el a vòlgyfeneket, hanem a belole eredò patakok hatalmas vizesésekkel buk-
nak alà a meredek sziklafalakon. A jobboldali vòlgylejtòn uttalan fekete
sziklabàstyàk tornyosulnak : magasan fenn firn és hó fekszik, a mely néhol
tulhajolva fiigg a falak felett.
A vòlgyet a rengeteg Szemjonov-jégàr zàrja le, a mely csinosan hajló’
ivben kanyarodik le délkelet felól, hogy majdnem pontosan nyugati irànyban,
csekély eséssel tolja elòre szaggatott jégtomegeit a vòlgy sòtétszinu szikìa-
csùcsai kozé, a melyek a keretul szolgàló, nagy terjedelmu flrn-medencze
alatt tiinnek el.
Felfelé lovagoltam a vòlgyon a Bék-tór patak torkolatàig, a melynek
vòlgye a Naryn-kol-h&gòn àt a lekkesz vòlgyébe vezet. Innen pompàs kilàtast
élvezhettem a glecser vilàgara.
Lovaink és tevéink sajnàlatos àllapota miatt le kellett tennunk arról,
hogy a Naryn-kol-hàgó magas, nehéz utjàn kiséreljiik meg az àtkelést, s
ezt annàl inkàbb sajnàlom, mert az Adr-tòr mellett igazàn haszontalanul
tòltòttùnk egy napot, a melynek sokkal jobb hasznàt vehettùk volna itt a
Szemjonov-glecser mellett. Ezen azonban màr nem lehetett segiteni. A karavàn
messze elòrehaladt, s ugyancsak sietniink kellett, hogy utólérjiik. Jókora
sorozat fényképet készltettem a jégàrról, a melyet legalàbb 20 verszt hosszù-
sàgban belàthattam, s aztàn, hosszu bùcsupillantàssal drokre, feledhetetlenul
emlékezetembe vésve ennek a fenséges làtvànynak minden részletét, fàjó
sziwel adfam ki a parancsot a visszatérésre.
A Kacska-tòr-hàgóra valósàgos sikàtor vezet fel, meredek sziklafalak
kozott, règi moréna-bàstyàkon keresztul. Ezeket részben a hajdan idàig
èro Szemjonov-glecser tolhatta ide be, részben pedig a Kacska-tòr sajàt
règi jégàrjànak a morénài lehetnek, azért aztàn òsszevissza hevernek, s
az elòrehatolàst ugyancsak megnehezitik. Az ut csakhamar elhagyja a
kelet felé fekvò, rettenetes vad kar-czirkuszból jòvò vòlgyet, ■: s kigyózva
kapaszkodik fel azon a gyepes lejtòn, a mely, mint mély benyergelés, òssze-
kòti a bai felól felmeredezò Ming-tòr-szyrtet a jobboldali Kapkak-basi havas
hegyeivel. A nyereg legfelsò része széles, puszta, délkelet-északnyugati iràny^I
teknò, a mely eleinte egészen laposan fekszik az elòbb emlitett szyrt-falak
kozott, de aztàn lassanként leereszkedik a Dzsaman-icske-gyaak-tas-vòlgy felé..
Mintegy E/a' versztet lovagòlhattunk ezen a sikon, a mikor végre
elértiik a karavànt, a mely Bilek vezetése alatt éppen tanyàt kezdett titni.
Tanyahelyiil a Kapkak-hàgó làbànàl olyan helyet vàlasztottak, a mely néhàny
verszttel tovàbb keletre hasonló, nyeregszeru bevàgàson vezet àt, mint a
milyenen éppen àtkeltunk. Az onnan leinduló hajlatból vaiami kis viz-ér
csergedezett alà, a mely a Kacska-tòr sikon mindjàrt megint elivódott ugyan,
de a tanya sziikségleteire elégséges volt.
