A hegyi juhnak az emberen kivul alig van emlitésre méltó ellensége a szyrtek
éllatvilàgàban. A medve fóképen marmotàkból meg nòvényi tàplàlékból él,
a havasi pàrducz (Felis irbis) itt-ott meglephet vaiami egészen gyenge ullàkot,
de szivesebben vadàszik az alacsonyabb helyeken madarakra, nyulakra és
marmotàkra; a kòzònséges farkas a nomàd aulok kòrtil iivòlt s azokkal
kdltozik a hegyek kòzé, vagy le a siksàgra ; az eros, védelemre képes vadat
azonban nem igen meri megtàrhadni a gyàva, meg az biztos mènedéket.
is talàl elóle a sziklàk kòzòtt. A hegyi farkas (Canis alpinus) mindenesetre
félelmes ellensége volna, de ez a Tien-sanban oly gyér, hogy valószinuleg
csak egészen ritkàn kalandozik el egy-egy példàny a dèli vidékekról, hogy
a hegységet bekóborolva vadàszgasson, mert még a legjobb kirgiz mergeh
is rendesen csak hallomàsból ismeri a
bizil-kaskir-1 (vòròs farkàst), mig a ligk-
kaskir-t (kék farkast, Canis lupus) meg-
veti s csak sólyommal vadàszsza, a
nélktìl, hogy golyót pazarolna rea. Nines
tehàt olyan ellenség az àllatok kòzt, a
mely ilyen caraffai mészàrlàst fpdna
véghez vinni a vadak kdzòtt, hogy néha
30—40, sót 70 darabotK is lehet egy
hatàron talàlni. Ez a pusztitó ellenség:
minden havas rème, a hó és az éhség.
Sajàtségos, hogy az ilyen helyeken
nem igen talàlunkanyaàllatok,vagy
bàrànyok hullàira, hanem mindig a leg-
erósebb kuldzsàk jàrnak ilyen szòrnyen
csunyàn, pedig éppen ezek volnànak
képesek elóbb menekiilni s jobban ellent-
àllni a nélkiilòzésnék. Xeni tudtam ezt
Szur (Arctomys Longicauda).
a dolgot kellóképen megmagyaràzni, mig J o n o f f tabornok, S - l i : nemesak
szenvedélyes vadàsz, hanem kitiinó megfigyeló is, fel nem vilàgósitott.
A szyrtek hótalan telei az edzett vadjuhoknak nem igén àrthatnak, de
a tavaszi, kiilònòsen az éprilisi és màjusi rettenetes havazàsok nagyon meg-
tizedelik a vadàllomànyt, némely évben ijesztd módon/ A hó néha 2^—3
arsin (rof) magasan fedi a fòldet; igaz, hogy rendkiviil gyorsan elolvad és
elpàrolog ez a hótakaró, de róvid idókòzòkben ismét és ismét megujul. Màr
maga ez a hó is akadàlyózza az àllatokat a mozgàsban s a legelésben, s
igy elgyengtilnèk, de kiilònòsen kétségbeesett helyzetbe juttatja az àllatokat
az, hogy ez a rendkiviil sulyos takaró^valósàggal a fpldbe nyomja a fu-
csomókat, a mi éppen a kuldzsàkat tfeszi tònkre. A kuldzsa szarva ugyanis
hatalmas, csavarmenetszeru vonalban elóre kanyarodik, s e miatt az àllat a
fòldet soha sem érheti el a szàjàval ; valósàggal rea vannak utalva a magas-
nòvésu fiivekre, s ha màr most a hó ezeket lenyomja, a legnyomorusàgosabban
pusztulnak el.1
Magam is làttam a Szàry-dzsasz-szyrteken néhàny olyan helyet, a hol
egész csapat kószàli-vad vagy vadjuh esett àldozatul a hónak és éhségnek,
de sl csontok korhadt volta azt tanusitja, hogy ez réges-régen volt. Hogy
azonban egyetlen rossz év milyen szòrnyu pusztitàst képes végezni a vadak
kòzòtt, ‘bizonyitja K uczenko , A. przsevalszki tanitó levélbeli kòzlése is, a ki
elutazàsunkjj utàn, 1901. tavaszàn kiràndult az Ak-szai-volgybe és a Csatyr-
liul vidékére. Szòrnyu havazàs, 2 m. magas hórétegek akadàlyoztàk meg
gyors egymàsutànban, még juniusban is a szabad mozgàst a szyrteken, s
a mikor végre a nyàr valóban bekòszòntòtt, majdnem serrimi, vadat sem
talàlt, hanem e helyett olyan helyeket, a hol még 75 darab àllat is hevert
rettenetes halmazba òsszehànyódva. Sok kószàli-vad is volt kòztiik, a melye-
ket bizonyàra lavinàk sodortak le exponàlt helyvikról, s igy jàrtak szeren-
csétleniil.
