sége, a miért is határozzam el magamat, hogy legalább egy napot toltsek
Dzsergalán-basban. Ámbár sajnáltam a -hiába mulasztott idót, mégis alkal-
mazkodnom kellett ; szerencsére, volt elég mindenféle jegyezni valóm ; a kar-
mezó alsóbbrendü faunája is adott alkalmat egy kis tevékenységre ; végül
pedig azt is hírül hozták, hogy két egész voloszt népe van átvonulóban a
hegyekból, le az erdos vidék felé, szénakaszálásra és az ószi legeló elókészítésére.
Ezektól mindenesetre fontos értesüléseket szerezhettem be a kirándulásunk
czéljául kitüzott vidék útviszonyaira nézve, úgy, hogy csakhamar vigaszta-
lódtam az akaratlan tartózkodás idóvesztesége felett.
O ruz -b e k , a ki félig-meddig oka volt a mult nap kellemetlen jeleneteinek,
persze megint kikapott ; azonfelül büntetésbol éjjeli nyugalmát is fel kellett
áldoznia, mert B ik d e n azonnal elórendelt. vaiami B il e k nevezetü kozségi
dzsigitet, a kivel együtt az én dzsigitemnek is még az éj folyamán aulról-
aulra kellett lovagolnia, hogy a rendelkezésre álló állatokat kifürkészszék és
azok tulajdonosait a bérlet-szerzódés megkotése végett táborhelyünkre be-
rendeljék.
A kóvetkezo nap, augusztus 12-ike, rendkívül gyorsan mult el. Temérdek
nomádsereg vonult el a nap folyamán minden jószágával, holmijával együtt
tanyám elott, s ennek a népvándorlásnak a megfigyelése nagyon megróvidí-
tette idómet ; B ik d e n egész nap jott-ment, majd vaiami derék vadászt hozott
elém, majd vaiami más, az utakat jól ismeró férflút, majd meg airánt és
kumiszt : szóval, szakadatlanul gondoskodott jólétemrol. Tovirol-hegyire
beszéltük meg útitervem minden módozatját, s a sziveS ember minduntalan
vaiami újabb hírnokot küldótt ki, hogy néhány, a korülményekkel külonósen
ismerós férfiakat beidézzen jurtunkba, vagy legalább egyik-másik irányban
azoktól tájékozást nyerjen.
Przsevalszkból a szyrt-ékxe a legrovidebbut a Tiirgen-ah-szu hágón át
vezet, de mivel elobb a Terszkei-tau északi lejtojét kivántam behatóbban
megismerni, Oüuz-BEK-kel már elozetesen annak az útnak a kovetésében
állapodtunk meg, a mely a Türgen-vó\gyb6\ az elóhegység mentén a Dzser-
galan-volgybe, ebbol pedig egy mellékhágón át a Tjub-vòlgybe vezet. Ez
utóbbi volgybol kétféle úton juthattam a szyrt-re, és pedig vagy egy oldal-
hágón átkelve, a Kók-dzser (kék-fold)-volgyon keresztül, vagy pedig zeg-zugos
vonalban nyugat felé visszakerülve, a Türgen-ak-szti hágón átszállva.
Legfontosabb czélom az volt, hogy meglátogassam azt az ismeretlen
kereszt-vólgyet, a melyen át a Száry-dzsasz folyó dél felé veszi útját a
Tien-san hatalmas lánczai kózott, hogy ázokból kilépve, Dzsanart név alatt
folytassa útját a Tarim-medencze felé.
A Tien-san rendszer elóbb ismertetett felépítésével egészen ellenkezik
a Száry-dzsasznak ez a dél felé való lefutása, mert a míg az Ili-, illetoleg
az Isszyk-kul medenczétól tágas hosszanti vólgyét csak a Terszkei-tau egy-
szerü láncza választja el, addig a Tarim-medencze felé tóbb párvonalos
hegyläncz lepcsözetesen emelkedö gätja ärkolja azt körül, a melyeket tehät
a folyönak valami liton-modon keresztül keil törnie. Elöttem ket expediczio
kereste eddig fei a Khan-tengri környekenek szyrt-jeit s a Szäry-dzsasz felsö
völgyet. Az egyik K a u lb a r s bärö expedicziöja 1869-ben, a mäsik Ignatiev
es K ra szn o v expedicziöja 1886-ban. Egyik sem foglalkozott azonban a Szäry-
dzsasz ättöresenek problemäjäval, a miert is ezt az erdekes kerdest elsö sorban
vettem fei megejtendö vizsgälataim tervezetebe.
Ezenkivül meg nagyon csäbitott a hatalmas Khan- Tengri, a Tien-san-
nak ez a legmagasabb, 73C0 m.-re becsült emelkedese, a melynek höval
116. kép. Jurtom felállítása a Tjub-völgyben. (Règi moréna-talaj.)
fedett, 'toronyszerüen felmeredö csúcsáról a kirgizek csodadolgot mesélnek,
s melyet szemtól-szembe látni, forrón vágyakoztam. Hogy ezenkivül a fauna,
különösen pedig a Lop-nor vizgyüjtö teruleténék vizi faunája utazásunk
egyik legfontosabb czélja volt, azt itt felesleges volna ismételnem.
Przsevalszkból csak általános, fóbb vonásaiban megállapított terv szerint
utaztam el, míg a részletes terveket itt kellett kidolgoznom, a hol utóljára
érintkeztünk a nomádsággal : ezen túl csak egyedüi magunkra és saját fel-
szerelésünkre voltunk. utalva, a meddig a nyáron át teljesen elhagyatott,
emberlakatlan hegység magas pusztáin és szurdokain való vándorlásunk
csak tartettr
B ik d en mindezen elókészületek között valóban önzetlenül volt minden-
ben segítségemre, s mivel, mint finom müveltségü mollah, szerette a szép,