inni is akartak, mert hogy a patakhoz jussanak, lóra kellett iilni ; gyalog,
ha csak nem négykézlàb, egyikunk sem tudott volna a 200 lépés tàvol-
sàgra elvergodni.
Elmult màr 11 ora, a mikor „hàlófiilkénk^-be bujtunk, de az persze
nem volt vaiami jó, mert az elmult meleg napokban nem hordtunk magunkkal
kòponyeget s igy .most sem volt veliink, csak egyszeriien csapànban- és
besmenben jàrtunk.
Nem tudom, hogy nagyon fàradt voltam-e, vagy màr annyira kirgizzé
vàltam-e, de annyi bizonyos, hogy nem éreztem a nyugvóhelyem kényelmetlen-
ségeit, csak reggel felé kezdtem fàzni. Az ujonnan fellobogó tàbortuz ropogàsa,
meg tàrsaim élénk beszélgetése ébresztett fel vilàgos nappal s a mikor szememet
kinyitottam, bàmulva làttam, hogy hófedte téli tàjkép vesz korul.
Az esó az éj folyamàn havazàsba csapott àt, s a hó legalàbb arasznyi
magasan takarta be besmenemet, hogy reggel az elsó iigyetlen mozdulatra,
kellemetlen jó reggelt kivànva, omoljon az arczomba.
A hó még mindig csendesen hullott ala, s mind vastagabb tòmegekben
terhelte meg a gòrnyedó fenyóàgakat. Igazi hideg, tèli tàjkép, a melynek
làtasa sokkal jobban elkedvetlenitett, mint a mennyi bajunk valójàban volt.
Egyikilnknek sem volt kedve'iuj saslìk-ot késziteni az óz-husból, hanem
mogorvàn nyergeltunk és siettiink a tanyàt felkeresni.
Nem messze lovagoltunk még, a mikor ORtrz-BEK-kel talàlkoztunk, a
ki egész kétségbeesetten lovagolt felénk. A szegény órdòg tulbuzgósàggal
egészen a Kapkak-hàgó làbànal àllittatta fel a tanyàt, hogy a hàgón vaiò
àtkelés egészen rovid kis jàró legyen. Késo éjjelig vàrt benniinket, s nap-
felkeltekor pedig azonnal kereséstinkre indult. Most hàt még jó màsfél óra
lovaglàsunk van hàtra !
Bar a dzsigit jót akart, még sem voltam egészen hàlàs az 6 jóakara-
tàért, hanem udvózlet helyett goromba „Isàk“ (szamàr) szóval fogadtam, a
mi még itt is egészen ió vàltópénz gyanànt forog. . Sokkal àlmosabb kedr
vemben voltam azonban, hogysem hosszas tàrgyalàsokba lett volna kedvem
bocsàtkozni, s igy jàrt O ruz-bek a tdbbiekkel is, a kik az 6 mentegetodzé-
seire és magyaràzataira csak ròvid, mogorva szóval feleltek. Nem is eról-
koddtt aztàn sokàig, hanem lehorgasztott fóvel kullogott utànunk. A tàbor-
ban persze nekifekudttink a K osztka fózte teànak meg kubardaknak s ^jó
idóbe tellett, mig visszazdkkentiìnk megint a rendes kerékvàgàsba.
Mindnyàjan nagyon àlmosan festettiink. Valamennyi kiséróm olyan
sajnàlatosan, toródotten jòtt-ment, hogy làttam : ez a nap elveszett s elha-
tàroztam, hogy a tanyàn maradunk. A hó szakadt, a hogy csak birt, s. az
„àtmulatott“ éjszaka utàn maradt hangulatban egy eseppet sem csàbitott a
magas Kapkak-hàgón vaiò àtkelésre. Elhatàrozàsomat kulònben óròmmel
fogadtàk, s szeptember 22-én, délutàn, horkolt az egész személyzet, mig
odakinn hullott a hó, mintha mindent be akarna temetni.
160. itfjft Hóvihar a Kapkak-hàgón.
j23-àn ugyan még mindig havazott, mégis indulnunk kellett, mert a
szükre szabott idót nem volt szabad fecsérelni.
Ôreg, fehérszakâllas kazak, meg ennek fia kòvetett bennünket a lò-
bérlók képviseletében. Ezek'çt ügy, mint Üzp ôK-ô t és BAiPAGiz-t kifizettük,
a kik nehéz szivvel vettek tôlünk bücsüt. A két fiü rendkivül jól viselkedett,
s külonôsen Ü zp,ô:k ; nemcsak a. vadàszaton, hanem a tanya koriil is kitünô
Szolgàlatokat teljésitett. A hosszü éstéket szép kettóshangu énekükkel ròvi-
ditették meg, az egész tàrsasàg nagy tetszésére. Néhànyat àz 6 dalai
kôzül lejegyeztern s e z . annyira hizelgett neki, hogy minden este bejòtt a
jürtomba megkérdezni, hogy mondhatna-e tollba megint éneket. igy lassan-
kin#ìegészen jó barâtok lettünk, s Ü zpôk még utóljàra arra kért,-Hhogy
vigye^magammal, mint vadàszt, Przsevalszkig, de ezt, minthogy nem volt rea
szükség, nem teljesithettem. Késóbb a kirgizek elmesélték, hogy ex-foglyaink
egyik baràtja ejjeh eljptt a puskâért s azt a kirgizek oda is csempészték
neki, a nélkiil, hogy az oroszok làttàk volna. Ìgy hàt mi hàrman, európaiak,
a kik erkôlcsîleg-kénytelének lettünk volna a dolgot üldozni, valóban semmit
sem làttunk, semmit sem hallottunk róla.
Nem volt elôttünk hosszü üt, s igy nerri ; nagyon siettünk. 9 óra lehe-
tett, a mikor ' szivélyës bücsüt vettünk a kazàkoktôl s elindultunk a hâgô felé.
Erôs északnyugati vihar csapkodta a havat szemünk kozé s bâr lehetôleg
beburkolôdztunk kopenyeinkbe, a védtelen hegylejtôkôn mégis nagyon fâztunk.
Kilâtâsrôl persze szô sem lehetett ; a sürü hôesés fâtyolba boritotta a
vidéket s még a legkôzelebbi sziklacsoportok is csak homâlyosan lâtszottak.
Kôpenytinkbe burkolva, némân ballagtunk elôre ; vastagon ült a hó a tevék
rakomânjmnak szélfelôli oldalân, meg a lovasok ruhâjân, a lovak kôczos