származott rajzukkal sökkal nagyobb megbecstilést érdemelnek, mint a
milyenben ma részesülnek. Európában majdnem ismeretlenek, de nem kétel-
kedem, hogy ügyes kereskedôk még jó üzleteket csinálnak velük, s a szônyeg-
kedvelôk ôrômére, vásárra fogják hozni a nyugati piaczokon.
Turkesztán böriparät csak kevés szóval keil jellemeznem, mert annak
ma inkább csak praktikus, mint müvészeti jelentósége van. A sok bel-
földi timár a szép és kitünô bôrnemüek egész sorozatát állítja elö, de
ezeket a müipar csak korlátolt mértékben használja fei. Csak néhány préselt
holmit, konyvtáblát, övtarsolyt készítenek, meg a jachtán-ok (szárt utazó-
boröndök) bóráthúzatát, a mely igazán tetszetós és ízléses. Szépen foko-
zott szinei (fekete vörössel, fekete zölddel, világosbarna sotétbarnával) a
ragyogó fém-pántokkal igazán csinosan hatnak.
Sokkal kielégítóbbek a fém-müvesek munkái, a kik közül eloször is a
fcgyver-kovácsokat és késeseket említem fei. Feltünô s a belsó-ázsiai népek
harcziatlan jellemét fényesen illusztrálja az a dolog, hogy fegyvereik müipari
szempontból egyáltalában ki nem állják a versenyt a többi keleti népek
fegyvereivel. A penge anyagáról, a mely bizonyos jó hírnévnek örvend,
most nem szólhatok, hanem csak a fegyverek és pengék müvészi ; díszíté-
séról mondok el egyet s mást. A többi keleti népek drágakovekkel díszített
fegyverei innen teljesen hiányoznak, s a szártok legdíszesebb kardjai és kései
egyszerüen ezüst-bádoggal vannak kiverve, de ilgy a kivitel, mint a rajz
tekintetében a Balkán-félsziget hasonló iparczikkei mögött messze elmaradnak.
Az igazi tadzsik kardnak nincsen kosara, vagy védôje, s nem is más,
mint a tóralakú késnek (kard-nak) meghosszabbítása. Ezt viselik általában, s.
ezt ajándékozták az emirek is kitüntetésképen. A míg a szablyák teljesen
dísztelenek, addig a kard-ok és a kis bicsak- ok1 markolatai legalább czize-
lálva vannak, legtöbbször igen kezdetlegesen néhány türkíz is díszíti öket.
A benszülöttek nehéz puskáit (multuk), még itt-ott lehet látni; kozülük
egyik-másik még kanóczos-sárkánynyal is el van látva. Ezeken sincs semmi
dísz, ép úgy, mint a többi fegyveren sem, a milyenek a lándzsák, buzó-
gányok, félhold alakú csatabárdok (áj-balta) és pánczélingek, meg a többi
régi, háji-báji holmi, a mit még az ószeresek zugaiban, vagy az oroszok
gyüjteményeiben lehet látni. Nagyobb elléntétet alig lehet képzelni, mint ez
a nyomorúságos holmi, meg a kaukázusi bazárok pompás fegyvergyüjteményei.
igen jól jellemzi ez a dolog a két nép jellemének külóhbségét.
A belsó-ázsiai bazárok egyik legvonzóbb iparosa a bádogós, a ki csinos,
czizelált dolgokat készít. Ott vannak a változatos alákú kancsók (kungán-ok),
edények, csészék, tányérok és irószerek, a melyek mind dúsan vannak czizelálva,
s egyik-másik a berakott tiirkízekkel és karneólokkal igazán tetszetós és ízléses.
Kés, tulajdonképen a tadzsik fperzsa) kard ^kés) özbeg (lörök) elnevezése, de jelen-
ïeg a kisebb kések megjelolésére használják.
Sajnos, erre az iparágra nézve is áll az, a mit az ósszes tóbbi szárt
müiparra nézve mondottam, hogy t. i. a formák iránt hanyatlik az érzék, a
munka technikája eldurvul, s így a müipamak ez az ága is érezhetóen
kanyatlik.
A bazárokban azonban még mindig elegendó régi holmi van s ha
az ember elkezd ilyesmi után kutatni, csakhamar olyan halmaz áll elótte,
hogy a formák és díszítmények tengerében ugyancsak nehezen fog tájékozódní.
A fém tartos anyag, a mely évszázadokig eltart ; — így aztán a keres-
kedelmi osszekottetések révén olyan anyag halmozódott fel, a legkülónbo-
zóbb eredettel és alakkal, hogy kóztük eligazodni csak a legnagyobb óva-
tossággal és kritikai megfontolással lehet. A mellékelt ábrán bemutatott
kungánok mind régi keletüek, a melyeket Taskent és Szamarkand bazár-
jaiban szedtem ôssze. A nélkül, hogy teljes felelósséget vállalnék fejtegetéseim
teljes igazságáért, megpróbálom az ábra egyes darabjainak eredetét és jellemzó
sajátságait elmondani.
Az 1. és 2. darab Szamarkandra nézve jellemzó, oldalán lapított
alakjával. Vórosrézból vannak kiverve, kívül és belül ónozva s az ónozás
után czizelálták, úgy, hogy a rajz vórósen tünik fel a fehér alapon. A 3. számú
az, elóbbitól kerek, gerezdelt óblónyével üt el. Ez állítólag Taskentre jellemzó,
de éppen - annyit láttam • Szamarkandban is. A 4. számú a kasgári
alak. A kancsó szintén vórosrézból van verve, de a czizelálást fehér lakk-
festékkel vonták be, úgy, hogy a rajz fehéren tünik fel. Ennek az alaknak
eredetileg nincsen füle, s fóleg ilyen fületlen kancsókat láttam Szemirjecs
minden.kasgarlikjánál. A most rajta levó fül sárgarézból van, s ép úgy, mint
az ósszes eddig leírt edényeken, durva kivitele elárulja késóbbi eredetét.
Ebból kóvetkeztetem, hogy a kancsó füle újabb, nagyvárosi divat, a hol
külonben hasonló alakokat fül nélkül is lehet látni.
Az 5. számú díszes, sárgaréz-edény, a melynek eredetét nem ismerem.
Semmiesetre sem taskenti, vagy szamarkandi, mert az ott látott sok kancsó
kózótt fñeglehetósen elvétve fordult eló. A legjobb müvü kancsó a 6. számú,
a melynek díszes, áttort füle szervesen ósszefügg az egészszel. Az ilyen áttórt
testú korsók1 állítólag afghán eredetüek; mesterileg kivert s aztán czizelált
ornamentumok díszítik, míg a szárt müvek inkább csak a vésésre szorít-
koznak. Igazán remek efféle kungánt láttam HAMBURGKR-nél Taskentben.
Hasonlóak a mosdótálak, csészék stb. Néha meglepóen flnom és díszes
munkával csábítják a turista vásárlókedvét. Hogy sok holmi kózóttük kétség-
telenül indiai, vagy. perzsa eredetü, az az ethnografusnak sok fejtórést
okozhat, de a ki csak szép és igazi keleti ízlésü iparmüvészeti dolgokat
gyüjt, azt ez a kérdés egyáltalában nem alterálja !
1 A lyukak szénfelvételre szolgálnak. Az izzó szén melegen tartja a kancsó tarfaknát.
Gyakran kis toló-ajtókával el lehet zárni.