azok még tobbet isznak, és pedig bort, sort és pálinkat, a mitól azután mindjárt
végük is van, és . pedig rendesefl a mpoi neyü betegségben halnák. meg:.“.1
A pusztai állomásokon, külonésen Aschabad kornyékén, bizonyós védel-
met igyekeznek nyujtani a tüzó napsugarak, s némeíy vidéken a -majdnem
türhetetlen szunyoghad ellen. Ebbol a czélból 10—^15 méter magas, kónnyu,
vasvázas tomyokat építettek, úgynevezett halóterrászoküt, a melyekéñ vaiámi
kis szello mindig jár, s ■ a hol az alvo messzebb -is van a tüzesre meíegedett
homoktól. A torony a mi kilátó-tómyáinkhóz hasonlít,' két emelete van, a
felsón alusznak a nok, az alsón a férfiak. - A szégény Vásúti személyzet így
legalább alhatik. Azonkívül Orassi dr. itáliai tapasztalatai szerint a malariat
terjeszto szunyogfélék (Anopheies) 'ilyen magasra nem szoktak felémelkedni
a fold szinérol, ■ s így az alvók biztonságban vannak tolük»
Mindezzela sok bajjal és veszddséggel meg kellett a yásútépítésnek
küzdenie, s mégis a vonal rendkívül rovid ido, mintegy 5 év alatt, legalább
riagyjából elkészült. Olyan nagy munka ez, hogy méltán sorolhatjuk a leg-
nevesebb technikai alkotások mellé, s nézetem szerint éppen annyi dicséretet
és elismerést érdemel, mint pl. a Gotthard-alagút.
Hogy milyen nagy ñehézségekkel kellett küzdeni építes kozben, arról
meggyozodtünk az Amu-Darja mellett, a hol a folyón átvezetó régi jármos
fahíd helyett új vashidat építettek. A 4" km. hosszú váshídnak számfS pillérje,
kitünó szerkezete milliókba kerülhetett, de még nagyobb nehézségeket okoz-
hatott az ideiglenes fahíd építése, a mely a viiág leghosszabb b.ídja volt
(tobb, mint 4 km.), s a melyhez az alig ismert vidéken minden kis darab
fát messzirfil kellett hozni, akképpen, hogy a V'olgán lcúsztatták, azután a
Kaspi-tavon hajón, majd vasúton száüították a munka helyere:
Egész Mervig a vidéknek. rendkívül szomorú steppe-jellege van, de.
ezután, habár két igazi. sivatagon halad át a vonat, mégis általábán elo-
nyosen kezd a tájék arczulata változni.
Már Merv oázisánál új vonás járul a vidék tipus-ához. Vízzel telt 6rit§z8-
csatomák, ú. ü. a r ib ok szeldelik keresztül-kasul a foldeket; a szántófoldeket
és réteket a íegnagyobb' gonddal egyengették, hogy ontozésre alkalmasak
legyenek; minden müvelhetó parczellát világossárga, kókemény vert fal vesz
korül, a mely a zold novényzet kSzott szabályos géometriai idomként húzódik.
Merv. táján mégkozelíti a vasút a perzsiai határhegyeket, a melyek
legkbzelebbi halmait a nyíló tavasz üdezold mezbé oltoztette. A¡z alkony
fényében ezék a halmok, a sivatag fakósárga színével ellentétben, olyan pompas,
majdnem foszforeszkáló tengerzold-színben játszanak, hogy úgy hiszem,. á]ig
vari valahol ehhez hasonló színjáték.
1 Turkesztánban az iszákosság egy ncmét nevezik zapotnak, a mely úgy látszik, a meg-
rogzott iszákosság és a vérhas komplikácziójából származik.
Itt-ott nagy, néha több száz fekete' nemez-sát'orból álló aul-ok tünnek
fel a melyek körül lo vas pásztorok örzik a nyájakat:;'; 30—40 tevés kara-
vánok huzódnak erre vagy amarra; látni lehet téli szállásokat, úgynevezett
£¿stofe“-okat is, majd állandó telepeket, a melyeknek sárga vertfalai, lapos-
tetejü házai össze-vissza vannak egymáshoz ragasztva. Szóval: új és érdekes
tájképek bontakoznak ki ezeken az oázis-területeken.
Az állomásokon is változik a képi A turkmenek barnás süvege mind
ritkább lesz, s e helyett más faj kezd uralkodó lenni. Napégette, óriási fehér
18. kép. Lössz vidék Szamarkand körül. (Sach Daniár sírkápolnája.).
turbános alakok tünnek fel, mindenféle színü és mintájú, iárka-barka kha-
latban. Ezek szamarkandi, taskenti, vágy fergbanai szártok és bucharióták.
„Buchara-esz-serif“, a .„fenséges Buchara“, csak mint nyárfa- és gyü-
molcsfa-erdú látszik oda a vasútra, mert a vasúti vonal mintegy 12 kilo-
méter távolságban halad el az emir székvárosa mellett. A pályaudvaron
azonban tarka élet uralkodik, mert ennek a nagy-ázsiai kereskedelmi em-
póriumnak igen jelentékeny forgalma van.
Ezeknek az embereknek tarka,. idegenszerü viselete minden alkalommal
megragadta flgyelmünket, de különösen mulattatott egy. magas bucharai
tiszt, a ki néhány állomásón át velünk utazott, s Kermineh-ben, az emir