mindig viselni szokott. Ha azonban àllandóan orosz teriileten marad, bizto-
san azonnal le is borotvàltatja. Milyen btiszkén lépdel azutàn az orosz
alattvaló, a kopaszra borotvàlt dungàn, a félénk, czopfos, khinai rabszolga
mellett !
A Hét folyam Orszàgànak dungàn és tarandzsi lakóssàga még folyton
ùjabb és ùjabb gyarapodàst kap Khinàból, bar a khinai hatósagok mindent
elkòvetnek, hogy a kivàndorlàst meggàtoljàk. 'Az orosz fenhatósàg alati
élvezett teljes jogbiztonsàg nagyon csalogató, a melynek hatàsàt nem rontja
le az a tudat sem, hogy a kit rajtacsipnek a kivàndorlàson, azt rendkivìil
szigoruan bìintetik. Hogy milyen veszélyeknek néznek elébe azok, a kik
Khinàból menekiilni akarnak, bizonyitja egyik dungàn esete, a kivel késobb
Przsevalszkban ismerkedtiink meg. Ezt a dungànt Ak-szu-ban vaiami csekély
vétség miatt tórvény elé akartàk àllitani, de csak hogy a khinai igazsàgszolgàl-
tatàs karmai kózé ne keriiljón, inkàbb megszókótt, s télviz idején ment neki
a Tien-san borzalmainak.
Még nagy, jól felszerelt karavànokra is komoly và'lalat az ilyen téli
utazàs ; a szegény dungàn is alaposan megbùnhddott vakmeróségeért, mert
ùtkozben megfagyott mindkét làba, s Przsevalszkba vaiò megérkezte utàn
mindkét làbszàràt amputàlni kellett térden felul. Természetes, hogy ez az
eset a tòrzsbeliek és a hitsorsosok kózott nagy feltiinést keltett, s a milyen
eros a testiileti szellem ezek kózt a tórzsek kózt, azonnal gyujtést inditottak
a nyomorult szàmàra, a mihez àllitólag még Taskentból is hozzàjàrultak.
A gazdag adomànyból aztàn a menekult bazàruzletet nyitott, s most- 'tnint
gazdag, tekintélyes ember él Przsevalszkban. Az orosz hatósagok sohasem
panaszkodtak ràja, s egész életmódja arra vali, hogy alapjàban tisztességes
ember, a kit csak az elviselhetetlen zsarnoksàg uzótt ki hazàjàból.
A khinai zavarok idején, a melyek éppen abban az idóben zajlottak
le, a mikor az orosz-khinai hatàron tartózkodtunk, ennek a vidéknek egész
mohammedàn lakóssàga remélte a hàboru kitòrését, s azt hitte, hogy az oroszok
majd elfoglaljàk Kuldzsàt és Kasgariàt. Azt hiszem, hogy az orosz kormànynak
valósàggal sulyos gondot okozott, hogy ósszeszedve minden diplomàeziai
ugyességét, elkerulje a kavarodàst ezen a teriileten, a hol màr évtizedek óta
lappang izzó paràzsként az engesztelhetetlen gyulolet, a melynek csak kis
szelló kell, hogy azonnal làngra lobbanjon.
Az a gazdag tarandzsi, a kivel Vjernyiben beszéltem, biztositott, hogy
Oroszorszàgnak egyetlen egy katonàra sincs sziiksége, hogy Kuldzsàt és Kasgariàt
elfoglalja. „Csak egy darab papiros, az Ak-pad’sàchnak az ukàza kell,
a mely megengedi a teriilet elfoglalàsàt, s nem telik el 24 óra, hogy az
egész teriilet kezeink kózt legyen, s egyetlen khinai, egyetlen „khitai“ sem
maradjon életben odaàt!“ s félreérthetetlen mozdulattal mutatta a fejvétel
ténykedését.
„De hàt miért gyulólitek olyan szórnyen a khinaiakat?" kérdém tóle.
„Uram, ha megérted volna azt, a mit én, mint egészen fiatai ember,
nem egyszer, hanem igen-igen gyakran làttam, akkor megértenéd, hogy
miért gyulóljuk a khinaiakat, “ volt a felelet, s a tarandzsi leirta azt a szórnyu
kivégzést, a mely meg ma is divatos Khinaban „a tizezer darabra vaio vag-
dalàs“ nevezete alatt, s a melyet neki egyszer végig kellett nézni, a midón
hàrom asszonyon hajtottàk végre.
Elbeszélóm magas, eros, meglehetósen vadtekintetu ember volt, a ki
nem làtszott éppen gyenge idegzetunek, de azért reszketett a hangja, a mikor
a szornyii kegyetlenséget elmondotta, azért még most is, évtizedek multa
utàn elsàppadt az arcza a borzalomtól, s csak sótét, szurós szemeibòl làtszott
az izzó, kiolthatatlan gyulolet 1
73. kép. Nyomorék dungàn menekult Przsevalszkban.
Nem hiszem, hogy Oroszorszàgnak1 Kasgariàt; illetoleg vaiami hóditó
vàgyai volnànak, mert éppen az, hogy milyen iigyesen elkeriiltek a nyugati
hatàron minden. ósszeiitkózést Khinàval akkor, a mikor az orosz csapatok
Tien-czinben és Pekingben véres babérokra tettek szert, s Mandzsu-orszàgban
fegyverrel kellett elnyomni a fòlkelést, mutatja, hogy efféle terjeszkedó vàgya
az oroszoknak nincsen. Oroszorszàg règi szomszédja Khinànak, s màr évszà-
zadok óta àllami érintkezésben van a Bogdy-khàn birodalmàval. Mint maga
is àzsiai kultura hordozója —- a mit nem a rendei gunyos. értelemben mon-
1 Oroszorszàgot, mint àllamot és politikai tenyezót értve. A turkesztàni hadsereg oreg
vitézei kòzòtt nem egy van, a ki ósziiló hajjal sem tudja elfeledni ifjusàgànak pompàs gyó-
zelmeit, s minden pillanatban készen volna arra, hogy egy kicsit verekedjék. Bàrmily kònnyen
érthetó ezeknek a vén hadfiaknak verekedo kedve, oly kevéssé tàmogatjàk és biztatjak óket
felulról ; ellenben az adminisztràczió utasitàsai elég érthetók, hogy még a legrabiàtusabb vas-
gyùró csatavàgyàt is mérsékletre szoritsàk.