Természetes, hogy a „me!“ itt sem hiányzik, s Tiülonósen nagy meg-
tiszteltetés számba megy, ha az ember félig kiszürcsolve a lét valamely
jókora gombóczból, azt úgy dugja szomszédjának a szájába...
De vessünk kiméletesen fátyolt a kirgiz illem-kódex óseredetü szabà-
lyaira, s csak akkor térjiink ismét vissza a vendégség szinhelyére, a mikor
a dasztarchán màr végét èri.
■ Ismét korülhordták a kungánt, s minden vendég ujból megmosta és
letòròlte kezét ; csak egészen a hàttérben, az ajtó mellett guggol még vaiami
„fekete csontü“, rongyos telhetetlen, fényesre ràgott csontot forgatva a kezé-
ben, s keresgélve, nem sikertilne-e még azon vaiami húsfoszlányt felfedeznie.
A nók csoportja még csendes suttogàssal, szorongva gubbaszkodik a helyén,
s hozzàjuk simulva ülnek vagy àllnak az illemtudó gyerekek, rendesen igen
is tisztességes szàmmal, kis fekete kezükben egyetlen játékszerükkel, a fehérló
birkacsonttal. Jóllakottan és megelégedetten ülnek a férfìak az ùjból fel-
szolgàlt tea mellett, csak hangos, mély ,,Ja allah“ sóhajokat hallatva az
emésztés ünnepélyesen csendes aktusa alatt.
Elérkezett a pillanat, hogy a dasztarchán-bòi igazi tamasa legyen, a
mire elég a tiire egyetlen szava is.- Czigarettát, czukrot és keriyeret, a mit
a kirgizek rendkívül szeretnek, mindig lehet osztogatni, s màr emlitettem,
hogy ilyenkor milyen figyelemben kell részesiteni a nóket, ktilonòsen a him-
pereket (matrónákat) és a gyerekeket. A kirgizség életvidàm, mulatni szeretó,
kiilónósen pedig a zenéért rajongó nép, s a mint kezd engedni a „hivatalos“
tartózkodàs, kiilónósen pedig, ha a vendéglátással kapcsolatos etiketteskedésnek
vége szakad, bizonyosan eíósompolyog egyik vagy màsik kobzos, csak a
vendég felszólítását várva, hogy zenéljen és énekeljen.
Az alfòldi kazakoknak kiilón kobzosaik (akin) vannak, a kik aulról-
aulra jàrva, éneklik a règi hósókról szóló balladàkat s apróbb- szerelmi dalokat
háromhúros hangszerük, a komìz vagy bob'iz (koboz) kiséretével. A kirgizek
kbzt nines hivatásos akin, de majdnem minden férfl tud játszani
a kijak-on (kezdetleges hegedü), vagy a esór-on, (fuvolán),. míg az asszonyok
a temir-hom'iz-t (doromb, szóról-szóra : „vas koboz“) kezelik, úgy,. hogy
ritka az aul, melyben a zeneszót teljesen nélkülozni kellene.
Ha tehát a türe kérésére, vagy akármely más okból a dasztarchán
kinyúlik tamasa-vk, azaz igazi „mulatsággá“, csakhamar ártatlan jókedv
szólal meg a tágas, szingazdag jurtban ; ének és zene, tréfás kaczaj tolti
meg a sátrat, az asszonyok és gyermekék is elhagyják lassankint tartóz-
kodásukat és résztvesznek — sokszor vezetó szereppel — a mulatozásban,
úgy, hogy a tamasa valóban feltárja a szemléló elótt ennek a kedélyes,
szimpatikus és mindig szerény népnek belsó életét.
Karakol-basban elsó tartózkodásom idejétól fogva ismerós voltam, s
így most másodszor annál szabadabban érintkeztünk az aul elókelóségeivel,
nemesak megérkezésünk napján, a melyet, mint említém, az 6ssz.es kirgizek
meghivàsàval rendezett „koj-kainagan“-nal1 iinnepeltunk meg, hanem a kovet-
kez6 napokon is, a melyeket vadàszattal és gyujtògetéssel toltotttink a havas-
vilàg e remek szép, esondes zugàban.
