rüsägunkat megszüntessed, mert igazi baràtnak kotelessége barätjänak fäj-
dalmät enyhiteni ! •'
Tréfàból azt mondtam, hogy csak ùgy fogok visszatérni, ha akkor
aztàn a tiirgeni voloszt, a melyhez minden emberem tartozik, engem välaszt
meg volosztnojnak ; le fogok közöttük telepedni, mär félig-meddig ùgy is
kirgiz vagyok, s arra fogok törekedni, hogy közöttük igazi kirgiz, igazi Bugu
legyek! Hangos örömmel üdvözöltäk ezt az inditvanyt s tìnnepélyesén kije-
lentették, hogy csak jöjjek vissza, biztosan meg fognak välasztani voloszt-
nojnak.
Ìgy bizonyos tekintetben tiszteletbeli kirgizzé vàlasztva, s biztos meg-
élhetésre vaiò kilätässal. 10 órakor kiadtam a rendeletet a toväbbinduläsra,
s elhagytam a tanyàt, egy darabig még a kirgizek kiséretében.
Volosztnojnak lenni Türgen kozségben ? ^ van vaiami csabitó ebben
a kilàtàsban: mindenekelött àttenném székhelyemet a szyrtek legtavolibb
zugàba, az Inilcsek, vagy a Kaindy volgyébe, hogy ott a czivilizàezió és
politika aitai elérhetetlentil kormänyozzam törzsem ügyeit, csak a raczionà-
lis legeltetésre és annak okszeru és ìntenziv kihasznäläsära ügyelve. Meg
vagyok gyözödve, hogy még a legszigorübb njezdni nacsàlnik is meg volna
elégedve mukodésemmel, s kis törzsem ' sem jàrna veleni rosszul. Hat még
az a tudomànyos tevékenység, a mit az ember ott a Tien-san szivében
kifejthetne !
A csalad, az emlékek, a tradiczió ezer szala fuzik :az embert hazäjfe.
hoz, de csakis ezek füzik valóban és szétszakithatatlanul, mert a mit ma
kulturànak és ozivilizacziónak nevezünk, az inkäbb elriaszt, mint liogy von-
zana. Bukolikus fantäziäk a mi mai tülflnomult, tüllogikusan ellentmondàs-
teljes, rohanó korszakunknak kórttinetei, s azok az évenkénti vandorlàsok a
nyäri üdülöhelyekre nem màsok, mint annak a tamii, hogy az ejnber bete-
gesen elégedetlen a kulturàval. Magam is a kpr gyermeke vagyok, s azért
àlmodozom nyugalomról, vilagtól vaiò elvonultsagról és tiszta emberi életròl;
hol talälhatnä meg ezt az ember jobban,.mint itt a Tien-sannak vilagvégén
fekvö völgyeiben, a nomàdok békés, derülten emberies auljaiban, igazi ter-
mészetes emberek között? A mai kor mindenféle tülzäsai között ez volna
a „tül-nyaraläs“, a mely a nélktìlozésekkel teljes pasztorélet folyaman à
kultura-ember beteg idegeit ismét a helyes egyensülyba hoznà és helyes
vilagnézetet oltana bele, és pedig nemcsak futólagos hatàssal, hanem vég-
leges gyógyulàsképen.
Eros hóvihar közben bücsüztunk el kiséróinktól s a Türgen balpartjän
levö erdök felé siettünk, hogy ezt, a Dzsargessz folyó mentén fekvß, elöt-
tem eddig még ismeretlen területet järjam be. Utközben B ilek ugyancsak
megijesztett. Este betegnek jelentette magät, de aztän mégis csak velünk
jött az utolsó vadäsznapra. Nyomorüsägosan festett a ficzkó.; ügy tämoly-
gott a nyeregben, mintha részeg volna, végre pedig lezuhant a lóról, s
mozdulatlanul és teljesen apatikusan terült el a havon. Este kérelmére
Dover-port adtam neki, és pedig ä medveszerü kirgiz szämära jókora adagot.
