uoqASiöA-u9iBSjaszg v Sysppiuou 9jnuoA dgjj
a melynek hátán mindenféle kazán,üst,tdml6
és iszák kózt ott van az airmacs, a parányi
gy ermeknyereg, melynek léczszerkezete kozé
erósen befüzve, valamivel nagyobb, 2—3 éves
poronty tanulgatja a lovaglás elsó mester-
fogásait. Nagyobbacska gyermekek ~ korül-
belül úgy az otódik évüktól kezdve — már
onállóan, szabadon lovagolnak. Igazán ked-
ves az ilyen apró jószág, a mint ügyessége
tudatában, onérzetesen, a nagaika nyelét
rátartósan szorongatva barna kezecskéjében,
trónol vaskos lován, vagy nehézkes hátas-
okrén — mint a pont az i betún !
Minden aulban van egy pár eladó leány
is, a kik ilyen alkalommal semmiféle mun-
kában nem vesznek részt, hanem tarkára.
kibltbzkodve, mindenféle csillogó ékszerrel
felcziczomázva, csak mintegy díszül kòvetik
a menetet. Ezek még nem viselik a férjes
nók fejdíszét, hanem helyette hasonló kis
sipkát (topu)hordanak, mint a férfiak, csak-
hogy az bvék élénkszinü kelmébol van
varrva, prémmel beszegve és bagolytollak-
kal1 diszítve. Hajukat számtalan ujjnyi vas-
tagságú, rbvid fonatokban viselik, valóságos
egérfark alakjában, a melyek kis, kaczér
sipkájuk alul mindenfelé elobujnak s elol-
hátul szabadon lógnak alá. Szemoldoküket.
vastag, fekete festék-vonással kótik egybe,-
arczukon pedig ott rikit a pirosító, mely
külonosen a pofacsontokra van kerek, élénk-
vórós folt alakjában vastagon odamázolva,
emlékeztetve a tüdó vészesek hektikás rózsái-
ra. Talán ennek a nem éppen izléses divatnak
koszonhetú, hogy a fiatai leánykak rendesen
feltünoen, hogy ne mondjam fortelmesen
csunyák, a mi annál külonosebb, mivel a
1 Turkesztánban általánosan elterjedt babona
szerint a bagolytoll, külonosen a nagysuholy (Bubo
turkomanus) tolla megvédi a gyermekeket mindenféle
bübájosság ellen. Ezért a gyermekek fejviseletének
általánosan elterjedt ékessége gyanánt használják.
fiatai menyecskék között a csinos arczúak éppen nem ritkák, sót sokan közülök
finom, karcsú s ruganyos termetükkel valóban kedves, szemrevaló alakok.
Nagyban növeli az asszonyok csinos külsejét kaczkiás öltözetük is ; lóháton
rendkívül festöien hat a nagy, hófehér fejdísz müvészies elrendezése, gyalog
pedig a bö, redos, szeplötlen fehér ing borjúszájú, lebegö ujjaival, a térdig
érú, gazdag varrottassal diszített, kaczér kis fekete bársonyszoknyácska, és az
alatta kikandikáló, rendesen pirosszínü, magasszárú rámás csizmák ugyancsak
formás, kedves viseletet alkotnak, mely l'su g á r termetekhez nem csak hogy
jól fest, de még valósággal fölötte izléses is. Sajnos azonban, hogy a kara-
kirgiz nöknek ezt a csinos viseletét csak nyáron lehet látni, mert hüvösebb
idöben 6k is a férfiak esetlen, otromba szabású csapan-]kt vagy besmen-jét
hordják, a mi persze teljesen elfödi és idétlenné tészi alakjukat.
Ámbár sátrainkig egészben véve csak vaiami húsz versztnyi, rövid
menetelést kellett lemorzsolnunk, a sok szembejövö nomád karaván miatt
csak lassan haladhattunk elöre. Útról, a szó szoros értelmében, ezeken a
vidékeken persze szó sincs, az a kis csapás pedig, a mit a karavánokban
terelt állatok és a nomádság lovainak patái vágnak, rendesen oly keskeny,
hogy két szeínbejovó karaván alig térhet ki egymásnak, hanem az egyiknek
félre kell állni, a míg a másik elvonul. Kiséroim ugyan a szemben jövö
csapatokat rendesen egész egyszerüen félre kergették, de gyakran kényszerí-
tett türelemre vaiami hosszú, összekötözött tevesor, vagy pedig különösen
az eszeveszetten elóre tóduló vastagfarkú gyapjasok kómikus nyája, úgy,
hogy a számunkra felállított jurtokhoz csak déltájban jutottunk el.
A délután ismét az útiterv megbeszélésével telt el, -s azonkívtil végleg
rendeztem a szolga-kérdést. Elhatározlam, hogy O ruz-bek dzsigiten és T emir
vadászomon kívül még két kirgizt viszek magammal, s egyelöre B okcsu
vadászt szerzúdtettem, a ki valóban találékony, ügyes fiatalember volt. Máso-
dik helyre egész sereg vadász jelentkezett, de nekem legjobban tetszett vaiami
A ttei nevü öreg kirgiz, a ki már Dzsergalán-basiban mutatkozott be, s a ki
meglepó pontossággal tudott a szyrt-területröl s annak úttalan útjairól fel-
világosítást adni. Alaposan elövettem ugyan a jelentkezöket mind sorban, de
végre is A ttei- í választottam, a kiért B ikden azonnal .menesztett is küldönczöt,
hogy rögtön jelenjék meg az öreg, „útra készen“. Ezzel aztán a szolga-kér-
dés meg is volt oíd va, mert A t te i „ak-szakal“ (aggastyán) volt s megszokta
B ilek baratjának a társaságát, a ki helyette végezte a nehezebb munkákat,
söt még ebédjének az elkészítését is, vadászati kirándulásaik alkalmával.
Igy tehát az öreggel együtt BiLEK-et is fel kellett fogadnom, ugyanazt a
kozségi dzsigitet, a ki az elsö napon a lovak beszerzése alkalmával segít-
ségemre volt. B ilek azota is már kiséretemben volt, s a legnagyobb kész-
séggel vallalta el az állandó alkalmaztatást úgy a maga, mint öreg barátja
nevében is. Minthogy hatalmas, elültöltö villás-puskáját már magával hozta,
nem volt szüksége semmiféle további elókészületekre, s szó nélkül megkezdte