Természetes, hogy mindamellett apróbb surlódàsokra is kertilt a sor,
igy pi. mindjàrt az elsó nap, a miatt, hogy az elly-bas embereinknek igen
kicsiny jurtot adott; az ilyen kis inczidenseknek azonban sohasem volt
komolyabb kovetkezménye, és rendesen tamasàval, tréfàlkozàs és kaczagàs
kozt oldottuk meg a kérdést, mint az emlitett jurt-esetben is, melynek
lefolyàsa a kovetkez6 volt.
A mikor kijelentettiik, hogy a rendelkezéstinkre bocsatott jurt nagyon
is kicsiny 8 emberiinknek, a sztarsina és T ochto-hodzsah-bai-szukur bai
persze mindjàrt, az àltalànos szokàsnak megfelelSen, a legszegényebb aul-
lakónak, éppen a ini derék T emir vadàszunknak a jurtjàt akarta elénk
parancsolni. A vadàsztól azonban megtudtuk, hogy az elly-bas maga is
tòrténetesen vaiami kis jurtban lakik, rendes nagy sàtràt pedig csak lusta-
sàgból nem àllitotta fel. Erre természetesen azonnal kiadtuk a parancsot,
hogy most hasznàlt jurtjàt azon'nal engedje àt nekiink, maga pedig segitsen
magàn, a hogy tud. A meglepetés elsó pillanata utàn maga à jó T ochto-
hodzsah nevetett legjobban arczàtlansàgàn, s aztàn o volt- az elsó, a ki az
àtkoltozésben liiègédkezett. Ez utóbbi tudniillik éppen olyan egyszeru, mint
kómikus módon tòrtént, ugy, hogy a kész jurtot beliilról egy csomó férfiu
megragadta, felèmelte, s egyszeruen àtvitte a rendeltetése helyére. Mivel a
jurt belsejében levo férflakat e kózben nem lehet làtni, a làtszólag ònerejéból
tovamozgó jurt azt a benyomàst kelti, mintha vaiami óriàsi, idomtalan teknós-
béka màsznék elóre.
Augusztus 2-àig maradtunk Karakol-basban, -s ùjból bejàrtuk az elóbbi
fejezetben leirt Borbodoi, Ta-tugut és Kara-huzah kar-vòlgyeket, mi kozben
ismét bóséges alkalmunk nyilt az ugynevezett lovagló utak térszini nehéz-
ségei, s a vadàszat és a gyujtés fàradalmai koriil szerzett tapasztalataink
fokozatos szaporitàsàra. Az idójàràs màsodik tartózkodàsunk ideje alatt jobb,
vagy legalàbb melegebb volt, mint az elsó kiràndulàsomnàl, a mikor kilenez
napon ét a hideg miatt ^éjjel-nappal rajtam maradt a ruha. A levegó hómér-
séklete most is 23°-: 30° C-t2 mutatoti, mig a napon :50—60° C meleg
volt. Napnyugta utàn kozvetetlenù|yép ugy, mint mindjàrt a mindennapos
hegyi zivatarok utàn, rògtón lesulyedt a hómérséklet -j-4°—5°C-ra. Ehhez
a heves hómérséklet-ingadozàshóz, ugy, mint a gerinezeken tombolò hóziva-
tarokhoz, természetesen az izzó kaviespusztàkon elkényesedett testtinknek
elóiézor hozzà kellett szoknia, a mi nem jàrt minden kellemetlenség nélkul.
1 Fótt juh.
2 Igazi inszoiàcziós homérok hiànyàban a napsugàrzast nem tudtam màsként mérni,
mint kozònséges lenditó hóméróvel, a melyét egyszeruen kitettem a napra. Természetes, hogy
az igy nyert értékek kisebbek a valósàgnàl.