felé levezetö oldalárokba, a melyen vadászó helyünkre jutottunk. Ép úgy,
mint a Türgen mellett, itt is a Kapkak magaslatairól laposra elnyúlt, pár-
vonalos magaslatok végtelen sorban követik egymást, a melyeknek mindegyike
a tipus szerint, északi .és keleti lejtöiken erdövel vannak borítva. Temérdek
vízér, a késó évszakokban is még mindig lábnyi magas, üde füvel fedett
mezók s mindenféle lombos aljanbvényzet a legkitünóbb ózvadászó helylyé
avatják ezt a vidéket.
Ü zpök le lk e sü lt a d o lo g é r t; p om p á s a n é s tis z tá n á llt e ló tte a z e lsó
h a jtá s te rv e s kijelölte s z ám om ra é s A t t e i s z ám á ra a le sö h e ly e t, m íg ó m a g a
TEMiR-rel é s KoszTKÁ-val n ek i in d u lt, h o g y a lu lró l k e z d v e , fe lh a jts á k a k isz e -
m e lt e rd ó c sík o t.
Attei és én a domb'nát kopár nyugati lejtójén lovagoltunk fel, meg-
lehetós meredeken a gerinczre, a hol csakhamar megleltük az U zpök által
jelzett sziklacsoportot s ezzel álláshelyünket. A lovakat elrejtettük az egyik
bokros fenyó mellé, míg mi, az öreggel, gyalog nyomultunk be az erdóbe
lesóhelyünket elfoglalni.
Alig van vaiami nagyszerübb, mint a hatalmas, sürü fenyöerdö.
Kétszeresen meg tudja ezt becsülni az, a ki hónapokon át kóborol már az ázsiai
pusztákon, s nem tudott hozzászokni a steppék száraz egyhangúságához,
hanem lépésról-lépésre az árnyas erdó novényzete után sóvárog.
Az Ili és a Csarim mellett élvezhettük a napégette pusztákat, most
meg éppen a szyrtek jég és hóborította, kietlen tàjairól jövünk, A pusz‘
taság, az egyhangúság mindkét helyen ugyanaz volt, úgy itt, .mint ott,' mert
a sziklavadon és a jégártbmeg nem feledtetheti a vigasztalan kopárságot.
Milyen üdíto hatással voltak reám a Przsevalszk kornyéki silàny èrdók a
puszták lélekoló unalma után ! Mennyivel boldogabb voltam azonban itt, a
hol végre, végre olyan erdóbe léptem, a mely elótt még a legelfàsultabb
európai erdész is megemelheti a kalapjàt. Sürün összeborulva, törzs törzs
mellett nyúltak toronymagasságra az erdö óriásai, a méter vastag' törzsek
sugáregyenes szálai. A sbtét, bozontos gallyak fenn a magasban sürü menye-
zetet borítottak az erdóre, úgy, hogy néhány résen át megpillanthattam az
eget, vagy itt-ott belopózkodott egy-egy eltévedt napsugár, de különben a
rengeteget megülte az a csodás, ünnepélyes félhomály, a mely az erdó mélabús,
sejtelmes csendjéhez annyira hozzáillik. Itt-ott ugyan a Picea Schrenckiana
egész törzse tele van az elszáradt ágak vázával, másutt meg vaiami kidölt
mohos óriás zárja el az utat a fenyö-oszlopok között, de ez nem zavarja
az általános képet, sót ellenkezóleg, az efféle elvadult részletek csak eró-
teljesebben emelik ki az erdó érintetlen ósvadon jellegét.
Dobogó szíwel léptem az erdóbe, valósággal megvakulva a mai nap
fényességének sugározbne után, áz erdó ¡Hatos árnyékának félhomályában. Lesó-
helyünket nem kellett sokáig keresnünk, oly tisztán lehetett látni a jól megjárt,
ósvénynyé tiport csapásokon, hogy merre kellett tartanunk. Susogva beszéltük
m eg ATTEi-val a sz u k s e g e s in te z k e d e s e k e t, s n e h a n y p e rc z m u lv a eg y ed ill
tiltem a z eg y ik h a ta lm a s fe n y o to rz s to v en , v a rv a a z e s em e n y e k e t s flgyelve
a m a d a ra k a t, a m e ly e k e t m e g je le n e s u n k eg y k is s e m e g ria s z to tt u g y a n , de
m o s t m a r m e g n y u g b d v a , ism e t h o z z a la tta k re n d e s fo g la lk o z a su k h o z s fUtyil-
re sz v e sz a llin g o z ta k ag ro l-ag ra .
Nem tudom, mennyi ideig vartam itt a hosszu, mela lesben, a mit a
koczapuskas varosi alak a legunalmasabbnak tart, mig az, a ki a termeszetet
igazan szereti, valoban tudja ennek nemes gyonyoreit elvezni. Az erdb tem-
plomi csendessegeben kifejlodik az erdb titkos, kisszeru elete. A rovar farad-
sagosan maszik agon, gallyon, koveken keresztul, hogy gigaszi munkaval
jusson néhàny araszszal tovàbb ; a madàr a legkozelebbi àgról egész egy-
kedvuen kapja fel-szegényt, a ki màr czéljàhoz oly kozel volt ; a kis erdei
egér meg nyugodtan toriilgeti fényes bajuszkàjàt, làtható megelégedéssel a
sikerult reggeli utàn a telt gyomor élvezetével -Se zek nem halavàny képek,
hanem az élet igazi szlnjàtéka kicsinyben. Alig egy lépésnyi keruletben
komédia, tragèdia és idill vàltakozik itt suru egymàsutànban a megfigyeló
kòrul, s a halotti csend, a misztikus félhomàly adja meg hozzà a kelló
hangulatot.
Az erdó oszlopai, mintha elmaradtak volna az idótól, nyugodtan, komo-
lyan làtszanak àlmodni az évszàzadok emlékeiróI^B s mégis, sehol sem
veszi észre az ember az idók futàsàt ugy, mint a napsutotte erdóben, a hol
a megvilagitàs folytonosan vàltozó hatàsa szakadatlanul arra int, hogy percz
percz utàn feltartóztathatatlanul rohan az brokkévalósàg tengerébe. A nap-
A lm à s y : Vàndor-utam Azsia szivébe. 31