A kirgizek tulajdonkepeni hciztcìytcìsciìioz való eszkózoket már a X. feje-
zetben ismertettem s azért itt csaka321. lapon làtható 106. kép magyarà-
zatàra szoritkozom.
1. ábra. Szaba (szava), vagy lóbórból /varrt kumisztartó. A szán-alakú
faállványt a gazdagok jurtjàban vánkosok, takarók stb. tartására is hasz-
nálják.
2. ábra. A kumìsz keverésehez vaiò piszkafa (biskek). A kumiszt keverni
kell, hogy az alkoholos erjedést elósegítsék, a savanyú erjedést pedig hàt-
, ráltassák.
3. ábra. Bòrkanna (kòniiòTA) kióntó osóvel. A széle be van hajtva s
lószorból font zsinór van alája megerósitve. A kanczák fejéséhez kizárólag
ezt a kannát használják.
4. ábra. Fa-rocska,. egy darab nyárfából faragva, felso peremén ren-
desen vasabroncscsal megerósítve, a melybe a lószór-zsinór is bele van szo-
rítva. Ezt a csèlèk nevú rocskát a barmok fejéséhez és a te^:,'tartására
használják.
5. ábra. Borvodor, sokszor teve-gyomorból (dzsélin). Kifolyócsove
nincs, neve konüScsok.1 Ugyanarra használják, mint az elSbbifí A tejet
nekem mindig ilyen dzsélin-bol készült edényben hozták. Beismerem, hogy
ido multával, a mikor a Nemzeti Múzeumban viszontláttam ezt az en konii-
ócsòkòmet, nem tudtam elgondolni, hogy miképen használhattam ezt a
gyanús külseju edényt hónapokon át egész nyugodt lélekkel.
6 . ábra, Bórtómló (turszuk, vagy csanacs) külónféle- élelmiszer, víz
vagy airán tartására.
7. ábra. A kirgizek tulajdonképeni fozokészüléke. Kovácsolt-vas .három-
lábu állvány (tulgua, tulga), a melyre az óntottvas-bográcsot állítják (hazan,
bazancsik, a nagysága szerint). Hogy a nyilt tüzhelyen való melegítés alkal-
mával a te j be ne piszkolódjék, forgácsból készült, félgombalakú fedót tesz-
nek reá, a melynek neve Ttazanpak. Ha az üstot leveszik a tüzról, mikor
airánt készjtenek, akkor a lehülést meglassítandó, nemez-takarót terítenek a
kazanpak fólé.
8 . ábra. ÁUyukgatott bádogkanál (boorszak álgacs), a melylyel a boor-
szak nevezetü, palacsintaszerü süteményt veszik ki a folyékony zsiradékból.
9. ábra. Kovácsolt csípóvas ( k'icskacs) a nj'ilt tüz igazgatására s az
ízzó parázs felszedésére. Ez mindenféle alakban készül, küldndsen gyakran
azonban ollóalakban, levágott csúcsokkal, korülbelül, mint a mi ismeretes
sütó-vasunk.
10 . ábra. Kozépnagyságú fakanál (kás'ik) ; ha nagyobb, t. i. ha a kanál
meritò részének átméroje 20 cm, ^.kkor szuzgu nevet visel. A fakanalakat
csakis a fózéshez használják, airánkészítés kòzben a tejet kavarni, sziizme,
1 A második szótag mint diphtongus ejtendó..
dzarma készítéshez stb. meg a bárányfozéshez. Evés kozben az ázsiaiak
— és pedig úgy a nomádok, mint a városiak — nem használnak más
eszkozt, mint a késüket, a melyet mindenki magánál hord, meg a tíz kbr-
müket. A folyadékokat megiszszák, a sürübb fozelékeket pedig jobb kezük
négy ujjával kikanalazzák. A kisujjukat behajtják, azt nem szabad az ételbe
beledugni!
11. ábra. Csengel nevú, villaszerü eszkbz, a melylyel a forró vízbol
a húst kihalászszák. Kovácsoltvasból van, nyelét pedig a vékony vasra vál-
takozva felhúzott szarú-, vas- és rézgyürükkel burkolják.
12. ábra. Egy darab fából faragott gyürü (tüpkucs). Ez arra való,
hogy reátegyék az üstot, ha a háromlábú állványról leveszik. Mivel az airánt
lassan kell lehúteni, ez az eszkoz nagyon szükséges, hogy a nehéz, góm-
bólyü fenekü üst a jurt egyenetlen fóldjén fel ne düljón.
13. ábra. Kóbol való kézi malom (dzsarg'ildzsak). Ezt a prehisztorikus
arczulatú eszkozt T emir vadászom sátrában vázoltam le. Durván faragott
gránit-górgetegból van, a kozépsó lyuk a felsó kovón egészen áthátol, az
alsó kobe pedig mélyen belenyúlik. A lyukba benyúló fatengely kórül forog
az órlokó, a melyet beleeresztett fával forgatnak. Mind a két órlófelület
sima. A gabonát a tengely széles nyilásán át ontik be, a megórolt anyagot
pedig egyszerüen lesoprik az alsó kóról.
14. és 15. ábra, Famozsár (szóku) s a hozzávaló toro (szok bilek), a
melylyel gabonaféléket, külónósen pórkplt búzát vagy árpát zúznak óssze.
Egyszerüen fatuskóból van. kivájva és kívül megfaragva.
16. ábra. Ala-bákan vagy „tarka fogas". Vasfogakkal ellátott karó-féle,
a melyre mindenféle holmit aggatnak fel, azért a neve egészen találó. A nomádok
ezt a kezdetleges fogast hegyes végével egyszerüen leszúrják a jurt fold-
jébe. Tulajdonképen semmi más, mint a magyar ágas-fának, a melyet a pász-
torok és halászok a szabadban használnak, valamivel fejlettebb, háziasabb
formája.
17. ábra. Csikóbürból készült zacskó (csanacs), a melyben a tejben fott
buza-kását (sziizme) tartják.
18. ábra. Fából faragott kis csésze (csóücsoji1).
19. ábra. Fatányér (tabák). A fótt birkahúst ezen tálalják fel. Szegé-
nyebb jurtban egyszerü gyalult deszka helyettesíti a faragott, de sohasem
díszített tányért.
20. ábra. Fából faragott nagyobb csésze iaják). A 18. és 20. ábrán
látható egyszerü, dísztelen facsészéket csak gyéren használják, mert egészen
kiszoritotta oket a tarkán lakkozott orosz facsésze, vagy pedig az eredetileg
Khinából származó porczelláncsésze (kesze). Alakjukra nézve azonban ezek-
kel tókéleteseij megcgyeznek (1. a 2 szines táblát).
1 Az elsó szótag diphtongus.