A Kacska-tòr tulajdonképen nem gerinczen àtvezetò hàgó, mint a
Ttirgen, vagy az Asu-tòr, hanem olyan szyrt-àtjàró, mint a Torpu vagy a
Berkut-hàgó. A Terszkei-tau òs kòzetekbòl álló làncza nem nyulik el eddig,
hanem kòriilbeliil a Tjub-vòlgy meridiánjában megszünik, a honnan kezdve
csak hatalmas szyrtplateauk hùzódnak a Khan-tengri, illetòleg a Tekkesz-bas-
Kapkak-lànczokig, s ezeknek gòmbòlyded hátai igen magasra felnyùlnak,
egészen a hórégióba. A nòvényzet tanyànk kòriil szegériyes, torpe füvekból és
cserjékbòl àllott, s ezek, mint a nòvényzet utolsó képviselòi, tanùskodtak tanyànk
magas fekvésérol, hisz 4100 m. magassàgban voltunk ! Ez volt a legmaga-
sabb tanya, a melyen egyàltalàban meghàltunk. Nem nyilik róla vaiami
érdemes kilàtàs. Dèi felé a magas hegységet 2—300 m. sziklafalak takartàk
el szemiink elòl, észak felé kietlen, majdnem teljesen kopàr sz}Tt-térszin
teriil el, a mely balkéz felé a Kok-dzser-vòlgy felett magas, havas lànczczà
tornyosodik fel, mig jobbra a Tekkesz-bas és a Kapkak-hegyek, mint havas,
észak-déli irányú hegylàncz tiinnek fel.
Màsnap reggel meglehetòsen késòn indultunk, nagy bosszúságára néhàny
hollónak, a melyek jókor reggel tanyànk kòriil sereglettek, hogy türelmetlen
kàrogàssal vàrjàk,- a,mig eltàvozunk, hogy aztàn a konyhahulladékon hàbori-
tatlanul osztozkodhassanak. Az éhes, fekete népség nagyon illett a baràtsàg-
talan, puszta koyilághoz, a mely sürü kòdbe burkolva, még sokkal vigasz-
talanabbnak tiint fel.
A tanyáról kiindulva, azonnal leereszkedtünk, zegzúgos vonalban, a
Kacska-tòr vòlgytekndjébe vezetò meredek. északi lejtòn s aztàn majdnem
pantosan északra, a Kapkak-hàgóhoz vezetò hajlatba fordultunk, s ezen
haladtunk egész a hàgóig. A hàgó tòbb szàz lépés széles, sziklafalak és
vad tòraìelékhalmok kòzé bevàgódott, mocsaras nyereg, a mely kietlenség
és vigasztalarisàg tekintetében pàrjàt ritkitja. A mig a hàgóra délròl felvezetò
lejtò alig észrevehetòen enyhe, addig az o&o-val jelplt vizvàlasztó pontról
(kb. 4000 m.) észak felé, tormcléken levezetò ùt rendkiviil meredek szerpentinà-
kon jut a vòlgybe. A mig a hàgótól délre palakòzefét talàltam, addig itt a lejàrat
dús kóvülettartalmú mészkòben van.
M w ^ azo tt egy keveset, s a szél élesen siivòltòtt végig a hàgó sikàtor-
szern résén, azért itt tartózkodni nagyon kellemetlen volt ; nem is idòztem
sokàig a kòviilejeknél, hanem néhàny jókora darab tòredéket magamhoz
véve, tartalmának alapos àtvizsgàlàsàt jobb idòkre hagytam.
Az ùt oly meredeken vezet le az àrkokon, hogy ròvid idò alatt lejutot-
tunk a pàzsitos, majd ezen alul az erdòs zónàba, A Kapkdk folyócska, a
melynek a hàgó nevét kòszòni, sokkal messzebb keletre ered, ùgy, hogy
ott, a hol a y ò lg y fen ék re jutottunk, màr tisztességes hegyi patak, a melyet a
minden oldalról òsszefolyó mellékvizek gyorsan megnòvelnek.
A Kapkak-hàgóról vaio lejòvetel nagyon élvezetes lehetett volna, mert
a dùsan tagozott, tòménytelen szakadékkal òsszeszabdalt, impozàns hegy-
vidék kozott ez a kòzvetetlen àtmenet a hórégió hatàràról egész az erdòs
zónàig igen: alkalmas volt arra, hogy a szyrt-vidék egyhangù tàjképeihez