vedelmtil es eletiil is szolgal. Most hat ugyancsak buzgon dolgoztak, mert:
„a sovany szur (marmota) nem megy aludni, mert megfagy!“ Igy magya-
razta A ttei, s nines semmi okom benne k&elkedni.
Utunk eleinte kenyelmes, lankas emelkedessel vezetett az Arcsali-volgy
homokko-sziklai kozt, azutan szeles, retekkel fedett pala-karon kereszttil, s
vegul egy granit-gerincz laba mellett fel a szuk hagohoz, a mely az Arcsali
volgyebol a Tjub volgyebe szolgal at. Utkozben az eddig bizonytalanul
valtozo iddjaras vegre egeszen rosszra fordult, lassan, de makacsul kezdett
havazni, persze eles szellel, a mi konydrtelentil vagta az ember arczaba az
eles hokristalyokat.
Tobb, mint egy tuczat hagon mentem mar at a Tien-sanban, de meg
egyetlenen sem a nelktil, hogy hovihar, vagy legalabb szeles, eros ziva-
165. kép. Oruz-Bek áttori a hófuvatagot.
tar ne lett volna; ez, úgy látszik, hogy a hágók nélkülózhetetlen kelléke,
s az embernek szinte hiányoznék vaiami, ha kimaradna à zivatar. Most sem
sokat torodtem vele, hanem az ázsiai ég gyozhetetlen hatalmában bízva,
vártam az Isszyk-kul volgyében a derült idót, a miképen az egész karaván
derült hangulata is csak rovid idóre borulhatott be ilyen kellemetlenségek révérff
Fenn a nyergen már új, tobb mint méter vastag hó feküdt, a melyen
utat kellett tómünk, hogy a tevéket keresztül vezethessük. O ruz-bek és az
egyik kazak csinálták ezt, úgy, hogy a korülbelül 20 lépés széles helyen
lovaikkal fel- és lejárva, utat tiprattak. Nehéz munka volt, s utána ló és
lovas igazán sajnálatosan festettek, nyakig tele hóval. Mi tdbbiek azonban,
a kiket a tevék kovettek, egész kényelmesen jutottunk keresztül, s ez jutalmazta
a szeles hágón való, majdnem negyedórai kellemetlen várakozásunkat.
A hágón tul ismert területen voltunk. Eppen a nyereggel szemben
látszott a Dzsergalán-volgybe vezetó Dzsergalán-asu, jobbkéz felól alattunk
az a szép jégár surolta sziklarészlet emelkedett lábainknál a Tjub-vólgyben,
egy kissé feljebb pedig balkéz felé megismertem azt a helyet, a hol augusztus
13-án tanyáztunk.
Meredek, zeg-zugos úton lovagoltunk le a Tjub-vólgybe, a melyet itt
már erdóség díszít. A lejtó, .a melyen lefelé haladtunk, nyugat felé volt for-
dítva, s ez okozta, hogy a hó lágy, konnyen osszekeménykedó volt, s
nagy csomókban a lovak patájára tapadt, a mi a lovák lépésének biztos-
ségát veszélyeztette. Alább, az erdók kózótt, sokkal jobb volt, mert itt a
hó olvadt, s a leszivárgó nedvesség az agyagos talajt csak annyira nedve-
sítette át, hogy felülete szappanszerüen sikamlóssá vált. Csak arra kellett
vigyázni, hogy az ember a már kitiprott csapáson maradjon, a tobbit a
derék állatok maguk is elintézték, a mennyiben elsó lábukat eló'refeszí-
tették, a hátulsót behúzták, s úgy csúsztak le a síkos lejtórészleteken. Rend-
kívül gyorsan ment a dolog, s ha az ember a nyeregben eléggé hátrahajolt
s jól a kengyelekre támaszkodott, akkor egészen kellemes érzés is volt.
A tevékkqjpazonban meggyült a bajunk, mert a simatalpú állatok kép-
telenek voltak a kitiprott úton eló're jutni. A gyepes helyeken kellett 6ket
óvatosart vezetni, de azért az egyik fehér teve. elesett; persze le kellett
rakóáni róla, aztán nagy kínosan talpraállítani s újra felpakolni, a mi
jókora idóvesZteséggel járt.
A Tjub volgyében nem idoztünk, hanem átmentünk a folyón s egye-
nesen neki indultunk itx szemben fekvó arcsa-mezókkel fedett lejtonek a
Dzserg<alán-asu hágó felé. Vagytam ki a behavazott, kietlen hegységból
tovább, a^ ü rg en erdeibe, is; azért kiadtam a paranesot, hogy addig menjünk
elore a: Dzsergalán volgyébe, a meddig csak lehet. Lovainkat és tevéinket
az utóbbi napok eróltetett marsrutái kifárasztották s külonosen az utóbbiak
még.a naryn-koli tartózkodás ideje alatt sem üdültek fel egészen, hanem kezd-
ték a szolgálatot teljesen felmondani, úgy, hogy a hágón való meredek kapasz-
kodás sok gondot és sok munkát adott; Szerencsére velünk volt a két kazak
:aí két üres tevével, a mi kónnyített valamit saját tevéinken, mert ezekre egyet-
mást felpakoltunk. Nem valami kellemes mulatság fáradt tevékkel utazni, a
mikor majd az egyik, majd a másik állva marad, térde reszket s kétségbeesett
hangon bóg, vagy, ha bambán letérdel s fásult tekintetével azt látszik elárulni,
hogy nem kel fel, ha darabokra vagdalják sem!
Még hatalmas erejü fekete tevénk is, a mely eddig olyan pompásan
és türelmesen viselkedett, kezdte beadni a külcsot, míg a két fehér tevét
alig lehetett használni, jss & kazakok két pihent tevéje nélkül aligha mász-
hattunk vólna fel e napon a hágóra. Csak napnyugtával értünk fel, s innen
aztán gyorsan siettünk lefelé a kényelmes úton, sót még a Dzsergalán vól-
gyében is jókora darabot tettünk meg lefelé, mire az éj sotétsége tanyát
üttetett velünk, korülbelül ugyanazon a helyen, a hol indulásomkor Mombet-
tol búcsúztam sok kumisz kiséretében; Kartaigan kazak barátunknak egyik
szolgáját találtuk itt hatalmas ortüz mellett, a kinek aulja már a szyrti