magamat, mìntha nem lovon, hanem viharos tengeren csolnakban iilnék, a
melyet a hullàmok hajigàlnak ide s tova. Legeliil hàzigazdàink, a kirgiz
testvérek egyìke lovagolt, mint utmutató, utàna jótt Oruz-bek, majd K osztka,
s negyediknek magam ; az utanam kòvetkezókre bizony nem igen ugyel-
tem, mert az elóttem menók lekdtdtték minden fìgyelmemet. Oruz-bek lova
nem volt ilyen megpróbàltatàsokra vaiò s dtszòr vagy hatszor bukott
orra a kótuskók kózé, a melyek szerencsére mintegy korlàtot képeztek a
meredély szélén. Mérges kàromkodàssal — a diihos kirgiz pedig ugyancsak
pogànyul tud kàromkodni és diihòngeni —- végre a dzsigit merész ugràssal
keresztiil vetette magàt Rosinantejànak fején, s gyalog ment tovàbb, a szegény
àllatot kantàrszàron vezetve. Oruz-bek valósàggal le volt gyozve — o, a ki
a majdnem jàrhatatlan sziklàk kòzdtt is még lóhàton próbàlta hajtani a tau-
tékkèt, most egy nyomorult asu-n kénytelen gyalog keresztiil menni : hallatlan
szégyen a R?^«-nemzetségból szàrmazó kirgizre nézve! Jó kedve alaposan
oda volt, s csak hàrom nap mulva kezdte feledni a szórnyu kudarczot.
Komolyan aggódtam Kosztka miatt, a ki azonban derekasan tartotta magàt
s csak egyszer bukott el, de ugy, hogy nyeregben tudott maradni. Magam
— most ez egyetlen egyszer az egész kiràndulàs alati — idegen lovon iiltem,
egy kis fekete hegymàszón, a melyet Bekden maga vàlasztott ki szàmomra.
A nagyfeju kis kóczos pompàsan tartotta magàt j az igaz, hogy ó is meg-
csuszott s el is botlott a sikamlós uton, de azért nem hibàzott el egyetlen
lépést sem : a hogy az orràval végigszimatolt a talajon, óvatosan megfon-
tolgatva és kivàlogatva minden egyes lépés helyét, igazàn emlékeztetett a
kószàlivad-csapatok vezetó kecskéire, a melyek uttalan utakon ép ilyen
rendkivtìli óvatossàggal és kòriiltekintéssel méregetik lépéseiket. Termé-
szetesen, teljesen magàra hagytam az àllatot s csakhamar annyira meg-
gyózódtem csodàlatraméltó megbizhatósàgàról, hogy még akkor sem szàlltam
le róla, a mikor a firnmezot végre elértiik, pedig kiséróim legnagyobb része
itt jobbnak tartotta leszéllni. A flmmezon az ut szélesebb volt ugyan, de
teljesen fedve csuszamlós iszappal, a mi 35—40 fokos lejto mellett nem
volt éppen vaiami biztató dolog. Kis feketém azonban olyan szépen tapos-
gatott valósàgos lépcsóket a. jeges hóba s oly lassan, meggondolva lépdelt,
hogy hàtàn biztosabban érezhettem magam, mint — hegymàszó bot vagy
jégcsàkàny nélkiil jg gyalog a csatakos jégen.
Vagy egy félóràig kiizkódtiink az utnak ezzel a gyalàzatos részletével,
s valóban òriiltem, a mikor a firnmezó mógòtt végre ismét szilàrd talajt
éreztiink làbaink alatt, s néhàny alacsony sziklalépcsó megmàszàsa utén a
lapos, tòrmelékkel fedett hàgó-nyerget elértiik.
Természetesen, egymàssal véltakoztak a festói, eleven jelenetek, a
mint lovas, fegyveres, félvad csapatom kiabàlva, kàromkodva kapaszkodott
fel a csunya òsvényen, s majd itt, majd amott csuszott meg vagy rogyott
òssze egy-egy ló, melyet gazdàja csak nagy kinnal tudott aztàn ismét felrànczigàlni.
