hogy eddig még egyàltalàban semmiféle elókésziilet sem tórtént, s a dzsigitek-
nek nines szàndékuk tovàbb jònni.
Van egy kis, igénytelen eszkóz, a mely Azsiàban széleskòru és àlta-
lànos elterjedésnek òrvend, s a Kaukàzus lejtoitfil messze Khina belsejéig
nélkulozhetetlen szerszàma niindenkinek, sót elvàlhatatlan kelléke minden
emberi lénynek, legyen az férfi vagy no, szegény vagy gazdag, fiatai vagy
óreg, elókeló vagy sehonnai.
Ennek a kis szerszàmnak a neve oroszul nagaika,1 mert bizonyàra a
Nogai tatàroktól vették àt, s nem mas, mint kóriilbelul 1 '/a lab hosszu fanyél,
a melyen épp oly hosszu, htivelyknyi yastag, szijból font ostor fityeg.
Ha igazi, tórdi metszett àzsiaiak lettilnk volna, ùgy P a g u d jin jelentése
utàn azonnal elóvettiik volna ezt a kis szerszàmot, s annak hajlékonyabb
végével a itile tóve kòzé sederintettiink volna a „szolga uraknak“:; mivel
azonban igen sok európai vèr szorult belénk, embereink szófogadatlan-
sàgàn és fegyelmezetlen voltàn felbàborodva kisìetttink, hogy csak egy kis
„szóbeli kapaczitàlàssal“ àllitsuk ismét helyre a fegyelmet és tekintélyt.
Természetes, hogy ez sikeriilt is, de sok veszekedéssel, s nem a nélkiil,
hogy ellent ne mondtak volna, a mi vértinket feleslegesj pezsgésbe hozta-
Azsiai módon a dolgot sokkal gyorsabban és minden felindulàs nélkiil intéz^
hettiik volna el.
Kérem a szives olvasót, hogy az itt mondottakat ne vegye durvasàgnak,
vagy frivolitàsnak. ,,A farkasokkal egyutt kell iivolteni“, mondj|§ egyik jó,
règi német kózmondàs, s a keleti torókók még hozzà teszik, hogy „a mit
nem ismeriink, azt n em . szeretjiik“ (TciniMiciz'ny szilawiaz). Ezeknek az
àzsiaiaknak a gondolkozàsmódjàt nem szabad európai mértékkel megitélni,
mert ezek nem màsok, mint jótermészetu, de lehetóleg rosszul nevelt nagy
gyermekek. Sajàt zsarnokaiknak elnyomatàsa alati sinylódve, szokàs szente-
sltette, nem nagyon kifejlódótt, de azért osi és mélyen gyòkerezó kulturàjuk
tòrvényeitól neveltetve, a mai àzsiaiak a kulturànak oly an fokàn àllanak,
hogy az „európai bànàsmódot“ hasonló esetekben nem szelidségnek, hanem
gyengeségnek, sót nevetséges butasàgnak tekintik,/ a mit lehetóleg kihasznàlni
természetesnek tartanak.
Egy-két tisztességes korbàcsiitést a kelló pillanatban ezek az emberek,
nem tartanak illetéktelen durvasàgnak, vagy megbecstelenltó bàhasmódnak,
hanem éppen jogos szigorusàgnak, a mely et mindig szivesen zsebre vàgnak;
de, ha valaki àrtatlàn szokàsaikat lenézi, a mit pedig az európaiak igen gyakran
elkóvetnek, mikor „a nevetséges szokàsok“-on mosolyogva, európai muvelt-
ségiikre hivatkoznak: azt sokkal jobban zokon veszik, s nagyon gyakran
vezetett mar az eféle eljàràs nehéz természetu konfliktusokra az európaiak
és a bensziilóttek kòzótt.
