XV. FEJEZET.
A K H IN A I H A T À R O N .
é ly à lm om b ó l ju r tom a jta ja n a k h e v e s fe ls z a k ita s a é b re s z te tt fel,
meg.TEMiE h a n g ja , a ki a n y ilà so n à t Oeuz-bek u ta n k ià lto tt, s
fé la lom b an h a llo ttam m é g v a iam i o ly an fé lé t, h o g y „ h ü s z k a z a k “
( d z s i g i r m a k a z a k ) . T e lje s e n fe léb red v e , d z s ig item e t a z a jtó n là tom
k iro n ta n i s rö g tö n u tä n a h a n g o s la rm a t, k ia b à là s t h a llo k , m ire p e rsz e rö g tö n
ta lp r à u g r o ttam . s k in n v o ltam :a s z a b a d b a n .
Éppen szürkülni kezdett, de mär elég vilagos volt, hogy mindent
tisztàn läthassak. : Ebben a fakó: fényben a legbolondabb jelenetek egyike
fejlödött ki elßttem, a mit3csak képzelni lehetett.
Lovas alakok sürü .tömege lepte el a keskeny völgyet és a tisztàst.
Ennek a tömegnek kozepén. àlltak embereim, mindannyian pongyolaban,
a. hogy az agyból kiugrottak, részben nagaikàvai, részben pedig puskàval
kezükben s azon iparkodtak, hogy a lovasok rohamait visszaszoritsàk vagy
hogy óket ia! lovakról levonszoljak. Ei körül a -kiabàló, szitkozódó tömeg
körül egész csapat lovas hadakozott. Eegalàbb 30 vagy 40 lovas kergeto-
zött itt apro, kóczos lovakon, majd elórenyomulva, majd visszavagtatva, vala-
mennyien orditva, kiabälva s mindegyik, mint vaiami ländzsäval, ugy hado-
näzott hosszü Ukurukjaval. Egyszóval, tarka, vadul festoi valósagos lovas-
rohammal àlltam szèmben.
Néhàny ugràssaL embereim között teremtem, a kik, ùgy làtszik, csak
megjelenésemre vàrtak, hogy tàmadólag lépjenek fei. Ketten vagy hàrman
kiméletleniil kezdték a lovak orrat korbàcsolni, mire azok megrémiilve, fel-
ägaskodva szöktek hätra, mig a többiek egész egyetértelmuen egyetlen egy
embert rohantak meg, kiräntottäk a nyeregbol s oda àllitottàk elém. Eloször
lekaptäk a siivegét s aztàn raordittìttak^ hogy mär most hat feleljen a Csong-bai
(nagy ór) szine elott.
Embereimnek ez a homéri kiizdelme a tùlnyomó ellengéggel szemben
.ktilönösnek tetszett elóttem, de mivel a „vezér elestével“ legalàbb a leg-
közelebb allók némileg megcsendesedtek s a messzebb levök futottak, lótottak