megkéstünk. Az alkony kônyôrtelenül homályba borította a vidéket, s valóban
szurok-sôtét volt, a mikor a szyrtrôl lemásztunk, a két folyón átgázoltunk,
hogy elérjük messze világító tábortüzeinket. Nem vaiami kellemes volt ez a
sòtétben vaiò lovaglás, de szerencsésen, épkézláb érkeztünk meg. A Karagaiti
alsó folyásáról, mint tartalékot, jókora fatòrzset hoztunk magunkkal, nem
kellett tehát a fàval takarékoskodnunk, mert legfeljebb két nap alatt ú g y Is
elérjük a Naryn-kol-vòlgy erdeit. így hát magasra lobogó tüz fénye csábított
és vezetett bennünket màr a szyrt tetejétól fogva.
A friss arkar-kubardak elkòltésével az est kellemesen telt'el, de nem
ùgy az éjjel, mert, mint rendesen, .betegségem kovetkezményei gyakori éjjeli1
sétàkra kényszeritettek. A mint már említettem, ruhástól szoktam aludni, s
inasomnak, ORuz-BEK-nek minden este ugyancsak meggyûlt velem a baja, a
mikor be kellett pakolnia a terítók, kabátok, burkák stb. komplikált rend-
szerébe. Bár fájdalmas volt ezt a jó meleg fészket 10^-ífe0 hidegben elhagyni,
de megvolt ennek is a jó oldala. Szeptember 9-én volt holdtólte, az éjjelek
majdnem mindég teljesen derültek voltak, s Igy legalább élvezhettem ezeket
a gyónyórü holdvilágos, fényes éjjeleket, a mit rendes kórülmények kózótt
nem tettem volna. Klubbok vagy kaszinók, a melyek éjjelezésre csábítottak
volna, itt nincsenek, s az ember a napi fáradalmak után órül, ha lebújhatik
kis vaczkába. Csak a kirgizek szerettek a lobogó táborlüz mellett sokáig
üldógélni, énekelgetni a koboz hangja mellett, mesélgetni, a két orosz nagy
bosszúságára. Azért aztán S zitnyikov és Kosztka ugyancsak gyülolték is ezt
a háromhúros hangszert s minden hurczolkodás alkalmával szerették volna
elsikkasztani, hogy meg ne találják. Persze, a fó'muzsikusok, Attei és T emir,
kétségbeesett keresés után mindég megtalálták a hangszert, s az oroszók
hiábavaló csalfaságának aztán csak az lett a vége, hogy még
¡¡fe, jobban belenyujtották a konczertet az éjszakába. Mindazáltal
ezek az emberek, a kiknek, úgy látszik, nagyon kevés alvás
elegendó, minden reggel napfelkelte elótt talpon voltak, meg-
fózték reggelijóket s aztán azzal veszódtek, hogy
a sokáig alvó két muszkát kidisputálják a jó meleg
nemez-takarók kozül.
Szeptember 12-én elhagytuk a tanyát s felfelé
indultunk a Száry-dzsasz jobbpartján. Dzsoldasnak
nagyon is mély és sebes volt a két folyó, azért
egyik emberem, mint ilyenkor rendesen, a nyereg-
kápában vitte át, A birka annyira hozzászokott az
átgázolásnak ehhez a neméhez, hogy minden folyó
elótt megrohanta az egyik kirgizt, s elállva útját,
kényszerítette, hogy vegye fel a nyeregbe. Ha a
víz sekély volt, úgy nem használt ez a gyengéd
figyelmeztetés, hanem a maga 148. kép. Kuldzsa. lábán kellett átgázolnia
a jéghideg s úgy látszik, Dzsoldas barátunknak szórnyen kellemetlen
elementumot. Ha azonkozben veszélybe jutott, akkor az egyik kirgiz, rendesen
O ruz-bek, egész hanyagul lehajlott, megragadta a bundájánál fogva a legalább
20 kilogrammos állatot s kónnyed lendülettel hajította a nyeregkápába. Mi ezt
a dolgot valóságos lovas-bravúrnak tartanók, de a kirgizek a haiga (lovas-
játék, lóverseny) révén annyira begyakorolták a nyeregben való hajladozást,
hogy szinte bámulatos tókélyre vitték. Hányszor láttam, hogy embereim nyugodt
lovaglás kózben egész kedélyesen lehajolnak a fôldig, a nélkül, hogy a kantárt
eleresztenék, s vaiami kis virágot, róvidszárú gyopárt stb. szakítanak le, esupa
játékból. Magam is próbálgattam, társaim nagy mulatságára, ezt a gyakorlatot,
de persze a nélkül, hogy tokéletességre vittem volna.
Az Adr-tór torkolata felett a Száry-dzsasz volgye csak annyiban külón-
bozik az eddig bejárt részektóBhogy minden részlet kisebb, szúkebb, s a
hegylánczoknak egymáshoz vaiò kózeledése a vòlgy végét jelzi. A kór-
nyezó hegyek relativ magassága, bár a vólgy folyton emelkedik, igen jelen-
tékeny, sót talán jelentékenyebb, mint a Silun, vagy a Korundu felsó vól-
gyében. A vólgy azonban megtartja igazi szyrt-vólgy jellegét. Széles, teljesen
sík vólgyén mély mederben kanyarog a folyó, jobbról és balról pedig a
függóleges szyrt-falak, ezek felett meg a hófedte hegycsúcsok emelkednek.
A míg a karaván haladt, magam kissé kitértem a jobbparti szyrt-plateaura.
Néhány vadjuh-csapát vadászatra csábított bennünket, a mi azonban az erós
északi szél miatt nem teljesen sikerült. A csapat ugyanis nagyon korán szi-
matolt bennünket, s bar a hajtást nagy gonddal rendeztük, mégis csak T emir
tudott lovéshez jutni, de legalább hatalmas kuldzsát ejtett el.
A szyrten, annak dèli peremén tovább haladni, nagyobb kerüló nélkül
teljes lehetetlenség volt, mert ez a lejtó egyszérre meredeken egész a hórégióig
emelkedik s teljesen járhatatlan sziklacsúcsokban kulminál, a melyek egy-
szersmirid a Ming-tór teknójének magasra felt^lódott dèli pereméül is szol-
gálnak. Lementünk tehát ismét a vôlgybe, hogy a karaván után siessünk,
a mely azalatt a Kacska-tor (szürke kar) szakadékában eltünt. A Száry-
dzsasz eddig SW—NE irányban húzódó volgye a Kacska-tor torkolata felett
egészen keletre-ÿordul, s itt végig látm rajta egészen a vólgy végéig s a
mintegy 15 verszt távolságban látszó Szemjonov-jégárig. A vólgy itt mind
szükebb, mind sziklásabb lesz, a jobbparti szyrthát mint 400, 500 m. magas,
havas sziklagerincz emelkedik s majdnem derékszog alatt találkozik a nyugat
félól húzódó, jóval magasabb Kapkak-lánczczal, a mely az elóbbivel a Kacska-
tor hágó nyergével kotódik óssze. Hatalmas moréna-bástyák, óriási vándor-
kôvek, a sziklák alsó részén látható jégárkarczolások kétségtelenül tanusítják,
hogy a Szemjonov-jégár hajdan sokkal alább lenyúlt.
A vólgy rendkívül vad és festói. Tórmelék és szikla itt az uralkodó,
míg az eddig oly buja rétség kis foltokká zsugorodott óssze. A balparton
emelkedó Adr-tór-lánczról tóbb kózépnagyságú jégár függ le, de nem éri