nyitva, hogy itt az àmyékon a k0zéphomér§éklet rendesen az olvadàs-
pont alatt marad.
A vadaszat leiràsàval nem akarom untatni olvasómat, csak azt emlitem
fel, hogy Diana ezùttal kegyes volt hozzàm, mert sikerült az els6 köszäli
vadat, és pedig hàrom eros bakot elejtenem. Délczeg, hatalmas allatok voltak,
majdnem 130 cm. vàllmagassàggal, sülyuk pedig 130 és 180 kg. között
lehetett. Minden igaz vadäsz értheti tehät diadalmas örömömet, a melylyei
zsàkmànyomhoz léptem, hogy azt közelebbröl megtekintsem. Különösen a
legerösebb bak, a mint ott fekiidt egy kis hómezo szélén, a moréna-torlasz
vad köszikläi között, gyönyörü képet nyujtott a környezö jégvilàg komor
hangulata keretében.
Kiséroim, S zitnyikov, Oruz-bek és T emir, csakhamar körülem gytiltek,
hogy örvendezö felindulàssal beszéljék meg a sikerült vadaszat minden rész-
letét, s aztàn hozzàlàssanak az allatok kizsigereléséhez és szétdarabolàsàhoz,
a mit azonnal a helyszinén el kellett végeznUnk, mert ezen a térszinen az
elejtett vadat egészben leszàllitani teljes lehetetlenség.
A mig ezzel el voltunk foglalva, kitört egyike ama rendes délutàni
hózivataroknak, a melyek a nyàri idöben olyan jellemzök a Tién-san gerincz-
vidékein, hogy alig mult el nap, melyen a délutàni óràkban börig ne äztam
volna a nyär folyamän.
Félelmes gyorsasäggal halmozódik ilyenkor a köd hatalmas, vészterhes
felhokké, szélrohamok zügnak végig a szikläkon, fekete homälyba borul
minden, a kilätäs elzärul, s villämläs és mennydorgés közt kezd szakandi
a fagyos, aprószemu hó oly süruen, hogy néhàny percz mulva ujjnyi vas-
tagon fedi a földet. Természetesen a homérséklet is azonnal gyorsan hanyatlik;
a mig az imént —f- 23° C-t olvastam le, addig a. hóforgeteg alatt -|- 4° C.-t
mutatoti homérom, ligy, hogy könnyü, àtàzott ruhànkban csak tìgy vaczogott
a fogunk, bar vaiami szikla alà menekültünk, és igy legalàbb a leghevesebb
szélrohamok és a hófuvàs közvetetlen ereje eilen némileg védve voltunk. Az a
kép, a mint négyen a sziklaüregben szorosan összebüjva, dideregve bàmul-
tunk ki a tombolò förgetegbe, ugyancsak szànalomra méltó lehetett ; hasonló
alkalommal mindig sajnàltam, hogy az expedicziónak efféle különös kis jele-
neteit nem lehet valamiképen a valósàgnak megfelelöen, teljes élethuséggel
megörökiteni. Minden leiràsnàl jobban bizonyitanàk az ilyen genre-képek,
hogy mennyi humor rejlik többnyire a làtszólagos färadalmak mögött, s hogy
mennyi valódi viszontagsàgon lehet könnyü szerrel àtesni, ha az ember a
dolgok kómikus oldalàt helyesen képes felfogni. A hideg csakugyan majdnem
turhetetlenné vàlt, s Szitnyikov egész ügyesen magàra teritette> az imént le-
nyuzott egyik baknak a bórét, szórével befelé, véres oldalàval kifelé. A puha
bor természetesen jól odasimult a testéhez, s mi majd megfakadtunk a neve-
téstol, olyan kómikusan festett ebben az àllapotban a mi jó kozàkunk:
hättal ült felénk, s a ràja tapadt fehér, csupasz és puha bör ügy simuli
termetéhez, mintha meróben mezitelen volna. Ha azutàn a hidegben csak
ugv didergett a kozàk, és az idomait sejtetó nyers bór kocsonyaszeruen remegett,
rezgett rajta: a groteszk kép szinte illetlen szinezetet nyert.
