nyulnak be a folyôba, a melyek a
nedvesség hatása kôvetkeztében tele vannak sürü nôvényzettel, holott a
kornyezetben csak kopâr, meredek sziklafalakat látunk. A tôrmelékkùpokon
itt-ott az ilijszki kozákok nyomorult halászviskóit lehet látni ; hálók és varsâk
50. kép. Az lli vôlgyében.
száradnak a : napon,. kutyaugatâs fogadja hajônkat, majd a napbarnitotta
tulajdonosok is megjelennek izbàjuk elôtt s üdvôzletet cserélnek, beszédbe
ereszkednek a mi kozàkjainkkaL
Mind vadabb és regényesebb lës'z a vidék, a tájkép folyvást változik,
a mint a folyô majd egy sziklafokot hirtelen megkerül, majd meg kiszélesedik
köröskörül bezárt sziklatóvá, hogy azutân megint szûken összeszorülva, rohanó
sebességgel zügjón. alá sziklák és meredek fokok között. A kômyezô plateau
pereme mintegy 200 m. magasra emelkedik a víz szine fôlé, s az ösSzeszabdalt,
szétdarabolt peremü sziklaplateau itt-ott valóban alacsony hegységnek látszik.
Bizonyos tekintetben hasonlít a tájkép az Alduna szorosaihoz, azzal a
lényeges ktilônbséggel, hogy itt a hegyek köröskörül sivatagi Tiegyek, ezeknek
minden jellemzo vonásával.