nagyobb kirándulásokat tennénk, azért tovább siettiink a Dzsergalan-völgy,
tehát az Isszyk-kul medenczéjének síkságára, a hova este felé érkeztünk, s
ugyancsak neki iramodtunk, hogy még teljes sôtétség beállta elótt keresztül
mehessünk a Dzsergálan medrén s eljussunk a hivatalnok jurt-táborába. Ide
megérkezve, az egyik dzsigit bejelèntett bennünket, s csakhamar ismét élvez-
hettük azt a rendkívüli szeretetreméltóságot, a mi annyira kitünteti az orosz
hivatalnokokat. Ámbar szuroksotét volt már, s kopott ruhánkban, napégétte
arczunkkal mindennek, csak éppen szalonképesnek nem lehetett bennünket
mondani, mégis S z a t o f f M ik l ó s tüzérkapitány,- az ujezdnyi nacsalnik, a leg-
nagyobb elozékenységgel fogadott bennünket s elöször is igazi pusztai vacso-
rával, kirgiz módon készült bárányhússal és levessel kinált bennünket. A
legnagyobb részletességgel beszélte meg ezután további úti terveinket, s mivel
a vidéket 10 éves kormányzásának ideje alatt behatóan megismerte, kitünö
tanácsokat adott kirándulásainkra nézve. S z a t ö f f kitünöen beszél franczia
nyelven, s oly igazi úriember, hogy társaságában teljesen elfelejtettük, hogy
kirgiz sátorban, nomádnépek lakta puszta völgyben vagyunk, távol a nyugat
czivilizácziójától, hanem inkább — különösen a sokféle megpendített tárgy
miatt — egészen visszavarázsolva éreztük magunkat a kultura kelló köze-
pére, messze-messze nyugatra. Csak késô éjjel váltunk el kedves itiázigazT
dánktól, s vonultunk vissza abba a pompás jurtba, a mit jdöközben a szá-
munkra felállíttatott.
Július 5-én csak délelótt 9 órakor indultunk, mert hisz már egész
közel volt Przsevalszk, s nem akartuk elmulasztani az alkalmat, hogy a
választásra egybegyült kara-kirgizeket közelebbröl megtekintsük s fotografáljuk.
A mint már említettem, a kirgizek egész szenvedélylyel vesznek részt
a választásokon, s el nem mulasztanák ebbeli jogaikat tényleg érvényesíteni.
Most is száz meg száz kirgiz gyült össze, s a völgy síkján elszórt jurtok, a
tôménytelen felnyergelt ló, a gyalogos választók sokasága, hosszú, bama
vagy kék khalatjukban, igen csinos, de mindenesetre óseredeti kép volt.
Rendszerint a választás igen békésen ,és mintaszerü rend fentartásával folyik
le. Az egészet az ujezdnyi nacsalnik vezeti, a ki mellett néhány irnok és
tolmács, és egész sereg dzsigit segédkezik. Minden tanácskozás alkalmával
a kirgizek körben leguggolnak. Most a hullámzó sokaságban, úgy látszik,
különbözö pártú csoportok képzôdtek, de a kerületi fpnök egyetlen intésére,
azonnal egyetlenegy nagy körben helyezkedtek el, a melynek étmérñje leg-
alább száz méter lehetett, és pedig olyan gyorsan és kifogástalanul szabályos
köralakban, mintha ezt már régóta gyakorolták volna. A míg eddig félhangos
beszélgetés moraja hangzott, most egyszerre halotti csend állott be, a mit csak
a kirgizek rettenetes csunya szokása, a folytonos kôpkôdés zavart meg. A
kirgiz folyton köpköd, jobban, mint a legtörölmetszettebb yankee, s ez a
folytonos kôpkôdés a teljes csendben a sok száz ember ajkáról úgy hangzik,
mintha sáskák repülnének.
Hyen csendben maradnak az emberek órák hosszat, egészen a választás
izgalmainak szentelve magukat, a mit végtelen hosszú, egyhangú névsor-
olvasás vezet be.
Ebben a stádiumban hagytuk ott a választást, és szivélyes bucsút véve
S z a t o f f úrtól, végig lovagoltunk a szép, széles Dzsergalan-völgyon Przsevalszk
városka felé. Egÿelôre csak azt a széles völgyületet lehetett látní, a mely a
Kizil-Kijah láncz és a Terszkei-tau között nyúlik el, mint éppen olyan pusztai
jellegü magas völgy, mint a Karkara mellett nyíló, azzal a külônbséggel,
hogy itt a Terszkei-tau' északra nézô lejtojét sokkal dúsabb erdôség boritja,
s hogy azonkivül ;.is a völgy ôlének nôvénÿzête üdébb, mint ott. A novény-
94. kép. Volosztnoj-választás Dzsergalanban.
tipusok kozott kiilonosen felttint egy, a foldon kuszo borokafenyofele (Juni-
perus pseudosabina), a mely a Dzsergalan partjain nagy teruleteket lep el.
Ez a borokafele, a melynek agai nagyon emlekeztetnek a thuya lombjaira,
a Tien-san egyetlen igazi gyalog-fenyoje,: s: jellemzb ennek a hegysegnek alpes
novenyzetere nezve. Ittvalo elofordulasa azt bizonyitja, hogy a Dzsergalan-
volgy igazan magasan fekszik, valami 500 m. az Isszyk-kul vizszine felett.
Mindazaltal a volgy egeszen szintesnek latszik, s elso pillanatra az ember
hajlando az egesz siksagot az Isszyk-kul hajdani tomedenczejenek tartani.
A Dzsergalan-volgy nyugat fele meglehetdsen siirun lakott; tobb orosz
meg kirgiz telep terjedelmes muvelt foldjein haladtunk keresztul, s az egyik-
ben, Ak-szti orosz faluban meg is alltunk deli pihenore. A falu kozeleberi,
a Terszkei-ala-tau egyik keresztvolgyeben fakadnak fel azok a melegforra-
sok, a melyeket S z em jo n q v mar 1857-ben latogatott meg. Ezek mellett az