vidékéig a nomádok majdnem tdkéletesen ugyanolyan novényi táplálékra
szorítkoznak, s még az ételeik nevei is hasonlítanak egymáshoz ?
A kirgizek hús-táplálékáról már szóltam s még csak azt jegyzem meg,
tartósan csak zsírt (maj) szoktak Gltcnni. Ezt a vastagfarkú juhok
zsírpárnáiból fozik ki s birka-belekben teszik el. Ezeket a hurka-forma zsir-
tartókat minden jobb kirgiz-jurtban meg lehet találni, tartalmát a szükség
szerint nyomják ki s részben a konyhában használják a kenyérsütéshez,
részben pedig világítanak vele. Megemlítem itt még, hogy a transzkaspi
vasut megnyitása óta temérdek szárított birkabelet visznek ki Turkes2tánból.
Az európai hurka és kolbászfélék fogyasztói bizonyára nem is álmodnak
rola, hogy a hurka finom takarója Belso-Ázsia pusztáiról és ’ ismeretlen
havasairól származik!
A szárított húst, hejjken etti, csak kivételesen készítik, leginkább a vadászok,
a kik zsákmányukat nem tudják azonnal elszállítani s ezért a húst vékony
szeletekre metélik s a levegün megszárítják. Csodálatos, hogy a kirgizek
túrót és sajtot (krut, kurut, iriwicsik,) egyáltalában nem készítenek s a
kazakok is csak kis mennyiségben. A mit készítenek, az valóságos túró, kis
gombóczokba gyürve, s a napon szárítva, mélyet télire eltesznek s haszná-
latra, szétmorzsolva, vízben füznek meg.
A teát ugyan minden nomád háztartásban megtaláljuk, de nem mond-
hatjuk, hogy igazi fogyasztási czikk volna. A bazárokban mindig lehet kapni,
vendéglátás alkalmával pedig. feltétlenül az asztalra kerül, de rendesen nem
iszszák a nomádok s inkább fényüzésnek tekintik. A szártok, dungánok és
az orosz parasztok azonban, úgy látszik, nem tudnak megélni tea nélkül.
Még nagyobb fényüzés a czukor (kant), bár a kazakok és kirgizek rend-
kívül szeretik s a teát nagyon édesen iszszák. A fentemlített igazi teaivó népek
azonban vagy keserüen iszszák, vagy pedig parányi kis czukrot vesznek
a fógaik kozé s ezen át szürcsölik a forró teát.
A nomádok szeszes italát, a ma^zyn nevezetü köles-sört, meg a hasonló
búza vagy szra nevezetü erjedt italt már említettem; ezeknek az élvezete
ugyan haram, tilos, de azért meglehetñs általános elterjedésüek. A dohány
azonban aránylag nem nagyon terjedt el. A hitbuzgó mohammedánok ugyanis
nem „iszszák a füstöt“ (tiitiin icsüge), mert az haram, a pusztán élcb
szegény nomádok pedig nehezen szerezhetik be a szükséges készl'etet, de
azért sok jómódú bai-nak holmija közt ott szerepel á dohányzó-készülék
is, és minden kirgiz vagy kazak kivétel nélkül elfogadja és nagy élvezettel
fogyasztja el a felajánlott szivarkát.
A kazakok még kevesebbet doHányoznak, mint a kirgizek, de e helyett
a burnót van közttik ép úgy elterjedve, mint a szártok közt. A városiak
farizeusi vallásossága ugyanis megengedhetünek tartja a nossz- ot (burnót, minden
valószinüség szerint az orosz nasszovoj szó elferdítése) s nagy mennyiségben
állítják eló. A kevésbbé romlott erkölcsü nomádok legalább nem használják
azokat a lopótókból készült obszczén alakú szelenczéket, a melyeket turmu-
kadu néven a tadzsikok használnak, hanem a maró, zóld nossz-t saját készít-
ményü szarú-dobozokban, vagy orosz eredetü üvegecskékben tartják.
Ezzel nagy vonásokban ecseteltem a nomádok gazdasági életét. Azoknak
a fogyasztási czikkeknek, melyeket a maguk erejéból nem tudnak készíteni,
igen nagy része iparczikk s ezekról még más helyen bóvebben fogok szólni.
5. A kirgizek házieszkozei.
A kirgizek vadászó szerszámait és fegyvereit, külónosen pedig a sólyom-
vadászat eszkózeit az iileto helyeken már, részletesen és behatóan megismer-
tettem. Mivel a vadászatot majdnem kizárólag csak sportszerü mulatság
kedveért üzik, azért az ide szükséges fegyvereket nem tárgyalhatom a tulaj-
donképeni házi és gazdasági eszkozok kózott. A kirgizeknek halászó szer-
számai nincsenek, mprt a halat (balyk) megvetik. Ujabb idóben az ili-menti
kazakok azonban reáfanyalodtak erre a mesterségre is, de az orosz eredetü
halászó szerszámjaik kétségtelenül elárulják, hogy milyen úton honosodott
meg kóztük ez a foglalkozás. Ép ilyen keveset tórüdnek a halászattal a
szártok és tarandzsik ; csak a Tarim-medenczében, á Lop-nor partjain van
üseredeti torók halászaty á melynek tudományos tanulmányozása igen nagy
becsü volna.
A milyen egyszerü a kirgizek életmódja és gazdasága, ép olyan rend-
kívül csekély a hozzá való szerszámok anyaga is, külónosen pedig a pász-
torkodást majdnem minden szerszám és berendezés nélkül folytatják. Mint
a pásztorélet egyik eszkozét, felemlíthetjük azt a kòtelet, a melyre egy-
mással szemben hurkok vannak kotve. Ezekhez kótik két sorban sürün
egymás mellé a birkákat, a mikor meg akarják oket fejni. Ennek a berendezés-
nek kirgiz neve hógon. Tókéletesen ilyen a dzsélé is, a melyhez a csikókat
kotik, a míg a kanczákat megfejik. — Minden nomád-aul nélkülozhetetlen
szerkezete az úgynevezett ás-tou, vagy sózó vályú, a birkák szátnára; de a
tobbi állat is csak ezt használja. Fából való, hosszú vályú ez, a melyet
párosával kólábakra állítanak, olyan magasra, hogy az állat éppen elérje s
mindkét oldalon hozzáférhessen. A birkanyíráshoz való olió (kaisi) tókélete-
. sen hasonlít az európaihoz.
Végül még az állatok kikótéséhez való eszkózokról kell megemlékez-
nem. A bürbül készült békó vagy béklyó (csider) lovak számára, tókéletesen
hasonlít az európaihoz, A kótofék (októ) szintén bürbül van s kis fapeczekkel
(teek) kapcsolják be. E két szerszámnak Magyarországon használatos alakja
alig külónbózik az ázsiaitól.
A nomádok háztartásánalt egyik legfontosabb eszkóze a nyeregszer-
szám, a mely ennek megfeleloen, technikailag igen fejlett, változatlan formájú