levágva az útjában álló szyrt tomegéból. A magas konglomerét-partról nyíló
kép leírhatatlanul nagyszerü és vad. Már a terasz nagy magassága miatt
a szokatlan perspektiva folytán — a héborgó folyam ágya úgy tünik
fel, mint vaiami rémséges, feneketlen órvény, s külonós ellentétben áll a
gyepes terasz-lapály békés, csendes szinével. Mint a bilincseit tórdeló démon,
úgy dühong, órjóng, tombol odalenn a mélységben a hegyi folyam, a mint,
ide-oda lókdósve szúk medrében, tajtékzó haraggal rugdossa a sziklákat s
zúgó bomboléssel veti magát a fekete kótómegben nyíló szúk sikátor ásítozó
torkába. Szinte megborzad az ember, a mint látja a természet korlátlan erói-
nek ezt a fékeveszett, titàni háborgását ! . . .
A Kuru-szai keskeny sarkantyú gyanánt áll a két ellenkezó irányból
jóvó folyó egyesülése elótt, mert a Küljü-szu is hozzásimul, bár egészen
csendes folyással, a szikla nyugati oldalához, hogy aztán annak dèli csú'csá-
nál a mésikkal egyesiiljón. Képünk az egyesülés helyét mutatja, a mikor
már ismét széles, teljesen sík s csak hosszanti teraszokkal lépcsózótt volgybe
jut a két folyó. - ^
A Száry-dzsasz partja mentén kilovagoltunk egészen a Kuru-szai szikla
dèli csúcsáig, a honnan csinos kilátás nyílik a két folyó egyesülésére és a
tulajdonképeni Száry-dzsasz-Jsapcsegai, azaz szurdok, bejárójára. Tanyánkhoz
vissza a Küljü-szu partján mentünk, a mely tetemesen kisebb a Száry-
dzsasznál, s a melynek partszegélye is, külónosen a jobb parton, sokkal
lankásabb és hozzáférhetóbb. A Küljü-szuba torkoló kis hegyi patak néhány
kis terjedelmü, deltaszerü száz-1 épít fel, a melyeken hét tagból álló vadlúd-
család úszkált : két óreg, ot majdnem anyányi flatallal. Fejüknek tarka, fekete-
fehér szinezéséról ítélve, a ritka, úgyszólván alig ismert Anser sliomiákowi
fajra bukkantam ez alkalommal, a melyet hajdan S zeverczov írt le a Tien-san
vidékéról. Sajnos, a folyó miatt egyáltalában nem férhettünk hozzájuk, s
fájó szívvel kellett végig néznem, a mint legelgetve, játszadozva, lassan-
lassan lehúzódtak a gyonyórü madarak a folyóra, s annak ingó-ríngó hullá-
main kóñnyedén elevezték. Ez volt az egyetlen alkalom egész utazásom alatt,
hogy ezzel a ritka lúdfajjal találkoztam.
Visszatertünk ezutan tanyahelyünkre. Ezt a két folyó egyesülése felett
mintegy jó versztnyire, a tulajdonképeni „száraz vólgyben“, vagyis a hasonló
nevü sziklafok és a Torpu-szyrt szakadékos falai kózótt, a Küljü-szu magas
partján jelólték kí. Csak Kosztká- í találtuk ott, mert A ttei eléje ment a
karavánnak s azonkívül meg akarta vizsgálni, hogy nem lehetne-e a Küljü-
szut átgázolni ? Hatalmas torlaszszá ósszehányt sziklatuskók, talán vaiami
hegyomlás, vagy vaiami règi morena maradványai, gyonyórü kis, üdén
pázsitos fertót vettek korül, a mely^yédett fekvésével idillikus tanyahelyül
kinálkozott. K osztka édesdeden szunnyadt itt, de magam is rogtón lehevertem
a puha fübe, hogy a karaván megérkezéséig kissé pihenjek. Órám 8-ra járt,
14 órát voltunk tehát nyeregben, a nélkül, hogy a reggeli tea óta egy
falatot ettünk, vagy csak tíz perczet is pihentünk volna; nem esoda tehát,
ha most estefelé kissé kimerültnek éreztük magunkat.
