legelókre kòltozott s a Keng-szu patak partjàn tanyàzott. Lobogó tiìzét
rògton felhasznàltuk, hogy harsàny òrómrivalgàssàl fogadott borsóhurka-
levest fózztink. Embereim annyira fàradtak voltak, hogy nem àllitottàk fel
a jurtjukat, hanem kezdetleges csatyr (sàtor) alatt hàltak, a mely a tomeges
alvàsra berendezett óriàsi hàlózsàkhoz hasonlitott, s a melyet a jurtok nemez-
takaróiból àllitottak ossze. Magam kóriilbelul ugyanazt a fizikai munkàt
végeztem, a mit ok, s azért kényelmeskedésból, a hogy ók, én sem iigyeltem
a levesre, hogy uszkàlnak-e benne fiistòlthùs-darabok vagy nem. A farkas-'
étvàgy vagy a nagy sótétség tette-e, de egyik sem vette észre a tiltott
élvezeteket ; jóllakva vonultak embereim a vaczkukba, s ép oly nyugodt
lelkiismerettql aludtak el, mint magam, a ki pedig ismét felelosséget vàl-
laltam a profèta elótt.
Ezen a fàrasztó napon Kecskene-balla teljes elismerésemet érdemelte ki.
Rajta is ugyànaz a betegség kezdett mutatkozni, mely màr most B ilek kìvé-
telével mindnyàjunkat elóvett. A roham ugyan gyengén jelentkezett s a mint
késobb belàttuk, ép olyan kezdó-stàdiumban volt, mint a hogy én szenvedtem
Ottukban és a Keng-szu. mellett, de azért a fiutól igen szép àldozatkészség
volt, hogy szerényenps hatàrozottan visszautasitotta ajànlatomat, hogy tabprt
iissiink, s vasakarattal csinàlta velilnk az egész fàrasztó utazàst. Jól tudta,
hogy irànta vaiò kiméletból azonnal tanyàt titiink, ha kivànjaj jde nenrakart
szàndékom elé akadàlyokat gorditeni, hogy még ma a Dzsergalàn-vólgybe:
jussunk, s kitartott huen egész végig. Annàl inkàbb oriilterrf ennek, mert a
fiù az egész uton nagy érdeklódést tanusitott utazàsom irànt s most eros aknra-
tàval a legszebb reményekre jogositott. Nem csodàlkoznàm ,-rajta, ha expedi-
czióm „kecskene-ballàja“ néhàny év mulva az orosz érdemjelet kapnà „kozép-
àzsiai utazàsokért“, mint kiséróje valamelyik kitiinó orosz utazónak.
27-én nagyon koràn reggel kezdtiink mozgolódni, s e kozben érdekes
epizódunk volt egy nagy, óreg ullar-kakassal, a mely szirti sas elól mene-
kiilve vakon rohant tanyànkon kereszttil. Eppen reggelit fóztunk,.a mikor a
madarak megjelentek, az ullàr félig futva, félig repiilve, a. sas pedig utana,
minduntalan lecsapva zsàkmànyàra. A fózés miatt kis idókellett, a migpuskàmat
felkaphattam ■ és megtólthettem. Embereim ònkéntelen kiabàlàsa, az a moz-
galom, a mi fegyverem elóteremtése végett keletkezett, elég volt, hogy a
sas belàssa a helyzet veszélyes voltai, s oldalt elmenekiiljon, àldozatàt futni
hagyja, mielótt még lóvésre készen àlltam volna. A szegény ullàr-kakas
azonban màr nem tudott mepekiilni, cseberból vederbe jutott, s még mielótt
megfuthatott volna, leteritettem a hatalmas, nagy. àllatot, Sajnos, a sas rohamai
csunyàn megtépték a szegény àllat tollazatàt, s igy a gyujtemény szàmàra
hàsznàlhatatlannà vàlt, de annàl kitilnóbb pecsenyével szolgàlt iires éléskam-
rànk szàmàra.
