668 FÜGGELÉK
A mig maguk a turk népek — D eniker J. véleményével egybehangzóan — a
mongoloktól élesen megkülönböztetendök, addig a tägabb értelemben vett kir-
gizek testalkatukban erös mongol hatäsra vallanak, bär ältaläban meglehetös
tiszta fajnak tartjäk öket. Könnyen belàtható, hogy ezt a messzemenö kérdést
itt nem lehet tärgyalni, azért itt csak a „Keleti Szemle“ III. évf. 2. fiizetére lehet
utalnom, a hol ezt a nézetemet megpróbàltam röviden bizonyitani.
Jelenleg csak annyit jegyzek meg, hogy a turl-tipus fö ismertetö j'elei
közül a még m a ältaläban fontosnak tartott büza-sdnga bonpìgmentezést,
ÜENKER-rel együtt, nem tartom jellemzönek.
A mi specziälisan a kirgizeket illeli, a kazakok és a Tien-san vidék
kara-kirgizei közt nincsen olyan faji ktìlonbség, a melynek alapjän még
csak félig-meddig biztosan is el lehetne öket egymàstól välasztani. Dr. S eeland
titkos tanäcsos (Vjernyi) mérései szerint a kazakok magassäga ältaläban
valamivel kisebb a kozepesnél, mig a kirgizek a kozepesnél jóval magasabbak.1
Mind a két törzs hiper-brachicephal, mindkettönek sima, de nem merev
haja van, a melynek szine, megegyezoleg a szem szinével, rendesen sotét,
de ép oly gyakran közepes, egészen a szöke tipus hatäräig. Mongoloid
tipusokat gyakrabban talälunk kara-kirgizek, mint a kazakok közt; mind a
két törzsre nézve igen jellemzö a felsö läbszär rendkivül rövid volta. Egyik
eddig ismert népfaj felsö läbszära sem olyan aränytalanul rövid a test
többi méreteihez képest, mint a kirgizeké.
A mig a testi tipusban a két néptorzs között tehät alig van jellemzö
kiilonbség, addig a kazakok és kara-kirgizek nyelve között nem lényegtelen
az eltérés, a mit annäl is inkäbb fei keil emlitenem, mert a legtöbb irò a
két nyelvjäräst majdnem teljesen identikusnak irja le.
Különösen feltünik, mint rendszeres fonetikai kiilonbség, hogy a kazakok
mindig sz-et mondanak, a mikor a kirgizek s-et, pl. tasz — tas (kö) ;
leszkene = lesitene (kicsiny, keskeny) ; a kirgiz toväbbä a köztörök j-t,
a melyet a szemirjecsi csagatäj dialektusok szerint ¿fos-nek ejtenek, mindig
gy-nek mondja, mig a kazak a rendes dzs-1 hasznälja. Igy pi. a
kazak dzsachszi (ió) kirgiz nyelven gyachsi vagy jachsi. Feltünik toväbbä
a kirgiz dialektusban a b és m, az i és a onkénytes felcserélése, a mi
ugyan teljesen megfelel a török nyelv hangtorvényeinek, de a kirgiz nyelvben
rendkivül gyakori s teljesen szabad hasznälata folytän, nagyon különösen
hangzik. Igy pl. kirgiz nyelven mindegy: burun vagy moruri (orr), airilmacs
vagy airilbacs (cserélni) ; tokéletesen mindegy, hbgy az ember az e kérdo
szócskàt (köz. török mi), mi ma, bi, bu vagy bè hangon ejti-e ki. Pl. gyachs-ma
(jó-e?), vagy bilding-bi (tudod-e ? ) .2
Az elóbbiek 1600 es 1650 mm. ; az utobbiak 1650—-1700 mm. magasak.
A kazak nyelvben a hangcseréles ezen nenie ritkàbb és azonfelül nem olyan onkénytes,
mint a kirgizben.
FÜGGELÉK 669
Fontosabbak ezeknél a látszólag csekély jelentóségü fonetikus különb-
ségeknél az egyes szavak bangzàsa és jelentése közt vaio eltérések, igy pl. az
íjj (nyilazàshoz) kazak nyelven szadàk, kirgizül dzsaa, dzsaal, gyaal, ja a l,
nyil kazakul uól, kirgizül maszak; az ajàk szó kazak nyelven „läb“, kirgizül
„facsészét, fakupät“ jelent, míg a lábat ez a nyelvjárás but szóval jelöli.
Ebben a' tekintetben annyira eltér a két nyelvjárás egymàstól, hogy pl.
embereim, a kik közül P ável Z sdánoff és S zitnyikov egész folyékonyan
beszéltek kazak nyelven, E lly-bai meg épen született kazak volt, eleinte igen
nehezen tudtak a kara-kirgizekkel beszélni s ezek nyelvét érthetetlennek
jelentették ki. Én azonban oszmän-török szókincsem alapjän sokkal köny-
nyebben boldogültam a kara-kirgizek, mint a kazakok közt.
A kazakok énekszem beszédmódja, a hogy a mondai végén mindig
két-három szótagot felvisznek, toväbbä, miveí igen gyorsan hadarnak s
minden szónak felét elnyelik, itt szintén tekintetbe jöhet legaläbb engem
illetöleg — míg a kirgizek tiszta, értelmes kiejtése a megértést minden-
esetre megkönnyitette. Embereimre nézve a dolog éppen forditva vòlt, s ök
a lässan, értelmesen kiejtett kirgiz beszédet ép ùgy megértették volna, ha
jobban nem,. mint a hadaràst; ha nem volna a. két nyelvjárás közt lénye-
gesebb, nyelvtani külonbség.
A nyelvbeli külonbségekrol is szóltam különben más helyen a „Keleti
Szemlé“-ben fìfflévf. 1901: 2. füzetében) s a kara-kirgiz dialektusra vonat-
kozó adataim tekintetében szabad legyen erre utalnom.
2. Ruhàzat, ékszerek, fegyverek.
A kara-kirgizek ruhäzatät föbb vonäsaiban mär ismertettem. A férfiak
ruhája ùgy, mint a noké ingböl ( löjnöl) es alsónadrágból (dambal) áll. Azutóbbi
közepes boségü s egész a bokáig ér. A nök nadrágjának felsö resze gyakran
egész a czomb közepe tájáig, takarekosság okáért durvább, olcsóbb szövetböl
van s csak az alsó, látható rész készül tarka; flnom pamutszövetböl: Csak
az egészen szegény kirgizek nem hordanak altalában semmi fehernemüt, míg
a kozonséges embernek is mindig van két-három váltani való alsóruhája.
A férflak felsöruhdzata bö nadrág börböl, vagy vastagon váttázott gyapot-
szövetböl (sem), míg a nök a kaczér, elül nyilt, fekete bársonyszoknyát
(bsldimcsi) viselik, a melyet dúsan kihímeznek s gyakran vidra-prémmel
szegnek be.1
E felett mind a két nembeliek az esetlen, hálókopenyszerü csapán-1
hordják, a mely kék, barna vagy fekete szinben rendes viselete az ázsiai
nomádoknak^ Újabb ìdoben elterjedt a kirgizek közt a testhez szabott
1 Lásd a 296. laphoz füzött szines táblát.