Az egyik orosz rendesen a tanyân maradt, hogy preparâljon s elkészitse az
ebédet, mig a tiszjek-gyüjtés fontos feladata rendesen BiLEK-re hârult. Mi
többiek aztân egész nap lovagoltunk a vidék hegyetlen ôsvényein, gyepes
lejtökön, tôrmelékküpokon, széditô kecskeosvényeken, vagy a folyök medrében
gâzolva, forrâs-mocsarakon és szâzôkon, vagy firnmezôkôn és jégâr-nyelveken
ât, néha meg azokban a csaloka iszapâradatokban, a melyek, mint a kifagyâs
és a csapadék sajâtsâgos eloszlâsânak termékei, annyira jellemzôk ezekre
a magas hegyi lejtôkre. Napjâban aztân egyszer vagy kétszer is megjött az
obligât jég- és hôvihar, a mikor a fagyos szélben fogvaczogva ill az ernbér
a lovân, a vaskengyelbe szorult lâb fâjni kezd, s a megdermedt kéz alig
birja a kantârt és a nagaikât tartani. E mellétt azonban folvtonos tevékenységet
kell kifejtenijL a térszin minden újonnan nyíló hullámát messze-
látóval át kell kutatni, nem bukkanik-e,/el valami vad, a kompaszt és áz
aneroidot folyton figyelemmel kell kisérni, a kôzet minôségét és a rétegek
állását mindig figyelni kell. esetleg jegyezni, minden átreppenó madarat meg
kell tekinteni^B-'-íjzóval mindent, de mindent folytonos figyelemmel kell
kisérni, s nem szabad soha pihenni, soha kifáradni. Némi kétszersülttel, meg
sok-sok czigarettával bolondítjuk el a korgó gyomrot, míg végre a késó
délutáni órákban fáradtan, lehangoltan jo vissza az ember a tanyára, hogy
a nap egyetlen étkezésében résztvegyen. Ez aztán kubardak-ból áll, azaz
vagdalt húsból sok hagymával és sok vízzel párolva, hogy leves is, meg hús
is legyen egy személyben. Az ebédét teával, meg kôkemény kétszersülttel
fejezzük be, s aztán ùjra kezdôdik a néha tôbb óra hosszat tarto osztâ-
lyozó, rendezö munka, a jegyzetek kiegészítése, az üti vâzlatok kidolgo-
zása stb. S mindezt egyetlen lobogó gyertya fénye mellett, mert a kedélyes
tâbortüznek itt vége van ezen a fâtlan vidéken, s csak a sistergô tiszjek
pislog, mint egyetlen fütôanyag. A füst miatt persze a iunhik-ot nyitva kell
tartani, bar a magas nyüâsbôl az ember jéghideg zuhanyt kap a fejére a külsô
levegöhöl, s. a mig a tüz körül az ember bâtran félig megsülhet, addig a
jurt többi részében mélyen a zérus alatt all a hômérséklet.
Ezek éppen azok a kellemetlenségek, azok az ârnyoldalai a szabad
vândoréletnek, melyeket az ember könnyen eltür, ha ép és. egészséges, de
kegyetlen kinzâssâ vâltoznak, ha az ember teste elvesztette ellenâllô-képességét.
Mâr régebben nem jol éreztem magamat, a mint mâr szôltam réla,
valôszinüleg a helytelen tâplâlkozâs küvetkeztében, a mire tea-iszâkos târ-
saim csâbitottak. A teljesen elégtelen tâplâlkozâs miatt annyira elgyôngültem,
hogy végre is szégyenszemre be. kellett vallanom, hogy, meggondolatlan
kônnyelmüségém folytân, egész közel vagyok ahhoz, hogy éhen haljak. A
mikor ezt a megrendito felfedezést megtettem, eddigi, Succi vagy T anner
môdszerét kôvetô életrendemen természetesen azonnal vâltoztattam, a tea-
ivâst eurôpai mértékre szoritottam le s âttettem az étkezés-utânra. Az
éhezô küra azonban, ugy lâtszik, mélyebben gyökerezö bajokat idézett mâr
elô, s ehhez jârult még, hogy a 27-ike és 28-ika közötti éjjelen alaposan meg-
hültem, a mi aztân teljesen befütött nekem. Ezen az éjjelen rendkivül hideg
volt, s mivel âgyam nem volt erre berendezve, valôsâggal nem tudtam aludni
a hidegtdl. Mâsnap segitettem ugyan ezen a bajon akképen, hogy alvoköpö-
nyegemet m%; néhâny birkabôrrel kibéleltem, dfe -sajnos, ez az intézkedés
is mâr kégôn volt.
^ 28-ân mâr oly gyengének éreztem magamat, hogy BiLEK-nek vissza-
utasitottam azt az ajânlatât, hogy este vândoroljunk ki az Ecskeli-tas mészkô-
sziklâi kôzé, a hol festôi barlang is van, kôszâli-vadat vadâszni. E helyett
inkâbb otthon maradtam s megprôbâltam a pompâs Küljü-taut rajzolni és
fotbgrafâlni.
Este megjött Oeuz-bek egy kirgiz kiséretében, nagy, erô's tevével s
minden egyebbel, a mit rendeltünk, sot még postâmat is elhozta, a mit
S zatoff kerületi fönök volt szives szâmomra âtvenni és utânam küldeni.
Levelek hazulrôl! varâzserejü szé ez a,nnak,: a ki mâr hônapok ôta él
idegenek kôzt, teljesen idegen kôrülmények között. Bâr sok üj, érdekes
benyomâs szôrakoztatja az elmét, az érzelmeket mégis hidegen hagyja itt,
a a vândorélet kemény küzdelmei között minden gyengédebb érzelem
mélyen elzârva honol szivünk rejtekén, de el nem vész, el nem felejtjük
soha, s csak a varâzsszô kell hozzâ, hogy feledtessék a tâvolsâgot, a küz-
delmeket, s üjult erôvel uralkodjanak lelki vilâgunk felett. Ilyen varâzs-ige
a levelek hazulrôl! Mint a napsugâr, ügy deriti fel egyszerre a ködös
szürkeséget ; felëjtjüir a munkât, az egyedüllétet, a megprobâltatâsokat, s
egesz lényünk otthon van, hogy még melegebb, még gyengédebb szeretettel
ölelje körül az otthon hagyott, a soha el nem felejtett kedveseket.