osszevisszaságát, keverve embernyi magas Euphorbiák (kutyatejfélék) való-
ságos torzseivel, a mely trópusos üdeségével inkább a mi erdei patakjaink
túlságosan buján termo partjainak nôvény-egyvelegére emlékeztet. Ezek a
rétek rendesen humuszos talajúak, szorgalmasan kell 6ket öntözni, de való-
sággal hinetetien termést szolgáltatnak. Csilik kornyékén majdnem semmi
legelôterület sincs, s a marhát majdnem kizárólag luczernán és az elobb leírt
réteknek gazos szénáján nevelik fel, tehát igen erôs a takarmány fogyasztása :
mégis ugyanott nyáron egy jól megrakott szekér széna körülbelül 1 koronáért
kapható, s egészen biztosan állították, hogy egy hektár rét évenként 100,
sót 200 métermázsa takarmányt képes szolgáltatni !
Utunk a Talgara folyócska mentén délkeleti irányban vezetett : a foldek
közt lassan ballagva, S zitnyikov elmondta a kozákok egész primitiv hármas-
gazdaságát, s végül meghivott, hogy térjünk ki testvérének pasnyéje felé,
a ki ép úgy, mint több más kozák is, valami 20 versztnyire a staniczától való-
ságos tanyán lakik s ott egész gazdaságot rendezett be. S zitnyikov birtoka
a Talgara nagy kanyarulatában fekszik, s át kellett a folyón gázolnunk,' hogy
oda jussunk izbájához (fából épült tanyájához).
A kis birtok nagyon kedvezó korülmények közt fekszik vízellátás tekinteté-
ben, sót még mocsaras is némileg, de ismét világosan mutatja, hogy Turkesztán
fôldjének és klimájának milyen óriási termeló ereje van, hacsak vízzel kellóleg
el lehet látni. Hatalmasan felnyult kamis (Arundo phragmitis) keríti széles ívben
azt a félszigetet, a melyen a tanya fekszik, s ámbár az egész telep még
nagyon új, valóságos erdónek tetszik. Karcsú nyárfák és vastag, görcsös
fúzek boritják össze lombdús koronájukat, s az tide levélmennyezet alatt, a
hüvós árnyékon mindenféle bokor és leveles nôvényzet trópusi bujasággal
fejlódik ki. Szépen rendezett kert csatlakozik az egyszerú, ácsolatlan fatörzsek-
ból épült izbákhoz, a melyek részben lakás gyanánt, részben pedig istállókul
és takarmány-tárakul szolgálnak. Természetes, hogy az elmaradhatatlan fürdó-
ház itt sem hiányzik.
Ribiszke- és egres-bokrok kerítik a kertecskét, a melyben uborkát, diny-
nyét, hagymát és külónféle zoldséget tenyészt a házi nép, virágágyak között.
A számyas had szanaszét futkároz az udvaron, a mely világtól elzárt magá-
nyában, a dûs nôvényzet közepette, valóban békés, idillikus kép.
A lombok közül kék ég mosolyog a kis paradicsomra, az erdó árnyából a
sárga rigó szava hallik, s a Hafiz-fülemile danája csattog. A nádiveréb rikácsol
a súrü nádasban, az Acrocephalus dumetorum éneke édesen hangzik minden-
felól, s a fecskék csiripelésétól visszhangzik az izba szobája, a melyben a
forró szamovár mellett néhány perczre megpihentünk. A fecskefészket a ház-
ban itt is szerencsehozónak tekintik, s házigazdáink örömmel mutogatták a
fiókákkal telt fészket a lakószoba egyik sarkában. Úti terveinkról, a vadá-r
szatról és halászatról, a mezei munkáról és az aratás kilátásairól beszélget-
tünk, s egészen kellemes és idillikus lett volna a tartózkodás ezen az igazán
procul negotiis fekvó folmívestanyán, ha azok a szörnyü szúnyogok nem
keserítették volna meg. Sürün rajzottak körülöttünk, fájó szúrásaikkal az
embert kétségbe ejtve . . .
Néhány csésze tea után eltávoztunk az idósebb S zitnyikov tanyájáról,
a mely magányos helyzetével a puszták kôzepén a „far west“ telepeseinek
kunyhójára emlékeztet, a mint azt az amerikai írók olyan vonzóan ecseielik.
Az elsó félnapi menetet csak rövidre terveztük, s így alig öt verszttel
odább kocsikaravánunkra akadtunk, a mely a Talgara mellett, a Kurszuk-
gázlónál táborozott.
Elmentünk egy régi orosz földvar mcllett, a mely az okkupacziö elso
idejébôl szârmazik s mindenesetre a gâzlô védelmére szolgâlt. Ma mâr csak
nyomait lehet felismerni a régi, négyszôgletes sânczoknak; kozelükben egy
kazak aul telepedett meg, a melyen néhâny kopekért airant és tejet vasà-
roltunk teânkhoz.
Tâborozni persze csak a szép ësillagfényes ég alatt lehetett, részben
a kocsik mellett, részben azok alatt, de a hüs éjszaka üditô âlmot hozott reank.
Mâsnap köra reggel.indultunk s eleinte ismét a Talgara folyâsât-kôvet-
tük, majd annak egyik mellékfolyôjât|j;a Keszkene-Talgarât vagy kicsiny
Talgarât, a mçlygn legalâbb vagy luiszszor ât kellett lâbalnunk, olyan külön-
félb és kacskaringôs kanyargâsokkal folynak mind ezek a folyôk a sikon
végig, A viz ugyan nem igen volt mélyebb sehol sem arasznyinâl, de a