Mindazàltal szivesen elengedtem volna ezeket a képeket, mert a
a hàgóra csak teljesen kimertilve értiink fel, .kulonosen pedig lovaink fes-
tettek sajnàlatosan. Sàrosan, kóczosan, tetótól talpig befecskendezve a fekete
glecser-iszappal, reszketve és lihegve àlltak ott a szegény pàràk, mélyen
' lehorgasztott fóvel, csuklóikról pedig patakzott a vèr, a mint az éles kòvek
felvagdaltàk làbukat. Igazàn kónyórtiletesen nézett ki kivàlt a Tjub-volgyben
ónkényt hozzànk csatlakozott kirgiznek a lova, mert annak làbairól valósàggal
egész a térdéig lenyuzódott a bór, ugy, hogy a szó szoros értelmében
az eleven hus làtszott ki mindeniitt a szórnyu sebból.
A bàgó tetején kis terasz-forma lapos teriilt el a gerincz-él meredeken emel-
kedó sziklài kózott, de hosszabb ideig itt sem pihenhettùnk meg, .mert fagyos,
csipós szél siivitett végig a nyergen. A karavànt azonban be kellett vàrnunk,
s azért csak én magam, K oszteA-ìóI kisérve, indultam Iefelé, vaiami védettebb
helyre, mig a tóbbiek némi sziklàk szélàrnyékàban huzódtak meg ùgy a hogy.
A hàgóról (kóriilbeliil 4000 m.) széditóen meredek ut vezet le a nyeregról
szàrmazó tòrmelékkupon a tàgas, puszta czirkuszvolgybe, a melyet kòróskórtil
vad, tomeges grànithegyek keritenek ; balkézról tekintélyes glecser huzódik le,
majdnem fiiggóleges sziklafalak kózott, a vòlgybe, a mely, ugy làtszik, felsó
részében òsszefiiggésben àll az északfelé lenyuló, elóbb emlitett jégàrral.
Éppen elértiik a kar-vólgy fenekét, s lassan lovagoltunk azon elóre,
a mikor fenn a tòrmelékkupon megjelentek Oruz-bek és az „ónkénytes“,
mint apro, az égtól élesen elvàló silhouettek, s intettek, hogy àlljunk meg-
Kis vàrtatva hozzànk csatlakoztak s jelentették, hogy aggodalmaink a karavànt
illetoleg csakugyan megvalósultak, s hogy lehetetlennek làtszik a nehézkes,
szélestalpu tevéket a hómezó sikamlós òsvényén àtterelni.
Róvid haditanàcs utàn ORUz-BEK-et elóre kiildtem, hogy nézzen kórtil Bek-
szyltAn aulja utàn s onnan, ha csak lehet, rekviràljon valakit segitségiil, az
„ònkénytest“ pedig azzai az tizenettel kiildtem a karavànhoz vissza, hogy lehe-
tóleg fnégis kisértsék meg a keresztiilhatolàst. Magam KosztkA-vai egyelóre a
vólgyben vàrakoztam, mert ha Oruz-bek nem talàlja meg az ault, akkor okvetet-
leniil vissza kellett keriilnunk a hàgón àt a karavànhoz, hogy annàl tóltsiik az
éjjelt, s csak a kora hajnali óràkban, tnielótt még az éji fagy a nap hatàsa alatt
engedni kezdene;- kiséreljtik meg a kellemetlen akadàly legyózését.
Mialatt a hàgón àtkeltiink, a hegyvidék kedves klimàjàhoz hiven, kis
hóvihar ért utól ; csakhamar ugyan kideriilt ismét, s szépen siitótt a nap,
de azért a levegó csipósen huvós maradt : hóméróm csak 7°-ot mutatott,
bàr még elég koràn volt, s alig mùlt el délutàni négy óra. A deriilt idóben
pompàs kilàtàs roviditette meg vàrakozàsunk idejét. Délnyugat felé ugyanis,
a tulajdonképeni szyrt szakadozott elóterén tul, a Kulju-tau nagyszeru
panoràmàja bontakozott ki. Ez az a Terszkei-tauval pàrvonalosan vonuló hegy-
làncz, a melynek keleti végén nyilik a Szàry-dzsasz délfelé irànyuló lefolyà-
sànak vólgye. Legalàbb is 70 verszt hosszusàgban nyulik el ez a falszeruen