meghivjam egy czigarettâra. Sürü, bokros fenyô ârnyékâban ültünk le, s csak-
hamar barâtsâgot kotottünk a kedélyes, poczakos szòrnyeteggel, a mi persze
egy, két, kilencz czigarettâmba került. Mombet elmesélte, hogy éppen most kôl-
tozkôdik le a magas vôlgyekbôl a siksâgra, s tabunjai éppen most jonnek az üt
menten, én viszont elôadtam neki kalamitâsomat, s biztositottam, hogy még ma
„muszâj“ 5 lovât bérelnem holnapra: ô ugyan felajânlhatnâ azokat nekem.
Az ôreg megértette a gyongéd czélzâst, s felszôlitott, hogy kôvessem.
Hüséges csatlôsa — nem tudom mâskép nevezni az ôt kiszolgâlô
feszes. szolgalegényt- feltuszkolta valahogy a nyôgdécselô hüstômeget a
kis zômôk, de erôs telivér lóra, a mely a szôrnyü teher alatt elsô pillanatra
ugyan megrogyott, de aztân vigan lépdelt tovâbb ; a karavân vezetését âtadtam
SziTNYiKov-nak, magamhoz intettem T e m i r T s ORUz-BEK-et, s M o m b e t veze-
tésével benyomultunk abba a meglehetôsen sürü erdôpâsztâba, a mely itt a
szük vôlgyet âtszelte.
M o m b e t emberei csakugyan itt voltak a kôzelben, mert nemsokâra
hallottuk a hegyoldalban a csikôsok kiabâlâsât, a mint a tabunokat. terelték
lefelé. Kôvér barâtom sajâtsâgos kurjantâst hallatott, s majdnem abban a
pillanatban termett elottünk, tüskôn-bokron ât vâgtatva, egy marczona kirgiz,
a kinek az ôreg néhâny parançsot bomboli a fülébe, mire az, magâhoz intve az
én két emberemet, azokkal ismét eltünt a bozót mélyében.
M o m b e t és csatlôsa még egy jôkora darabig elkisértek a vôlgyôn felfelé,
mi kôzben az ôreg a legkedélyesebben trécselgetett mindenfélérôjlkülônôsen
pedig elhizott âllapotârôl, a mely ôt mindenben, kivâlt kedvelt foglalkozâ-
sâban akadâlyozza, a berkut-tal (szirti sâssal) vaiò sôlymâszatban, a mely
ifjüsâgânak kedves idôtôltése volti Ezt ugyancsak elhittem neki, mert leg-
alâbb hârom mâzsânyi sülyâval ôrülhet, h a talâl lovât, a melyik egyâlta-
lâban még èlczipelheti, semmint azokon az 1 ^ 2 ôrâs iramodâsokon tôrné
az eszét, a melyek a sôlymâszatnak ezzel a nemével együtt jârnak !
Egy kis idô mulva tajtékzô paripân utôlért bennünket egy kirgiz,
hatalmas kôkur kumiszt emelgetve kezében. Hat még erre is gondolt az
ôre8 gentleman ! Leszâlltunk lovainkrôl, - a helyi szokâsoknak megfelelôen
leguggoltunk a fôldre, majd pedig illedelmesen egymâsra kôszôntgèttük kumi-
szos csészéinket, méltôsâgteljesen, lassù, megfontolâssal, minden mély korty
utân kegyeletesen végigsimogatva szakâllunkat, a hogy a jô modor és az
illem szabâlyai azt megkôvetelik.
Egészen szivembe zârtam a jô ôreg potrohost) s szinte fâjt, a mikor
T em ir azzal a jelentéssel tért vissza, hogy minden el van intézve, s ütnak
induit a karavân. Fizetésrôl az ôreg M om b e t persze még hallani sem akart :
„Vendégem vagy, s nagyon ôrülôk, ha-szôlgâlatodra lehetek!“ E z volt minden
érvelése, a mi ellen nem szôlhattam egy szôt sem. l'gy hât barâtsâgosan
megszorongattuk egymâs kezét, a mi ügy tôrténik, hogy az ember jobbjâval
megfogja a mâsiknak jobb kezét s azt balkezével gondosan letakarja; igy
a bucsuzoknak mind a negy, rendelkezesre alio keze hasznalatba van veve, s a
bucsuzas simogatas es razogatas kozben ugyancsak bensdseggel megy vegbe.
T e m i r - rel s az utanunk jott KoszTKA-val messze eleje vagtam a kara-
vannak, vegig a meglehetosen szuk, de erdektelen volgyon, a pataknak majd
jobb, majd balpartjan, kavicsos lejtdkon, majd puha, posvanyos smz-ok felett,
mig vegre kozvetlen napnyugta elott szeles volgyteknd, utazasunk czelja
nyilt meg elottiink. Ezen volgytekno, Dzsergalan-basi czirkuszvolgye, eppen
az erdozona felso hataran fekszik, koroskdriil alacsony hegyektol szegelyezve.
Szamos aul volt itt szetszorva a zold mezokon; koztiik kivalasztottunk
egy jo kis helyet jurtunk szamara.
Joveteliinket mar itt is tudtak, mert hivatlanul azonnal megjelent nehany
mardzsa (no), hogy satrainkat felallitsa; hoztak kumiszt es airant is, valami
115. kép. Dzsergalân basi. (Kilâtâs dèi felé.)
oroszul beszélô kirgiz pedig fontoskodva kôzôlte velem, hogy azonnal meg-
érkezik B ik d e n a fogadlalâsomra !
T em ir nagyon megôrült ennek a hirnek, a melyet én igen kôzômbôsen
fogadtam volt, s csakhamar felvilâgositott, hogy B ik d en nagy mollah, tudôs,
a ki az egész seriâtot betéve tudja, azonfelül mâr volosztnoj is volt, s külônben
derék, tisztességes, nagybefolyâsü férfiü. A lovak és tevék dolgât is legjobb
lesz ô reâ bizni, mert senki sem fogja azt jobban nyélbe ütni nâla, a kirôl
biztos lehetek, hogy sem bennünket, sem pedig a bérbeadô kirgizeket nem
fogja becsapni. Nemsokâra meg is jelent aztân B ik d en maga, lôhâton. Nem
éppen idôs, igénytelen külsejü férfiü, hatârozott mongol vonâsokkal, de okos,
vonzô szemekkel s méltôsâgos, szinte nagyüri magaviselettel, a mely azonnal
megnyerte tetszésemet.
Azonnal tâjékozva volt minden felôl s megigérte, hogy ügyes-bajos dol-
gomat rendezni fogja. Erre azonban mindenesetre egy napi idôre van szük