Vili. FEJEZET.
A PUSZTÀKRÓL AZ ISSZYK-KUL PARTJAIRA.
unius 22-én a nap izzó sugarai ébresztettek fel, a melyek a kervàn-
szeràj nyilt udvaràn akadàlytalanul flzónlóttek nyugvóhelyemre, s
felébredve, csodàlkozva vettem észre, hogy nem vagyunk tobbé
a dungàn telepek muvelt fòldjei kozott, mint a milyeneken még
tegnap este keresztiil lovagoltunk, hanem szomorù, homokos tamariskusz-
steppén, a szakszaul-sivatag peremén. Csodàlatos, hogy milyen perzselóen
siithetnek a nap sugarai ezeken a szàraz teriileteken ; fedetlen fóvel alig lehet
néhàny pillanatig kitartani, a nélkill, hogy az embert tompa lùktetés a fejéhen, s
az agyveló nyomó fàjdalma ne figyelmeztetné a napszuràs veszedelmére. Ezen
reggel meg éppen olyan erós volt az inszolàczió, hogy reggeli oltòzkòdésre a
sdtét és piszkos, de kellemesen huvos téli zugba kellett visszavonulnom.
Reggeli alatt két tarandzsi utazó jelent meg a kervàn-szeràjban, a kik
Kuld^sa felé igyekeztek. Az egyik kòziiliik nehéz puskàt czipelt, ràerósitett
villàval. Vadàszok (mergen) voltak, s mivel SziTNYiKov-val éppen indulóban
voltam vadàszatra keresztul-kasul a szakszaulon, a két baràtsàgos képu idegent
vezetonek magunkhoz vettiik, mivel ok a vidéket elég jól ismerték.
Vadat az eddig àtutazott vidékekèn, sajnos, alig talàltunk, s kérdezos-
kodéseinkre mindig az volt a vélasz, hogy itt nagyon sok vadàsz van,
hanem „30 verszttel odàbb“ van annyi vad, a mennyi csak tetszik.
Csodàlatos volt, hogy èz a vàltozatlanul 30 verszt tàvolsàgra fekvó
vadaskert elérhetetlentil majd elóttiink, majd mògottiink rejtózkodótt, s hogy
néha valóban teljesen elhagyatott pusztàkat, a melyeken keresztul jòttiink,
mint vadàsz-paradicsomokat magasztaltak nekiink. Valósàggal ugy volt, hogy
„Vàndor: ott van a boldogsag, a hol te nem vagy!“ '
Két kiséróm is csak kevés vigasztalót mondhatott, de ebból is rogtòn
felismertem, hogy utazàsom kozben most talàlkozom elószor igazi vadàszokkal.
Kara-kujruk, mesélték, van ugyan elég a szakszaulban, az Ili partjàn van
oz is, s6t a Boguty-tau-ban archar (vadjuh) és télen tekhe (kószàli vad) is, de
a két utóbbi rendkiviil ritka, ugy hogy esupàn ezekre vadàszni alig érdemes !
A kara-hujruk (fekete-fark ; Antilope subgutturosa), a melylyel màr
Uijszkben is megismerkedtem, csinos, karcsüläbü antilop, körülbelül olyan
nagy, mint az európai '6z, de nyulänkabb, könnyebb. Csak a baknak van
arasznyi hosszù, fényes fekete szarva, a mely lantszeruen hajlott, és melyet
szàmos gyurus duzzadék diszit. Sima, finom, rövidszörü bore vilàgos, majd-
nem homokszin-sàrga, hàtàn végig sotét csikkal ; làbai, czombjai és testének
alsó fele tiszta fehér. Csagatäj-török elnevezését hosszù, fekete-barna, merev
szórrel fedett farkànak köszönheti, a melyet több antilop módjàra felindulàs-
ban, vagy gyors menektilés közben lobogó módjàra szokott ftiggolegesen fel-
tartani. Ez a különös viselkedés, meg aztàn menekiilése közben làtható csunya
mozgäsa, t. i. hogy nem ügy szökell, mint a mi özeink, hosszù ivben, hanem
hàtulsó làbàval bakugràsszeruen rugdossa magàt tovàbb, valóban groteszk
kiilsot kölcsönöz ennek a ktilönben, lassù mozgàs vagy pihenés közben, rend-
kivül csinos àllatnak.
A suta màjus elején rendesen két, ritkàn hàrom gidàt hoz vilàgra, a
melyeket eleinte, a mint Ilijszkben làttam, gondosan vezet és nem szivesen
hagy el, àmbàr a kis homokszinü jószàgok összelapulva, nagyon jól tudnak
elrejtözködni. Ilijszkben lovam nem egyszer ijedt meg gidàktól, a melyek
meglapulva, észrevehetetlenek voltak s alig egy méter tàvolsàgra ugrottak
fel és menekültek el ; söt kétszer, elég naiv módon, megpróbàltam, hogy
leszàllok lovamról s megfogom öket elevenen. De persze mindig kisiklottak
kezeiriä(<közül, S aztàn nézhettem utànuk.
Jùniusban a gidäk mär erösek, nagyok voltak, alig valamivel kisebbek,
mint az anyjuk, a melytöl csak
sotétebb, kevésbbé sàrga bundà-
jukkal különböztek. Ebben az
idöben az anyjuk màr, ùgy làt-
szìk, el-elhagyja öket, hogy inni
menjen, vagy pedig, hogy a folyó
partjàn eröteljesebb tàplàlékot
keressen. Reggel és este lehetett
làtni, hogy a Csilik tulsó partjàn
levö szakszaul és tamariszkusz
pusztàkról az öreg sutàk és bakok
levonultak a viz partjàra,mig a
gidäk egyediil maradtak a teljesen
viztelen és szàraz puszta-
sàgon.
A vadàszat ezekre az anti-
lopokra rendkiviil nehéz, mert
rendesen teljesen betekinthetö
r s nem