A karavàn O ruz-bek , K osztka és a két .kazak vezetése alatt a -patak
partjàn lefelé haladt, azzai a rendelettel, hogy a Tiirgen mellett àllltsàk fel
a satrakat, mig mi, többiek, augusztus lO.-i tanyänkon valamivel felül kitertünk
a vBel-kara-szu erdeibe, s ott ä- csunya idöben is nehäny hajtäst probäl-
tunk meg.
A ragadozo madarak teljes költözködesben voltak, s igy ügy itt, mint
mär Naryn-kol körül is, a videk mindenütt tele volt szärt madaräszokkäl,
a kik a madärhälöhoz hasonlo csapdäval fogdostäk a solymot es hejät.
A sölymäszat leiräsakor meg alkalmam lesz erre visszaterni.
Mivel a szärtok jelenlete ä Bel-kara-szu videken tervezett, sokatigerö
hajtäsokat nagyon- nyugtalanitotta, a' friss hoban lätszo sok öz es farkas-
csapäs sem tartott itt bennünket, hanem a sajätsägos, lapos plateau-videken
keresztül, a Türgen-lejtöre vägtunk ät, a hol az egyik keskeny, de nagyon
szep erdöpäsztän härom hajtäst kisereltünk meg. A ttei es Szitnyikov härom
özbakra is löhettek, de a surüsegben, sajnOSjr' mind ä härom nagyon is meg-
riadt vadat elhibäztäk. Magam lättam egy hatalmas baglyot (Bubo turko-
mamis), a mely ä: turkesztäni vadäszterületeken eleg gyakori, toväbbä egesz
sereg egyeb ragadozo madarat, de csak nehäny nyirfajdra lßhettem, s el is
ejtettem nehäny darabot. A mikor a hajtäsok utan a feie az erdövidek feie
indultunk,-a hol augusztus 9-en az ozbakot lottern, az egyik meredek gyepes
lejtön valami 30 nyirfajdkakasra akadtunk, a melyek melaneholikus csoportban,
mint a varjak, összebüjva hallattäk bugybogö kiältäsukat. A kakasok dürgese
kesö öszszel a rossz idö bekövetkezeset jelenti; t^ o s t azonban nem volt
szükseg erre a jövendölesre, mert az idö amügy is mär oly röSsz volt, hogy
meg rosSzabb mär alig lehetett volna. Bär kegyetlen idö volt, azert örültem
ennek ä lätvänynak. A Tien-san erdeiben rendklvül nagy szammal el anyirfajd,
s ha az igazi vadäsz-idenyben, tavaszszal nem vadäszhattam reäja, legaläbb
az az örömem megvolt, hogy a kesö öszi napokban läthattam, högy milyen
elenk lehet az erdö kikeletkor!
A roSsz idö különben rtemcsäk minket üzött el a szyrtröl, hanem minden
valoszinuseg szerint a madärvilägot is alsobb regiökba kergette, rriert itt az
erdök közt most olyan nagy szämban äs annyifele madär tanyäzott, hogy
ez a nyäron lätottat messze felülmulta. Csak ügy hemzsegett az erdöben a
sok rozsdafärkü, a melyet olyan hevvel üldöztem a szyrteken, aztän meg czin-
kek, ökörszemek, kirälykäk, rigok, füzikek, hegyi es havasi pintyökek, alpi
paesirtäk Stb., egy szoval a törpefenyö es a havasi legelök egesz madär-
viläga talälkozöt adott itt, s most könnyü lett volna a gyüjtemeny szämära
jöl megvälogatva megszerezni mindazt, a mi nem regen ezelött meg egy-
magaban is ugyancsak feltüzelte volna- gyüjtöszenvedelyünket. Nagyon gazdag
volt ez ä madär-viläg mär azert is, mert„ ezeknek az erdöknek idevalö laköi
meg szinten tgljes' szämmal maradtak itt, s meg nem költözködtek melegebb
klima a lä ; itt voltak meg a karmin-pirökok, s finom kis poszätäk is hajszo-
lödtak a fenyök koronäi között. Innen szärmazik, hogy a ket utöbbi napon
ornithologiai gyüjtemenyünk gazdag zsäkmänynyal szaporodott, különösen