napon at ugyancsak dolgot adott; egyebek közt a nehez gyüjtö-ladäk helyett,
a melyeket Euröpäbol hoztunk magunkkal, a sokkal czelszerübb kis, borrel
bevont szärt jachtänokat rendeztem be erre az utazäsra. Ezenkiviil meg
jegyzeteimet is rendbe kellett szednem, s jo hosszü idöre a levelezest is le
kellett zärnom, tehät ugyancsak körmömre egett a mindenfele munka. Most
mar igazan aldhattam azt a kenyelmet es jo ellätäst, a miben Przsevalszk
reszesitett bennünket, mert igy legaläbb ezen a tereri semmi gond sem ter-
helt sürgö's munkäm közepette.
A mint emlitettem, P a v e l kozak volt a szakäcsunk es komornyikunk,
de bolondabb häztartäst annäl, a melyet o rendezett be nekünk, bizony alig
lehet kepzelni. Egesz fözötudomänya häromfele etel elkesziteseben rejlett,
de ez a härom „csemege“ is rninden különbseg nelkül ugyanabböl a langyos
moslekböl es benne üszkälo, kemeny, iztelen hüsdarabokböl ällott; mindegy,
akar scsj-nek (käposztaleves), akär lzubardak-nak (pörkölt), akar zsarhoe-neL
(pecsenye) nevezte^ el a derek müvesz. Azonkivül P a v e l barätunkra, a ki
elemte olyan ijesztoen pontosnak mutatkozott, räbizonyult, hogy idoszakos
iszäkossägban szenved, s hogy a csiliki läz-eset 6ta mindinkäbb mutatkoz- '
nak rajta a zapoi vegzetes tünetei. igy aztän többször megtörtent, hogy
egyaltaläban megfeledkezett az ebed elkesziteserol, s csak a. talalas pillana-
taban kuldte el az egyik preparätort a bazärba hüsert, vagy meg egyszerüb-
ben: valami kesz etelert. Lo mindig volt keznel; különösen, miöta rendesen
udvarunkon lebzselt egy csomo kirgiz latogato, a kapu. elött sohasem hiäny-
zottak a kipanyväzott, felnyergelt hätaslovak. Igy aztän eleg gyakran lehetett
108. kip. Kasgarböl valö szärt zsibdrus Przsevalszk bazärjdban.
iiiK;