vâlasztékos kifejezéseket, e kôzben csak ügy folytak ajkairôl a képekkel
teli, virâgos mondâsok.
Elôszôr a felszerelés ügyét rendeztük. Bikden igy szôlalt meg: „Te
olyan vagy nekem, mint atyâm, tachszïr. A gyermek kôtelessége, hogy atyjânak
szolgâljon s parancsait teljesitse : Te, a mi atyânk, tevéket és lovakat paran-
csoltâl, mi, a Te gyermekeid, kivâlogattuk szâmodra a legeslegjobbat s azt
szined elé hoztuk!“ Atyânak ugyan egy kicsit fiatallottam éveimet, külô-
nösen, mivel B ikden jô néhâny évecskével volt idôsebb nâlam ; de ügy, a
hogy, mégis beletörödtem szerepembe, annal is inkâbb, mert csakugyan jô
tevéket és hasznâlhatô lovakat kaptam.
Most azutân a bérôsszeg kérdése került szônyegre, s B ikden ismét
magasrôptü stilusâban râkezdé: „Uram, a mi vallâsunk azt parancsolja
hogy felebarätunkkal, különösen pedig a vendégünkkel jôt cselekedjünk. Neked
uram, szükséged van az âllatokra, de hisz Te a mi atyânk is vagy ! Fogadd el
tehât, a mit hoztunk, mert a mi kivânsâgunk csak az, hogy a Te utad
boldog és aldott!“ „ Ja 3 Bikden -— feleltem — én ugyan nem vagyok
müsszülmân, mint Te, de az én vallâsom is azt parancsolja, hogy a fele-
barâtommal jôt tegyek ; nem volna-e az hâlâdatlansâg veletek, jô barâtaimmal
szemben, hogy ha hônapokon ât hasznâlnâm lovaitokat a szyrt-eken, minden
ellenszolgâlat nélkül? Bizony, ez rossz cselekedet volna részemrôl! Mindnyâjunk-
nak megelégedve kell lennünk, nekem, mint a Ti vendégeteknek, Nektek pedig,
mint az én jô barâtaimnak ! Elfogadom s magammal viszem az âllatokat, mert
szükségem van azokra, de Cltodai iszteide, Isfen ügy akarja, hogy fizèssek is
értôk ! Nevezd meg tehât, kérlek, az ârat, a mit ezért méltânyosnak tartasz 1“:
Ilyen ünnepélyes môdon, temérdek kenetteljes mas-allâh (Istenemre !)
élhamd üllàh (dicséret az Ürnak), vagy egyszerü kirgiz kdznyelvü Chodai-
birsze (adja Isten !)-féle kifejezésekkel tarkâzva, kötöttük meg az üzletet,
mindkét fél teljes megelégedésére. Béreltem egy jurtot, hat lovât, -ôt tevét,
a szükséges nyeregszerszâmot és egyéb holmit, a melyért a bérletôsszeg
felét elôre lefizettem, mig a mâsik fele visszatérésünk utân volt fizetendô.
B ik d e n még 12-én este elôre küldte a holmim legnagyobb részét a Tjub-
vôlgybe, s egyedül KoszTKÂ-val marasztalt még Dzsergalân-basiban éjjelre.
Mâsnap reggel aztân KoszTKA-nak a hâtralevô holmit, asztalt, tâbori âgyat
és a jachtanokat kellett elôre szâllitania, mig magam egészen egyedül lova-
goltam BiKDEN-nel az üj tanyahelyünk felé. Nekem ugyan egy kicsit tül-
kôrülményesnek tetszett ez az egész rendelkezés, de mär annyira benne
voltam a keleti dagâlyos. szertartâsossâgban, hogy valôdi mollah-indolen-
cziâval hagytam mindent tèrténni.
