k é t o r o s z s z o lg âm é s n é h â n y , a v o lo s z tn o j â lta l r e n d e lk e z é s em r e â llito tt h a j tô
a h e ly ü k ô n v o lta k , s ig y —* m iv e l a p o d g y â s z to v a s z â l l i t â s â é r t O ruz-bek
s n é h â n y elly-bas k e z e s k e d e t t m in d j â r t r e g g e li u t â n e lin d u lh a t tu n k a Dzser-
galan-ba. to rk o lô Türgen f o ly ô c s k a m e n t é n f e lfe lé , a z e r d ô s h a lm o k k ô z é .
A Dzsergalân vôlgyébôl, tehât a tulajdonképeni Isszyk-kul-medenczébôl,
ügy lâtszik, mintha a vôlgy feneke meglehetôsen meredeken emelkednék
néhâny jelentéktelen, kopâr, hullâmos dombsoron ât olyan keskeny, meredek,
erdôboritotta lejtôhôz, a mely meglehetôs erôs hajlâsban kôzvetetlenül- a
Ters^kei-tau sziklâs gerinczeihez tâmaszkodnék.
Annâl inkâbb meglepett tehât, a mikor a Türgen vôlgyén âtkelve, azt
tapasztaltam, hogy a jelentéktelennek lâtszô foldhâtak helyett messze kiter-
jedô és erôsen erodâlt domblejtôk bontakoztak ki, a melyek a tulajdonképeni
hegylâncz elôtt elterülô, széles plateau-vidékre vezetnek fel. A hegység
mondhatatlan tiszta levegôje nagyon megneheziti a tâvolsâgok becsülését, s
igy a vôlgybôl lehetetlen észrevenni ezt a tôbb kilométer széles plateaut,
melyet a sajât meredek, lépcsôs peremei takarnak el. Ez a terület elsê,
pillantâsra a fôvôlgy valôsâgos hosszanti teraszânak lâtszik, mely mint
meglehetôsen egyenletes magassâgü, egyforma kifejlôdésü ôv hüzôdik végig
pârvonalosan a hegylânczczal annak lâbânâl. Tulajdonképen azonban a
területet szâmtalan, külônbôzô irânyban futô és külônbôzô mélységu vôlgyï-
szakadék szeldeli ôssze, meglehetôsen vâltozatos halomvidékké szabdalva
annak felszinét, ügy, hogy az részletek dolgâban ugyancsak 'meglehetôsen
tagozottnak lâtszik. Mint mindenütt a Tien-sanban, ügy itt is az erdô az
elrejtett északi és keleti lejtôkôn hüzôdik meg, ügy hogy az ember csak
akkor fedezi fel, a hossZan elnyulô, terjedelmes erdôrészleteket, a mikor
mâr belehatoft a halmok és szakadékoknak ezen tômkelegébe. A csak helyenkint
meredekebb, âltalâban azonban lankâs lejtôk erdôségeit üdezôld rétségek
Vâlasztjâk el egymâstôl, ügy hogy külônôsen a vâlogatôs ôz-vadra nézve
rendkivül kedvezô a vidék alakulâsa.
Nagy-vadunk eme legkedvesebb nemének âzsiai képviselôje, a szibiriai
ôz (Cervus pygargus) volt az, a mely bennünket a Dzsergalân-vôlgyi kirân-
dulâsra csâbitott, mert bâr Dzselânban mâr sikerült néhâny gyôngébb dara-
bot elejtenem, mégis hiânyzott még egy igazân erôs bak; szivesen beval-
lom, hogy egy ilyennek hatalmas agancsa külonosen vadâszàti tekintetbôl'
birt reâm vonzôerôvel, melylyel szemben a zoolôgiai érdeklôdés nagyon is
hâttérbe szorult.
