Három napig (május 26-tól 28-ig) maradtunk Kok-dzsigdében, s ezalatt
a vidéket jártuk be. A míg S tum m e r d r . és én elöször a szakszaul-bozótot
vettük tanulmány alá, addig a két kozàkot lekiildtem. a folyón lefelé, hogy
a Kara-turanga vidéki nagy nádast kutassák át. Egész napi kirándulásukból
hazatérve, kevés örvendeteset tudtak mondani. Minden nádas víz alatt, vad
semmi, de annál több moszkitó és megint moszkitó, így jelentette P a g u d jin .
Nekünk a szakszaul-bozótban több szerencsénk volt. D r . S tum m e r a rovar-
világot nagyon érdekesnek találta, míg engem inkább a rendkívül gyér, de
annál vonzóbb madárvilág érdekelt. Az egyik kiránduláson sikerült egy kigyászó
sast (Circaetus gallicus) elejtenem, a melynek elofordulása Szemirjecsben
eddig nem volt ismeretes, azután meg egy halász-sas (Pandion haliaetus)
fészkét fedeztem fel egy száraz nyárfa tetején, a mi azután a szakszaul-bozót
mélyén eredményes vadászatra vezetett.
A mint B ar lu - b a i és a minket kisérô volosztnoj mondotta, a tanyánk
kôzelében levö aulok körülbelül az utolsók, a melyek a Balchastól a hegyek
felé vonultak, s így a visszautazásra s a szükséges tevék beszerzésére kellett
gondolnunk.
Elöbb azonban a lefelé való utazás alkalmával látott erdóket sánég
egyszer meg akartam látogatni s azért május 28-án P a g u d jin és E l l $ - b a i
kiséretében felfelé lovagoltam a folyó mentén, hogy kedvezö táborhelyet
keressünk. Itt, a mennyire csak lehetett,- magát a folyó partjái. követtük,
a melynek a szárazfold felóli szegélye, ha lehetséges, még vadabb novényzetü
volt, mint a víz felöli oldal. Feltünó volt az állat-élet szegénysége ezen a
különben kedvezönek látszó teriileten,. mert néhány pár üstökös. réczén
(Fuligula rufina) s néhány galamb módjára keresztülrebbenö talpas iyúkon
(Pterocles arenaria) kívül alig mutatkozott madár, s különösen az erszényes
czinke és nádi sármány-félék, a melyeket különösen reméltem, hogy találni
fogok, tündököltek teljes távollétükkel. Nagyobb emlösök nyomaira csak gyéren
bukkantunk, s csak jóval utogoji tanyahelyünk felett, a hol már lefelé való
hajókázásunk közben is bebarangoltunk egy félsziget forma területet, ¿
Bazar-bihje nevü partszegélyen láttunk többet. Ez a sürün bebozótosodott
sziget a parthoz volt nove, s a togoitól egy régi, száraz, nôvénytelen foly^iág
választotta el, a melynek iszaptalaján vaddisznó,' ñz, farkas és. vadmacska
(.F¿Lis caudata Gray), söt egy borz nyomai is látszottak. A kopaszra égetett
togoiok között ez az egyetlen megmaradt rejtekhely a nagyobb vadak szá-
mára, s azért èz a hely különösen alkalmasnak lâtszott az emlösök vadá-
szatára; nem maradt tehát más hátra, mint alkalmas tanyahelyet keresnünk,
a mit meg is találtunk a sziget alsó végén levö széles homok-zátonyon.
Miután megfürödtünk az lliben s sommásan megebédeltünk, megindultunk
visszafelé, és pedig most a magas plateau szakszaul-bozótja közt, a mely az
üde parti nôvényzet után most még szomorúbbnak tünt fel. Alkonyat felé
betértünk az egyik aulba a szakszaul-bozót szélén egy pohár airanra, azután
teljes sôtétségben érkeztünk vissza tanyánkra, a hol d r . S tum m e r aczetilén-
lámpájával nagyban üzte az éjjeli bogarászást.
A következö reggel áthurczolkodtunk a Bamr-bikje tanyára, fájó szívvel
vevén búcsút jó öreg lodkánktól, a melyet távozásunk elött nagylelküen a
volosztnojnak ajándékoztunk. A nehéz dereglyét majdnem lehetetlen lett
volna visszaszállítanunk innen, s azért ajándékozásunk nem volt más,- mint
üres kérkedés, a mit azonban az érdekeltek mégis megelégedett köszönettel
fogadtak.
Bazar-bikjében ismét három napig maradtunk, május hó 31-éig. A fennebb
említetí homok-partot nem használhattuk táborhelyül, mert a hozzá járó
Csapás posvànÿos és hat tevénk számára tulságos süppedös volt. E helyett a
leégetett kamis felett, magas füzfa-bokrok kôzé, egészen kedves helyen ütöttük
fel jurtünk sátorfáját.
Mivel útkozben még többször lesz szó a jurtról, a belso-ázsiai nomád
népek praktikus nemez-sátoráról, a melyet egyaránt használnak a kirgizek,
kalmükkoij" és turkmenek, azért itt röviden leírom. A ju r t í kifejezést tul^f}
donképen helytelenül használják à sátor megnevezésére, mert azt a kirgizek
üj, vagyisj.feásíijpéven nevezik, holott a_ jurt, vagy dzsurt szó Jakást, vagy.
otthont jeient. Az irodalomban meghonosult Mbitba elnevezés orosz eredetü
és semmi köze sincs a benszülött csagatàj élnevezésekhez.
Az iij, vagy hogÿ;:thegtartsuk a kôzkeletd; èlnevezést, a jurt klhrészbôl
all ; favázból, meg egy csomó nemez-takaróból, a mely a tulajdonképeni
sátorledeiet teszi.
A jurt felálltása'alkalmával -.elöször a kerege:' mevezetü kerek rács-
falakat állítják fel, a melyek a „gólyaorr“ módjára osszerótt, szíjakkal össze-
kötött léczecskékbôl állnak. Ezeket egyszerüen a földre állítják, egymással
ifjSsszeköäk, s a fal két összehözott végét a négy durva deszkából osszerótt
ajtó-kerettel (ésík) fogják egybe. A jurt nagyságát rendesen ezeknek a keregék-
nek, vagy khanat-oknak (szárnyaknak) a száma szerint ítélik meg, a melyeknek
hossziá kiegyenesítve 3—4 méter. A rendes|jurt négykeregés, azaz oldal-
falazata négy keregébôl áll, úgy, hogy kertilete 1 2 - M méter, átméróje
pédlg 4—5' méter¡S de vannak ezeknél jelentékenyen nágyobb jurtok is,,
egész 8— 10 khanatosak, a melyeknek belsö átméróje 1 0 , méternél is többet
teszi Mí ■
Ha a keregék már rendes körben fel vannak állítva, akkor felsö végük
sekély behajl^-sán át kotéllel, az úgynevezett baszkur-arkán-nal szilárd gyürüvé
kötozik osszé. Ezután villásvégü hosgzú doronggal (bahan) valami l 1/,—2 m.
átmérojü fagyürüt, az úgynevezett csangarak-ot emelilgfel kellö magasságra,
mert ez lesz a sátor tetejének befejezése,' s egyszefsmind a füst kieresztésére
1 Helyesebb a magyarban a tiszta torok ju r t szó;. használata, mint az irodalomba
becsempészett ju rt-a , ju rt-e szláv, vagy német képzésü alaké.
Á lmAsy : Vándor-utam Ázsia szivébe-. ■ 12