Komoly, kenetteljes beszélgetés kôzben, a melyet csak nem egészen
kifogâstalan nyelvismeretem zavart meg valamelyest, lovagoltunk ketten a
1 Felkialtâs, ltôriilbelül a mi oh !-unknak megfelelô.
most mâr lakatlan vôlgy mentén a felsô kar-mezô felé, a mely tâgas, kopâr
sziklaczirkuszban végzôdik. Ebbôl nem nagyon meredek, de meglehetôsen
hosszü emelkedéssel, tôrmeléklejtôkôn és kopasz sziklacsücsok kôzôtt vezet
az üt egy kôrülbelül 3900 m. magas nyeregre, a mely, beékelve a csak jelen-
téktelenül magasabb, de részben régi flrnmezôkkel fedett küpok kozé, az âtjâ-
rôt alkotja a szomszédos Tjub-vôlgybe.
A hâgô tetejét, mint rendesen, itt is kôvekbôl ôsszehânyt, ember
magassâgü obo jelôlte, annak lâbânâl pedig hârom tiszteletreméltô, érmekkel
diszitett ak-szakal gubbaszkodott egy nagy kumisz-tômlô kôrül, a kik jôve-
telünkre felemelkedtek s mély szalam-mal üdvôzôltek.
Kettô kôzülük nagytekintélyü bit (birô) volt, a harmadik pedig annak
az aulnak az elly-bas-a (elôljârôja), a melyet mai menetelésünk âllomâsâul sze-
meltünk volt ki ; mind a hârmat persze B ikden barâtom rendelte ide a hâgôra,
hogy minél ünnepélyesebb fogadtatâsban részesüljek.
A mint mâr emlitém, kirgiz nyelvismeretem még vajmi gyônge lâbon
âllott, s beszéd kôzben minduntalan visszâzôkkentem az oszmân-tôrôk nyelvbe,
a melyben valamivel tôbb jârtassâggal birtam ; ez alkalommal azonban ez
nem ârtott semmit, sôt ellenkezôleg, talân éppen ezen nyugati-tôrôk nyel-
vezetem, tetézve egynéhâny arab tôredékkel, a mi ifjükorom kedvelt tanul-
mânyânak emléke gyanânt maradt meg, s az arab irôjegyek ismeretével,
bizonyos nimbuszszal ruhâzott fel ezeknek a tudôs uraknak a szemében :
hisz Isztambdl, a khalifânak és a szunnita szekta fejének székhelye, még-
ma is megtestesült fôgalma minden szellemi és anyagi tôkéletességnek a
kôzép-âzsiai mohammedânsâg szemében. A kirgizek âltalâban nem tôrôdnek
ugyan sokat a vallâssal, s inkâbb csak névleg mohammedânok, de azért akad
kôztük is egyik-mâsik hü kôvetôje az iszlâmnak, s külônosen az iskolât
lâtottak kôzül sokan vallâsossâg dolgâban nem maradnak môgôtte a leg-
fanatikusabb szârtnak sem. B ik d e n tudvalevôleg nagy mollah, tudôs volt, s
tanulmânyait a kasgâri medresszehben végezte, a mely, legalâbb a kirgizség
szemében, a tudomânyossâg nagy hirnevével dicsekszik. Csakhamar meg-
gyôzôdtem arrôl, hogy 6 is fanatikus müsszültaân, s igy kétszeresen ôrvendtem
annak a jô viszonynak, a mely kôzôttünk fejlôdôtt, mert ennek a révén
môdomban âllott a legérdekesebb felvilâgositâsokat nyerni a mohammedân
seriâtnak a kirgizség pogâny eredetü joggyakorlataihoz valô viszonositâsârôl.
Igazân meghatott a B ik d e n âltal rendezett ünnepélyes fogadtatâs, külônosen
meglepett azonban a kôszôntésnek formâja, a melylyel itt a Dzsergalan-asu
nyergében üdvôzôltek. A mig ugyanis nem-mohammedânokkal szemben csakis
az egyszerü „aman bol!“ vagy „chos!“ (légy boldog! légy szerencsés !)
kifejezések hasznâlatosak orszâgszerte, addig itt szigorüan igazhitü târsaim
a mohamrriedanok ünnepélyes „szelam aleikum / “ (béke legyen veled) üdvôz-
letével fogadtak, s kôszôntô „va aleikum üsszelàm / “ (veletek is legyen a
béke) vâlaszomat oly szivélyes kézszoritâssal viszonoztâk, kôzben kegyele-
Almàsy: Vândor-utam Azsia szivébe. 23