1 Kirgiz nyelven kamdzsii.
LJgy hiszem, hogy sehol a világon, a hoi az európai kultura ónállóan
fejlódott, benszülótt müveltséggel érintkezett, ninesenek olyan nagy' tekin-
tettel ezekre a dolgokra, mint Oroszország ázsiai birtokain. Az úgynevezett
„native courting“-ról, a melylyel a gyarmatosító népek hirlapirodalma annyit
foglalkozik, itt szó sem lehet, mert itt Oroszországban a torvény nem tesz
külonbséget „benszülóttek“ 1 és „oroszoktekozótt, hanem kiilónben egyenló
képesítés mellett, a mohammedánoknak és az orthodoxoknak tókéletesen
egyenló joguk és egyenló rangjuk van. Etnlékezfipk csak arra a sok ben-
szülóttre, a kiknek neveÉjSsze van forrva Belsó-Ázsia meghódításának tórté-
netével, mint V a l i c h a n o v , A l k h a n o v , B e r o v i c s ; K h a n ik o v gtb. Ez az eljárás
mindenesetre sokkal logikusabb és korrektebb, mint a más gyarmatokon
kósetett eljárás, a hol a benszülótteket kizárták a hódítók a teljes jogélve-
zetból, dé e helyett kárpótlásul, mézes madzag gyanánt, olyan intézményeket
varrnak a nyakukba, a melyek idegenek az ó kulturájukra és felfogásukra
nézve, tehát hamisan fogják fel, s azoknak korlátozásait csak arra valónak
tekintik, hogy áthágják. Persze hogy ilyenkor azután elbizakodottnak tekintik
óke||ra kik nem képesek a számukra hozott kulturát méltányolni, s szigorú
büntetés vár a nyomorultakra, a kiknek nines egyéb í>íhük, mint hogy a
nekik idegen világnézet téveteg útvesztójében nem találták el a helyes útát.
O ro s z o rs z á g é rin te tle n ü l m e g h a g y tá a b e n s z ü ló tte k in té zm é n y e it és
jo g v is z o n y a it2, s m in th o g y a z o ro s z k u ltu ra á llan d ó é rin tk e z é sb e n v o lt keleti
sz om sz éd a iv a l, a z állam is n a g y o n jó l tu d ta s a já t k o rm á n y á t ú j a la ttv a ló in a k
s z ü k sé g le te ih e z a lk a lm a zn i, s a k o rm á n y z á s t a z iga z i h um a n itá s , a m in d k é t
r é s z t e g y a r á n t te k in tó , o k o s ig a z s á g o s s á g elvei sz e rin t v e z e tn i.
Hogy milyen óriási kiilónbség lehet a külónbózó müveltségi esoportok
jogi felfogása kozótt, tanusítja az is, hogy egy belsó-ázsiai nép sem külón-
bozteti meg^: magánjogot a nyilvános jogtól, s minden büntett, még a gyilkos-
ság is, csak az anyagi kár szempontjából, tehát csak magánjogi szempontból
esik- elbirálás alá. Kónnyen belátható, hogy az ázsiai, eredeti jogi fogalmak
és az európaiak magasra fejlódott jogviszonyai kozott tátongó ürt egy ugrással
átlépni nem szabad. Lassú, óvatos nevelésre van szükség, hogy nemesak az
orvoslandó baj gyókerét találjuk a fejszével, hanem annak tóménytelen apró,
finom ágait is nyirbáljuk, a melyek a benszülóttek szokásaival és mindennapi
életével úgy óssze vannak nove, hogy azoktól egyszerüen elválasztani nem
lehet. Az orosz kormányzat ezt a feladatot nagyon helyesen dgy oldja meg,
hogy nem az aprólékos és jelentéktelen, de feltünó dolgok ujításával kezdi
meg az európai czivilizéczió átültetését, hanem az általános, nagy_ európai jogi
fogalmak alapjaira helyezi kózigazgatását, ezzol szabva m eg ; a keretet, a
1 Küloii§sen az angol „tiative“ fogalom a maga lenézg értelmével teljesen israeretlen
az ázsiai Oroszbirodalí>mban.
2 Tudvalevóleg még a vallásukat is, és pedig olyan mértékben, hogy a turkesztáni
mohammedán népek kozt még a térító múkodés is teljesen el van tiltva.