236 ... - barangolAs a pusztAn
rase
diszitik. Rendesen nem hiànyzik a fényesre
surolt szamovàr, néhàny kasgàri, vagy
taskenti czifra kungan (fémkancsó) és a
furcsa, khinai izlésu fa n à r (fiiggólàmpa)
7S kép * bambuszból, fémból és tarka papirosból.
Muuah (kazak sir) Baita-bai vidékén. £ z a ¡^¡nai, àzsiai iszlam és orosz eredetu
keverék vaiami idegenszeru, de nagyon
vonzó és baràtsàgos képpé olvad òssze, s nagyon kellemes benyomàst kelt
a vendégszeretó és elózékeny tarandzsi-nép hàziassàga irànt.
Kara-turukon tul az eddig sima pusztasàg hullàmos kezdett lenni, s a
lejtok oldalain vezetett arikok -surun keresztezték az utat. Ezeket a tarandzsik
a legutóbbi idókben készitették, s élénken tanusitjàk ennek a fòldmives
népnek fàradhatatlan szorgalmàt. Majdnem egész nap pàrvonalosan vezetett :
az utunk az egyik fóarikkal, a mely a domblànczolat làbànàl huzódott, s melyet
mar messziról fel lehetett ismerni a nedves partjain kifejlódott zdld nòvény-
zetról, mint sugàr-egyenes, végtelen hosszu, zdld vonalat véges-végig a
kiszàradt, kiégett pusztasàgon. Ez az arik Csilìk vidékéról a hasonló nevu
folyó vizét hozza mintegy 50 verszt (58 km.) tàvolsàgra nyugatra, egészen
Malowodnoe falu vidékéig, s kóriilbelul 800 km.a teriiletet óntóz, à mely
azelótt, a tarandzsik és dungànok bevàndorlàsa elott, részben hasznàlatlanul
heveró fuves- és iirómpuszta, részben pedig teljesen kopàr tamariszkus'r
sivatag volt.
Néhàny festói kazak mullah, és szàmtalan hatalmas kurgan vagy
mogila teszi vàltozatossà a ktllònben egyhangù tàjképet, a melyen mùvelt
foldek vàltakoznak puszta legelókkel. Az egyik ilyen „kùnhalmot“ feldulva
talàltam, mert a mérnókók éppen ott hatàrdombot emeltek s a foldet innen
vették. A felturt fòldet àtkutattam, hogy nem talàlok-e vaiami arehaeologiai
leletet, de néhàny korhadt emberi làbszàrcsonton, néhàny metakarpalis
csonton és egy koponyadarabon kiviìl nem talàltam semmit, a mi sirmellékletre
vallott volna.
A nappal rekkenó hósége a hegyek felett néhàny'heves zivatart okozott,
a melyek a késó esteli óràkban tòrtek ki; mi azonban nem élveztilnk belóliik
semmi màst, mint egy kisebbféle porvihart, a nélkiil, hogy lèhult, vagy
feliidiilt volna utàna a levegó. A dèli és nyugati horizon felett czikàzó
villàmok meg a vészterhes, sòtét felhók azonban, a melyek à hegyek felett
elvonulva, csodàs vilàgitàsban részesiiltek, sajàtsàgos vad, de pompàs képet
nyujtottak.
Elhatàroztuk, hogy még ugyanaz nap elmegyiink egészen Csilikig, azért
habozàs nélkiil lovagoltunk elóre az éjszakàban, noha az éjjel a surun
gomolygó felhók miatt ugyancsak sótétnek igérkezett. Igy nem irhatom le
Csilik kozvetetlen kórnyékét, mert szuroksótétség veti kórul benniinket, s csak
az ut fehér csikja tette lehetóvé, hogy meglehetósen gyors tempóban haladbarangolAs
a pusztAn 237
junk elóre. Néha-néha arik-ok csillantak fel kózvetetlenül a lovak elótt,
melyeken nagy csobogàs kózt gàzoltunk àt, màskor meg az àllatok jàràsàról
lehetett érezni, hogy a térszinnek emelkedésén, vagy egyenetlenségén
mozgunk. Egyszer csak hatalmas tüz villant fel elóttünk. Egy nagy, fàval
megrakott kocsikaravàn tàborozott elóttünk az egyik kis folyó partjànak
nyàrfaligetében. Sorban ott àllt vagy 50—60 szekér, mellettük megkótòzve
az igàs òkrók, mig a fuvarosok hatalmas tüzek korül éppen vacsoràjukat
készitették. A zordon karaván, megvilàgitva a lobogó làngok àltal, a melyek
kórül sótét alakok mozogtak, rendkívül regényes és festói volt, dé néhàny
aggasztó ;i|illanatot is okozott. A folyón ugyanis hid vezetett keresztiil, s
éppen a hid elé raktak néhàny tüzet, a mitól persze a lovaink sorban meg-
bokrosodtak. Az àzsiai hidak rendesen még nappal sem vaiami bizalomger-
jésztdk, de azonfelül mindig blztosfjelzói annak is, hogy a folyón nem
lehet átgázolni, mert mély és sebes folyásu. Nem volt tehàt vaiami meg-
hyugtató kilàtàs az, hogy poroszkàló lovaink alatt vagy a rozoga hid szakad
le, vagy pedig azok leszoritariak bennünket a folyóba.
Szerencsére azonban ELÈS-BAi-nak ésendeii jàmbor gebéje volt jg-.à mely
- nekem Vjernyiben kerek 11 ■ rubelembe került — s ezt bocsàtottuk elóre,
mig à tóbbiek egy kis vjjógatás utàn, bàr aggódó horkolàssal, de minden baj
nélkül kovették a kellemetlen akadàlyon àt.
Éjjel 11 órakor értünk végre ' Csilih-pB. (oroszul Zàjczevszka), s a
dungán herváh-sierá§^ban szàlltunk meg, a hol szért kereskedók módjàra
helye/.kedtünk el.
A kerván-szeráj nem más, mint vályogfallal kórülkerített, négyszógletes
udvar, a melynek egyik oldalàn téli istàllók és félszerek vannak : barlang-
szem’üregek ablak nélkül, a melfllmek a tetejükón van vaiami fflst-kieresztó
nyilàsuk. Az udvar màsik oldalàn fedett, de az udvar felé nyilt lóàllàsok
(airan), személyzet lakása, a konyha és az az épületrész van, a mely az
ütasok befogadására szolgál. Ezek a vendégszobák apró, ablaktalan fülkék,
melyekben rendesen csak az árút raktà-
rozzàk (ravat), s csak a leghidegebbtélen
laknak benne.. A fülkék elótt h.osszù,
faoszlopos folyosó huzódik végig, a
mely alatt emelvényszerü, 70 -80 cm.
magas, agyagból vert padkàk szolgàl-
nak tulàjdonképen az utasoknak „lakó-
helyül“.
Fehérruhás, vastagtalpú khinai-
czipós dungán ifjak fogadtak bennünket,
a padkàra nagy darab puha, fehér kasgàri
nemeztakarókat terítettek, azutàn
lovainknak luczernát, nekünk pedig