 z elsô hosszabb erdô-pâszta elôtt B okcsu és a hajtôk visszamaradtak,
mindaddig, mig mi âllâsainkat el nem ■ foglaltuk. T emir vezetésével lassan,
csendesen lovagoltunk elôre a szûk vôlgyben, jobbrôl a keskeny erdô-pâszta,
balrôl az üdezôld, gyepes nyugati hegyoldal. Sürü sorokban magaslottak a
Tien-san tôvig lombos, hatalmas fenyôj, mély sôtétség honolt bokros gallyaik
ârnyékâban, a melyekrôl az éjjeli esô utolsô cseppjei kônnyeztek, mint
megannyi gyémànt, fel-felragyogva a reggeli nap aranyos fényében. Puskas
puskàs utàn tért el balra a päzsitos lejtore, elöször K osztka, aztàn S zitnyhcov,
majd magam az erdö-päszta torkolatàban. A lovakat elrejtettük a gerincz mögött,
mi pedig vaiami bokor, vagy szìkla mogé hiizódtunk, arczczal az erdo felé
fordulva : mindez hangtalanul, csendesen, minden felesleges szó nélkiil, olyan
tokéletes rendben tortént, mintha vaiami udvari vadäszaton volnànk.
Alig mult el hàromnegyed óra, hogy elhagytuk a jurtot, s màr is ott
ültem néhàny fuzfabozót között, az erdo-pàszta végén, a hol rejtekhelyem
körül amfiteàtràlisan emelkedo, viràgboritotta zöld lejtok között elvégzodott
a fenyves. Néhany perczig ültem itt, hallgatva az erdö zügäsät, a havasi
szajkók kärogäsät és kedves csicsergését a karmin-piróknak (Carpodacus
erythrinus), a mely mint längvörös lidérczfény villant fel majd itt, majd
amott a sotét lombok között : egyszerre felhangzott messze-messze lenn a
völgyben B okcsu hangja, a mire a hajtók ütemes kopogäsa lelelt. Egyszer-
kétszer hangzott fel a vadäsz hosszüra vontatott kiältäsa, utana ä nagaika-
nyelek tompa kopogäsa a nyergek magas kàpain, néha-néha egy-egy szaraz
galy recsegése a lovak laba alatt,: (a kirgiziiSnindig lóhàton hajt) : ez volt
az egész ! Elvezettel hallgattam ezt az igazàn vadaszias hajtàst, hisz semmi
sem oly kiällhatatlan, mint a felesleges larma, kiabäläs, különösen mikor
az ämügy is félénk özre vadàszunk... ekkor egyszerre felcsillan elöttem a
völgyben, az erdoszél ritkuló fenyö-törzsei között, egy vörös alaki-'Lassan,
óvatosan büvik elö a fenyölombok közül'egy kapitälis bak ; megäll, visszaforditja
büszke fejét a tavoli zaj felé, majd hatalmas sz5késsel eltünik a bòzontos
ägak mögött, a melyek teljesen elrejtik àrnyékukban !
Dobogó szivvel, jó puskämat a kezemben szorongatva, värtam a fejlö-
dést. Es Tme : üjra elöbukkant, kissB jobbra, közelebb hozzäm, hosszan
elnyülva, mint a róka, és szimatolva a földön, mint valósagos megtestesttlése
az óvatossagnak és a bizalmatlansàgnak. Ismét néhàny tompa zörej hangzik,
néhàny recscsenés az ägak között az erdo-pàszta legmélyéból ez elég a
nemes vadnak !' Magasra felveti a fejét, hogy a hatalmas agancs fehér àgai
felcsillannak a napsugärban, majd könnyü tìgetéssel hagyja el a fenyves
szélét, hogy àllàsom elött elhaladva, a szomszéd pagony zavartalan surujében
keressen menedéket.
Mennydörögve visszhangzik a löves a sziklàkon, s rémiilten rebbennek
fel a szajkók, a czinkék és a pirókok; a havas letört, piros vértol nedves
fflvében pedig dermedten terni el a kapitälis bak -— immàr az én bakom
— vörös nyàri ruhàjànak teljes pompàjàban, làbnyì hosszü, gyöngyözött
agancsànak fenséges diszével : nem a legszebb làtvàny-e ez, a mit kedves
erdei tàjkép keretébe befoglalva, ä vadàsz szeme csak kivànhat?!
A szibiriai 6z abban különbözik európai rokonàtól, hogy annàl jóval
nagyobb B az erösebb bakok 45—50 kg.-nyi sülyt érnek el;--S s hogy az
agancsa, a fejhez viszonyitva, tetemesen hosszabb és sokkal jobban szét