Szerencsére, a Tien-sannak ezek a hóforgetegei nem tartanak sokà, s
alig két óra mulva, àmbàr kòzben egyszer megint pocsékkà àztunk, ez is
elvonult. Az àtàzàs azonban Turkesztànban nem sokat àrt, mert a mint
egyszer elàll az ozòn, azonnal megkezdi a pàrolgàs az o hatalmas munkàjàt.
Alig 3/.t orai eroltetett màszàs utàn, mig lovainkhoz,-visszatértiink, megint
teljesen szàrazok és melegek voltunk : a zivatarnak minden nyoma eltiint,
és mosolygó napsugàr, tiszta, meleg levegó kornyeztek ismét.
Hazafelé vaiò utunk kozben ismét jó tréfàt csinàltak kirgizeim, a mi
jellemzi az 6 kedélyes humorukat. A Karakol tava ugyanis a glecser-vizek
és az esó hatàsàra sziniiltig telt meg, ugy, hogy a nyergeken térdelniink
kellett, ha nem akartunk egészen àtàzni. Ezt a praktikus módszert az ember
azonban csak teljesen nyugodt vizben kòvetheti, mig sebesebb àrban ugyancsak
elóvigyàzattal. kell àtkelni. Àtkelésiink utàn az omladéklejtore érkezve,
T emir egyszerre megforditotta a lovàt, s egész nyugodtan mondta *. „Most,
bài, meg kell; vàrnunk a hàtas bikàt, mert most rogtòn nagy tamasa (iinnep,
mulatsàg, làtvànyossàg) lesz!“
Némi tàvolsàgra jòttek mògottiink: a hajtók, és pedig most mindketten
az egy bika hàtàn, mert az egyiknek a lova haza szòkott, a kirgiz pedig, ha
csak teheti, sohasem jàr gyalogosan. A tóba belenyargalva, a két hórihorgas
legény a bika hàtàn mind feljebb és feljebb huzkodta a làbàt, mignem az
„¡esigi“ (kirgiz bór-harisnya) éiégis csak megmerult a vizben; majd a bika
fife elveszitette az egyensulyt a kettós teher alatt, s elkezdett a legalàbb is
méter mély vizben ùszni, mire aztàn a kirgizek jobbról és balról górcsósen
kapaszkodtak a nyeregkàpàba, mig b6 csapan-jaik, mint vaiami tavi rózsa
óriàsi levelei, szétteriiltek a viz tiikrén. Ez csakugyan kómikus làtvàny volt,
de még jobban mulattam T emir és Oruz-bek eszeveszett jókedvén, a hogy
a tamasàn ujongtak. De maguk a mulatsàg tàrgyai ds, kulònosen a derék
Kasim-bai, jóizuen kaczagtak sajàt kellemetlen helyzettikon. Ez a gyerme-
kes humor nagyon jellemzó vonàsa à kara-kirgizeknek,. s a veltìk vaiò
érintkezés alkalmàval igen szimpatikussà teszi ezt a jóravaló, eleven és kedélyes
hegyi népet.
Az ép p e tì^ p st ecsetelt vadàszkiràndulàs napjàn Przsevalszkból vészhir
érkezett, a mely hirtelen megzavarta a havasi vadon csendes, idilli vadàsz-
életét. Az egyik preparàtor-flut bekiildtem volt a vàrosba, hogy némi élelmi-
szert hozzon ki nekiink. Éppen nagy tawiasàt tartottunk jurtomban, nyàrson
stilt kószàli bak-pecsenyével és czukros teàval, a mi a kirgizeknek való-
sàgos csemege, a mikor a fiu visszaérkezett, még pedig azzai a hirrel, hogy
Oroszorszàg és Khiuci liozt kitòvt a hàboru, s hogy a szewivjccsi hadseyeget
mozgóiitjàk !