. De elég a létért vaiò ktizdelemnek ebból a szomoru képéból, a mely
borzalmassàg tekintetében, Turkesztàn kiilònòs klimàjànak kòvetkeztében még
-#5 mi észak-vidéki teleink éhinségeit is feliilmulja.
A két vad kiilsó megjelenéséról és életmódjàról az élózókben màr tòbb
adatot kòzòltem s azért csak. néhàny ròvid megjegyzésre szoritkozom.
A :;kS:smli-.vad rendesen vegyes csapatokban él s csak egészen vén
bakok vonulnak vissza magànyos, remete-életre, ..de ezt is megszakitjàk a
pàrosodàs idején, s visszatérnek a nyàjhoz, a melylyel aztàn egyutt is maradnak
télviz.idejéh, Màjusban ellik az anyaàllat lB f ; gódòlyét, a melynek sàrgàs-
sztirke, ròvid, gyapjas bundàja van. Szeptemberben màr kibujnak a szarvak
hegyei s koriilbeltil ebben az idóben uzi el az anya is az emlótól. A kószàli
vad téli ruhàzata fakóbarna, de .a, hàtàn és lapoczkàjàn csótàrszeru, majdnem
fehérsziirke rajzolat van, a mely a sziklàk szineihez vaiò alkalmazkodàst
még jelentékenyen tòkéletesiti. Az Izabella-barnànak fehérsztirkével vaiò keve-
redése rendkiviil hasonlit az elszàradó fuvel fedett, màllott sziklàk szinéhez,
si kitiinó védelmére szolgàl az àllatnak, melynek règi német neve „Fahlwild“
(fakóvad) nagyon jól jellemzi ezt a tipusos szinezést. A rendkiviil sima nyàri
ruhàn nincs olyan hosszu, pompàs, làgy gyapju, mint a.télin, mert ez csak
1 Ennek a dolognak a valószinusége ellen alig lehet vaiami kifogàst tenni. Ezek érdekes
adatot szolgàltatnak a természeti kivàlasztàs elméletéhez. Az idétlen nagy szarvaknak a hegyi
juh semmi hasznàt sem làtja, mert az a mesék vilàgàba tartozik, hogy az àllatok ugràs kòzben
mintegy iitkòzónek hasznàljàk; de a mint làttuk, a pàrosodàs idején sem kell nekik ez a
fegyver. Mivel ez az idétlen szarv az àllatra nézve, az itt leirt módon, rendkiviil veszélyes
lehet, s mivel irgyanez a nòvèkedés a szàrtok àltal harczi jàtékokra hasznàlt kosokon, a
kocskor-okon is elófordul, olyan esettel àllunk szemben, melyet a természeti kivàlàs utjàn tovàbb
szàrmazó fejlódéssel alig lehet magyaràzni, hanem éppen egyike azoknak a mindig tagadàsba
vett eseteknek, a mikor a fejlodés éppen az àllat kàràt is okozhatja.