Csakhamar megérkezett azonban a karaván is, s Oruz-bek, szokásához
híven, azonnal nekiállott a teafózésnek, melylyel már elkészült, még mielótt
jóformán a jurt felállításához hozzáláttak volna. A kirgizeknek úgy, mint
az oroszoknak egyaránt az a szokásuk, hogy rogtón megállapodáskor, sátor-
ütés kózben teát fóznek, s azt hihetetlen merinyiségben fogyasztják ; az igaz,
hogy a teának ilyen alkalommal rendkívül üdító, felfrissító hatása van,
mely csakhamar eltünteti a napi fáradalmak okozta kimerültséget, de a mellett
az a rossz tulajdonsága is megvan, hogy — külónosen nagyobb mennyi-
ségben fogyasztva — a jóllakottság érzetét is kelti, azaz lecsillapítja az
éhséget, a nélkül azonban, hogy a testnek a inegfeleló táplálóanyagot nyújtaná.
Most is S mint más alkalommal tóbbszór • — ligyelmes dzsigitem szünet
nélkül tóltógette nagy, óblós khinai ñndzsámat, én pedig, jegyzeteim szer-
kesztésébe belemélyedve, szórakozottan ürítettem azt ki, a hányszor csak
elém rakta. így aztán tókéletesen elrontottam étvágyamat, úgy, hogy vacsorára
még gondolni sem bírtam, a mikor jóval késóbb elóhozták rendes napi
étkünkét, a hatalmas tálbah párolgó, fótt juhhust. Ez elég gyakran tórtént
meg velem, úgy, hogy csakugyan hosszabb idón át a szó szoros értelmében
csakis. teával és némi kókeménységü kétszersülttel táplálkoztam, míg végre
agyoncsigázott szervezetem egyszerüen fel nem mondta a szolgálatot. De
kónnyelmüségem ezen kóvetkezményeiról majd késóbb fogok beszámolni, s
így csak felemlítem, hogy Oruz-bek csábításainak engedve, úgy 6— 8 óblós
findzsa teávál „jóllaktarn“, s minden egyéb vacsora nélkül kerestem fel
kemény tábori ágyamat, hogy elóre álmodozzam a Száry-dzsasz-kapcsegai
betekintésének reám virradó feladatáról.
Az idók folyamában kirgiz nyelvismeretem annyira tókéletesedett, hogy
benszülótt kiséróimmel, a kik egyedül ezt a nyelvet bírták, tolmács nélkül
is egészen folyékonyan elbeszélgettem. Szókincsem persze csak korlátolt
kórre terjedt ki, úti kérdésekre, a vadászatra és a terület fóldrajzi viszonyaira,
de ebben a keretben aztán csakugyan kitünóen ment a dolog, úgy, hogy
az expediezió vezetésében semmi gondot sem okozott tóbbé a nyelv kérdése.
Ezért másnap reggel 7 órakór, mikor índulásra került a sor, két oroszomat.
SziTNYiKov-ot és K osztká-í , a sátraknál hagytam, hogy az útkózben gyüjtótt
madarakat preparálják, BiLEK-et elküldtem a Küljü-szu vólgyébe, hogj' az
ottan tengódó ritkás fenyvespásztákból szerezzen be megfeleló mennyiségü
tüzifát, magam pedig három kirgiz útmutatómmal, A ttei, T emir s ORUz-BEK-kel
indultam útnak, hogy gázlót keressünk a Küljü-szu sebesáramlatú vizén.
Ennek a folyónak a szélessége kórülbelül 50—60 méterre tehetó, s tetemes
vízmennyisége' oly sebes árral rohan tova durva górgeteggel boritoti medrében,
hogy mindenesetre óvatosan kellett eljárnunk, a miért is a vezetést teljesen
a tapasztalt Arrei-ra bíztuk. Az ilyen nagyobb folyókon való átkelésre az