bozo hangon. Ekkor kezdódott aztàn a hadd-el-hadd ! Galoppban kezdett
vàgtatni a fogat, hogy csak ugy szikràzott a lovak patkója, s a kocsis fiityii-
lése, az ostor pattogàsa, a csengetyuk làrmàja s a tarantàsz robaja és recse-
gése siiketté és vakkà tette az embert, Ugyanilyen vàgtatàssal és éppen ilyen
làrmàval kòvetett bennilnket à „dréjspànka“1, a melyen nemez-takarók alatt,
s azokba bevarrva, a gyujtò-eszkozòk, fegyverek, àgyak, a vàszonsàtor Is
a konzervek voltak elcsomagolva.
Taskent kòrnyéke tipusa a turkesztàni oàzis-vidékeknek,. a melyek sèk
tekintetben, kulonòsen muvelésmódjukra nézve, Felso-Olaszorszàg tàjképéire
emlékeztetnek. Mindenfelé nyarfa- és szederfasorokat lehet làtni, a melyek
kozott, leginkàbb kiilòn, nàdból késziilt lugasokra fut fel a szólo zòldlevelu
indàja. Kòzbiil azutàn kereszttil-kasul ontòzó-csatornàk, ugynevezett 0àrik%ik
futnak, a muvelhetó teruleteket pedig kopasz, sima, fakósàrga vert-falak szab-
daljàk szét szabàlyos geometriai idomokra, mert, ùgy làtszik, minden darabka
fòldet gondosan koriilvesznek fallai.
Azonban, a mlg Olaszorszagban a fehér mészkó és ennek fehér pora
az uralkodó, addig.itt a sàrga losz és vàlyog uralkodik; mindent ebból àz
anyagból épitenek, s ennek a szubaerikus képzódménynek a pora még kei-
lemetlenebb, mint a felso-olaszorszàgi campagna legjobb utjainak mészko-
pora. Még jól elzàrt dobozokba, sót az elzàrt és (nemez-takarókba varrt
làdàkba is behatol ez a kellemetlen por, s hosszabb troika-utazàs alatt lelie-
tetlen a holmit tole megorizni.
A loszòn, Àzsiànak ez pralkodó képzódményén kiviil még a szembe-
jòvó' alakok, a tovalovagló szàrtok, a tarkàra festett, kétkerekù arbà-k ho§||u
sora,.'a végtelen tevekaravànok, elrongyolódott kiséroikkel egytitt mind két-
ségtelentil emlékeztetnek, hògy Azsia legbelso részein vagyunk.
Este felé elmaradtak a muvelt fòldek, s lankasan emelkedó, hullàiaips
agyag-Pusztàkon emelkedtiink a dombvidék felé. Dzseri àllomàson, vaiami ®0
versztnyire Taskenttdl, nem voltak lovak készenlétben, s 21/, .¡óra hossgzat
kellett vàrakoznom, a mit arra hasznàltam, hogy kòpenyembe burko-
lózva, iìdito àlomba meriiltem. Hajnalban puszta, kopàr, csak pusztai ftivek-
kel benott hàgón keltiink àt, a melyen még meglehetosen sok hó volt, s^a
mely elvàlasztja a Kelesz és a Badavi vizeit. Még nagyon huvos volt, kiilo-
nòsen az àlmatlanul tòltoti éj utàn, s igy valóban orultem, hogy nemsokara
bègòrdtiltunk Békler-bek àllomàsra, a melyet egy règi siremlékbòl (mazar)
falaztak fel, s a hol teàt és tojàst reggelizhettem.
A Csimkent felé vezeto ut ezentul majd halmos Vidéken, majd széles
pusztasàgokon vezetett àt, s nines a tvidéken semmi vonzó, csak a sokszor
300—400 tevébol allò karavànok; s a Talasz-tau hófedte panoràmàja nyuj-
tottak némi vàltozatossàgot.
1 A könnyü fogat németbó’l àtvett közorosz jelolése.
28. kép. Tulipàn-steppe.
Csimkentben ebédeltem,1 Minden állomás köteles 15 kopekért az utas-
nak forró szamovárt kiszolgáltatni, s azonkívíil rendesen lehet tojast, kenyeret
és tejet kapni, de pgyébként mindent magával kell az; emberriek vinnie.
Csimkent nagyobb helység, s az .állomáson igen jó taskenti sort is adtak,
I a mi egg>doboz konzerwel együtt kitünö. ebédnek nevezhetö.
Gsimkent után az út eleinte végtelen, teljesen sík, egyenes pusztákon
vezet át, asijmelyeknek egyetlen dísze, a novényzet, valóban szornyüségesen
egyhangú. Egyik helyen minden. változatosság nélkül, nyomorüságos,, szürke
ürömk0r|b borítja a kemény agyagtalajt, majd pedig a . látóhatár széléig min-
denféle tulipán-bokrok láthatók, másutt meg füszerü liliomfélék az uralkodók,
a melyeknek éppen most fakadt a bimbója, úgy, hogy valóban beszélhetünk
ürom-pusztákról, tulipán- vagy liliom-pusztákról.
A tulipánok (Tulipa altaica) éppen virágozni kezdettek, s daezára a-
kissé ñyomasztó egyformaságnak, az ezer és ezer, karesú szároñ üló sarga
vagy piros virág igen kedvesen fest. Mintha valami végtelen nagy, tarka,
¡piros, sarga és zöld szónyeg volna: a pusztákon kiterítve.
Még .a, novényzetnél is szegényebb az állatélet és avjjépesség. Néhány
kánya, itt-ott egy fakó keselyü (Gyps fulvus) meg egy-két túzok képviselté
az egész vadállományt, s egyetlen pár dögkeselyü (Neophron perenopterus)
valósággal feltünést keltett. Az a számtalan ¿irgiz-tanya, a milyents itt mindenfelé
látni lehet, lassanként elvesztette minden érdekességét; vastagfarkú juhok
¡es apró, koromfekete szarvasmarha íinom, vadszerú fejjel és az antilopra
1 A „kent“ szotäg Varost jelent, s ámbár perzsa eredetü, de a török dialektusok sze-
n Händig a torzsszó magánhangzói szerint alakul á t: Tas-kent = ko-város, de már Szamar-
tand, Csim-kent annyit jelent, mint „Gyep-város“ . Magyar helységnevekben is megmaradt
az ^zsia¿ szó, m. pld. Szarvaskend, Kendi-Lóna stb.