nek teljes hitelességeért nem kezeskedem, elmondja, hogy a hires utazó P r z e -
valszkij messze benn Mongolorszàgban óhitu orosz falut talàlt, a melynek
lakói ot nagy tisztelettel fogadtàk s azt az alàzatos kérést- terjesztették eló,
hogy legyen szives kozbenjàmi a kormànynàl, hogy két tekintetben legyen
csak segitségiikre, t. i. hogy nincs a faluban pópa (lelkész) és làbak (koesma).
A mikor az utazó felvilàgositotta óket, hogy hisz itt khinai tertileten vannak,
és igy az orosz kormàny semmit sem tehet az érdekukben, a parasztok
hitetleniil, csóvaltàk fejtiket, s egészen megbotrànkozva erósitgették, hogy
hisz 6k oroszok, tehàt a falujuk is, meg a kòrnyezó terulet is orosz terlilet,
és)senki màsnak a fenhatósàga alatt nem àllhat, minta „bàtyuska czàr“-nak
(czar atyuskànak).
Ez az anekdóta nagyon jól jellemzi az brosz parasztok félelmet nem
ismeró kóbor-szellemét, de azonkivul makacs, ragaszkodàsàts az orosz anya-
orszàghoz, annak szokàsaihoz és hagyomànyaihoz.
Igy hatolt az orosz uralom lépésról-lépésre elóre, természetes hatàra,
a dèli magas hegyvidék felé, mig végre a muli szàzad kòzepén elérte.
Szemipalatinszk alapitàsàt kóvette Szergiopol (1831), majd Kopal (1846).
a mely vàrosok mar azon a vidéken vannak, a melyet az orosz telepitvé-
nyesek, vizben vaiò bósége miatt, „a hét folyó tartomànyànak“ — Szernir-
jécsenszkij kràj H- neveztek. A nagyhorda kazak-kirgizet) a kik az oroszoknak
meghódoltak, azutàn meg a burutok, helyesebben kara-kirgizek, a kik az
Isszyk-kul hegyi rejtekeiból elótórve, az Ilitól délre fekvó teriiletèt rablàsaikkal
nyugtalanitottàk, folytonos villongàsban éltek egymàssal, s ez arra kény-
szeritette az oroszokat, hogy àtlépve az Hi folyón, az Ilitól kezdvé egészen
a hegyekig egy sor eródòt épitsenek azon a vidéken àt, a melyet tnàr
az ide benyomult telepiilók is Transzili keriiletnek neveztek (Zailiszkij kràj)
(1850—1853). Ennek a délre vaiò elórehatolàsnak tetópontja volt a Vjernoe
eród épitése 1855-ben, azon a helyen, a hol a kòzépkorban Almaty (Alma/a),
a csagatàj-khànsàg hajdani fóvàrosa àllott. Innen indult ki az orosz had-
erónek az a beleavatkozàsa, a melyet a kirgiz-bugu tórzs kért az oroszoktpl
règi ellenségeik, a Tien-sanban kóborló szàri-bàgis torzs ellen, a mely bele-
avatkozàsnak az lett azutàn a vége, hogy az oroszoknak minden kara-kirgiz
tòrzs meghódolt. A kózépsó és a nyugati Tien-san kóborló nomàdjai ugyan
névleg khinai fenhatósàg alatt àllottak, de a dungàn. felkelés óta, tovàbbà
a mióta az attalik-gazi Jakub-bek Kasgàrban fuggetlennek jelentette ki az
uralma alatt àlló teriiletet, ezek a nomàdok teljes ¡szabadsàgot élveztek, s a
tòrzsfóknek egymàs kòzt vaiò folytonos villongàsa) .'tovàbbà a hatalmasabb
manapoknak (tòrzsfónòknek) oròkòs diplomàcziai zurzavarja a szomszédos
hatalmakkal végre is tarthatatlan àllapotokat hoztàk.-lé.tfe. .
Nagyobb katonai akczióra nem jutott a dolog, mert bàr a kirgizeknek
elég rossz hirneve van, még sem bizonyultak. érdepjes ■ ellenfélnek. Igen jel-
lemzó a kòvetkezó eset : 1863-ban P r o c z e n k o kapitàny. kémleló hadoszlopa
a Narin-hegyvidékben tanyàzott. A szàri-bagis tòrzs manapja, U m b e t-A la
me^tàmadta azt a kis csapatot, a mely S z u b a r e v hadnagy vezetésè alatt
proviantot szàllitott a hadoszlopnak. Ambàr Umbet-Ala mintegy 3000 embert
vàlogatott ki legjobb dzsigitjei és batìrjai (hósei) kòziil, s a Szon-kul kòzelé-
ben rejtekhelyéról vàratlanul tàmadta meg az élelmezó-csapatot, a negyven
vadàsz mégis fényesen visszaverte a tàmadàst és megfutamitotta az ellen-
séget s igy P r o c z e n k o zavartalanul teljesithette kiildetését. Sót ez a kudarcz
annyira lehangolta a kirgizeket, hogy a hegyvidék tovàbbi lassù okkupàcziója
minden nevezetesebb iitkòzet nélkul fejezódòtt be.
36. kép. Gàzlón àtkeló tevekaravàn.
Az 1860-ki pekingi egyezmény szerint ezt az egész hegyvidéket Khina
àtengedte az oroszoknak, s a hatàrt akképen àllapitottàk meg, hogy a Khan-
Tengritól kiindulva, a Tien-san legdélibb lànczàn huzódik végig a Khokàni
khànsàg hatàràig.
A , ka.tonai okkupàlàst itt is nyomon kòvette a kòzigazgatàs rendezése.
1854-ben Szemipalatinszk a tartomàny fóvàrosa lett; 18(>2-ben az Ilitól délre
fekvó hegyvidéket Ala-tau-keriilet néven a tartomànyhoz csatoltàk Vjernoe fóvà-
rossal; végtil 1867-ben berendezték Szemirjécsenszk kormànyzósàgot (oblaszt),
a mely a règi szemirjécsenszki és transz-ili keruletekból, az Alatau-kerùletbòl és
azokból a teruletékból All, a melyeket 1860-ban K o lp a k o v s z k y tàbornok vezér-
lete alatt vettek el a Khokàni khànsàgtól, Tokmak és Pispek vàrosokkal.