Kisült azonban, hogy SziTNYiKov-tól is orvossägot kért, a kinek még volt
Naryn-kolból hatalmas csomó ópiumja. A teljesen eros bivalytermészetu emberek
szämära szänt adag dupläja természetesen megtette hatäsät, s B i l e k barä-
tunk hatalmasan berügott az ópiumtól. Két kirgiz kiséretében visszaküldtem
auljäba, azzai a jneghagyässal, hogy lehetöleg sok és eros teät adjanak
neki, s ha összeszedte magät, jöjjön utänunk Przsevaiszkba.'
Megpróbàltunk ezutän a Boz-Csuk (kékessztìrke hegy) patak völgylej-
töin nagykiterjedésu hajtóvadàszatot rendezni, de a térdig èro, lägy hó any-
nyira megakadàlyózta a meredek, szikläs lejtön vaiò mozgäst, hogy hajtóink
kénytelenek voltak a lóról leszällni s végtelen hosszù värakozäs utän, végre
gyalog, teljesen kimerülve érkeztek meg egymäs utän a vadäszhoz. Ilyen
kellemetlenségek között felhagytunk itt a vadäszattal s a hullämos, egyes erdö-
päsztäkkal tarkäzott gyeptérségen a Dzsargessz-völgybe lovagoltunk, a hol
a völgy olén vizszintes térszinen elterülö erdöben még egy hajtäs lehetsé-
gesnek lätszoth ■
Még aZ ’elsö hajtäs közben kiderült egy pillanatra s a mélyen beha-
vasodott erdöböl a sugàrzó napfény, és sotétkék ég mellett, meglepóen szép
kilàtàs nyilott az Isszyk-kul medenczéjére. Mélyen alattunk feküdt a széles
volgyfenék, felsöbb részeiben fehérre behavasodva, alàbb pedig ósziesen
sàrga rétjei és tarlói aranyszinhgn ragyogtak fel a kibukkanó napvilàgban.
Azontùl aztàn egész a làtóhatàrig a tengernyi tó ultramarinkék tükre terült
el, a melyre néhàny tovanyargaló hóvihar sptétfekete àrnyat vont. Jobbra
és balra végiil a vastag hóval fedett két Ala-tau ragyogó rànczai fehérlettek,
vakitóan vàlva el az ég és a tó kékségétól. Az elotér havas fenyöi egészen
ilio és hangulatos keretül szolgältak ehhez az egyszeru, de óriàsi egyszinù
foltjaival csódàsan ható képhez.
Sajnos, ez a derü nem sokäig tartott, hózivatar hózivatart követve nyar-
galt végig a tavon, kpdbe boritott ismét mindent, a miböl csak itt-ott buk-
kant elö. majd ez, majd amaz a kis részlete a tàjképnek, hogy csakhamar
megint eltùnjék.
AJijDzsargessz-völgyben néhàny nyirfajdot lóttem . s megflgyeltem az
érdekes aprómadàr-vilàgot, a mely1 ebben a pillanatban -jobban érdekelt,
rriint az özvadäszat. A hajtäs igy,ezen a sikon is eredményteleniil folyt le,
bär volt, s6t làttam is néhàny özet, de sajnos, nem volt közöttök egyetlen
bak sem, a melyre érdemes lett volna puskät emelni. E helyett az egyik derült
perczben alkalmam volt érdekes küzdelmet làtni egy karvaly-bagoly (Surnia
1 Az i" sajatsàgos betegség, a mely lassankint expediczióm valamennyi tagjät meg-
.|èpte, valószinuleg az olvadt hó- és glecserviztól szarmazik, mert ez a viz majdnem chemiailag
tiszta és ìgy valósàgosan mérgezó hatàsu. Valószinuleg még eros meghulések is fontos sze-
repet jàtszottak.